2012.01.10. 07:57
A Volán egyesülés igazgatója szerint sokat javult a távolsági buszközlekedés színvonala az elmúlt években. A buszparkot fiatalítják, a késéseket csökkentik és autópályán nem szállítanak álló utast. Vajon tényleg minden rendben, vagy volna még mit javítani? Ha távolsági busszal közlekedik, ön a mi emberünk.

Amikor néhány hónapja beszéltem a Volán egyesülés autóbusz-közlekedési igazgatójával, elégedetten tettem le a telefont. György Tibor azt mondta, az országban közlekedő 32 ezer távolsági buszjáraton tulajdonképpen minden rendben van, beleértve azt a nyolcat is, amely több száz kilométert tesz meg két végállomása között.

Akkor a hurghadai buszbaleset miatt mindenkit a biztonság érdekelt. Kiderült, a Tempo 100 minősítésű járművek soha nem szállítanak álló utasokat az autópályán, egyre több járműre szerelnek biztonsági övet, bár ezt még nem teszi általánosan kötelezővé a KRESZ, és lehetőségeiknek megfelelően folyamatosan fiatalítják a buszparkot. A Volán társaságok akkor voltak kénytelenek változtatni általános utazási feltételeiken, amikor 2009-ben elkészült Dr. Szabó Máté ombudsman jelentése, amelyet az utazóközönség panaszai nyomán indított vizsgálata végén készített.

Az országgyűlési biztos és az igazgató nyilatkozatából is kiderül, mekkorát változott a távolsági tömegközlekedés érintettjei, elsősorban a sofőrök és az utasok az élete az elmúlt években. Aki volánbuszra ül, majdnem olyan kényelemben érezheti magát, mint aki autózik, gondolhatjuk most. Továbbá, csak néha, véletlenül késnek a járatok, illetve pont annyi busz közlekedik egy-egy vonalon, amennyire igény van. De valóban így van ez?

A Totalcar tesztautókban tespedő tagjai tudják – ezek vagyunk mi -, hogy nem minden autóbuzi autózik. Ezért szeretnénk tudni, milyen ma Magyarországon a távolsági tömegközlekedés. Vállalkozásunk célja, hogy kiderüljön, mit szeretnek sárga busszal közlekedő olvasóink, és mi az, amin sürgősen változtatni kéne.

Hamarosan megjelenő cikkünkhöz olvasóink közreműködését kérjük. Olyan képes és szöveges beszámolókat várunk, amelyekből valóságos képet kaphatunk a magyarországi buszos utazás színvonaláról, a kiszolgálásról, amit az utasok a jegyek áráért kapnak, a sofőrök előzékenységéről, a járatsűrűségről és persze az utastársakról. A sofőrök tapasztalatai sem kevésbé érdekesek, ezért őket bíztatjuk, hogy írják le mit látnak a volán mögül. Kérésükre nevüket nem közöljük a cikkben.

Érdekelne az is, ki mennyit költ buszjegyre, érdemes-e manapság blicceléssel próbálkozni. Az igazi bennfentes buszozók azt is megírhatják, melyik típust találják a legkényelmesebbnek, és melyiket látnák szívesen a kohó felé gurulni.

Beszámolóikból ne felejtsék ki szokásos útvonaluk leírását, legyen az akár két falut összekötő nyúlfarknyi viszonylat, vagy Zalaegerszeg és Budapest közt közlekedő menetrend szerinti járat. Ne felejtsék el megemlíteni, pontosan hol szállnak fel, mely települések közt közlekednek, melyik társaság utasaként.

Különösen kíváncsiak vagyunk azon olvasóink tapasztalatára, akik évek óta ugyanazon a járaton utaznak nap mint nap, így azt is el tudják mesélni, miben fejlődött, vagy romlott a szolgáltatás minősége. A következő hetekben mi is távolsági buszra szállunk majd, így végül, ha önök is segítenek, rengeteg kilométernyi tapasztalatunk lesz, amelyet megoszthatunk önökkel, önök pedig velünk.

Hogy mi értelme ennek az egésznek? Naponta több százezer ember utazik helyközi buszjárattal. A benzinárak emelkedésével számuk várhatóan tovább növekedik majd. Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik továbbra is autóznak, de rendszeresen találkoznak távolsági buszokkal a forgalomban. Vagyis a buszos közlekedés közvetlenül, vagy közvetve mindenkit érint aki úton van.

Tapasztalatai tehát nem csak annak lehetnek, aki a megállóban ácsorog és néha áttolnak a lábán egy banyatankot, hanem annak is, aki csak külső szemlélőként ismeri a helyközi buszozás világát.

Vágjunk bele együtt a Totalcar, nagy távolsági busz tesztjébe. Leveleiket, fotóikat erre a címre várjuk.