Úgy alakult, hogy a nem maradt a családban egy rendszámos autó sem. A feleségemnek szüksége lett egy lehetőleg dízel, kis fogyasztású autóra, ami a családi csapatszállító funkcióját is képes lesz ellátni, én elkaristolok addig P rendszámmal, amíg nem találok magamnak valamit.
Sürgős megoldás kellett. Évi 30-35 ezer kilométer körüli futás, gyerekek bölcsibe, iskolába, úszni, 800-900 ezer forint körül. Bújtam én is a netet, mint bárki más, a külföldi oldalakat és az itthoniakat egyaránt. Valahányszor találtam egy számomra érdekes autót, a nejem azonnal megtorpedózta az elképzelést. Engem nem ültetsz bele egy ilyen retró kocsiba, ezzel járj te. A jó autókról gyökeresen eltérően gondolkodunk. Ő a fényes, modern kocsikat szereti, én pedig a 80-90-es évek autóit. Találtam gyönyörű 1994-es Audi 80-as kombit, 240 ezer kilométerrel, végig vezetett szervizkönyvvel, 2200 euróért.
Kis feleségem: ááááá, ez hogy néz ki?! Egyik nap felbukkant egy 1996-os 1.9 TDI átmeneti Passat kombi, 110 lóval, digit klímával, 320 ezer kilométerrel, szervizkönyvvel, kb. 60-70 ezer forintból javítható sérüléssel, 600 euróért. Ilyen sokat futott autó Magyarországon nincs is. Nálunk szinte csak 150-200 ezres óraállású (vicc!!), de akár 5-600 ezret vagy többet futott autók vannak.
Nagy kedvencem még az 1994-1997 között gyártott Audi A6 Avant, 2.5-ös, 140 lovas motorral, hat ganggal, illetve a Volvo V70 1997-2000-ig gyártott, szintén a 2.5-ös öthengeres Audi motorral szerelt változata.
E két utóbbi azért már nem jön ki ebből a keretből, de ha befutna valami cukorfalat, elmennénk tovább is. Mondom mamának, milyen autót keresek, csak furcsán néz, nem tudja, milyen, mutassam meg képen. Ezeket csak megmutattam képen, és én ezzel a hullaszállítóval nem szeretnék járni felkiáltással már sarkon is fordult. Csináljuk azt, hogy amikor együtt megyünk autóval, ő majd mutogatja, mik tetszenek neki. Mutogatta is a több millió forintos autókat, ez is tetszik, az is tetszik. Kétmillió, hárommillió, egynyolc, stb. De vegyünk belőle öregebbet. De nincs belőle: négy éve, két éve gyártják ezt a bódét. Átkonfiguráltuk az egészet, anyának kicsi, aranyos kocsi kell, apa meg vesz majd magának halottszállítót, csak hogy meglegyen a családi béke.
Ősszel árultam egy C2-es Citroen-t, 1.4 HDI motorral. Jártam vele egy hónapot, nekem nagyon tetszett, 4.5 l/100km, normálisan megy, aranyos kis kocsi. Tessék, ülj bele egy pár napra. A motor tetszett neki, a C2 valahogy mégsem az ő autója. Ez a motor van még a Peugeot 206-ban is, az tetszik neked? Igen. Felmerült még a Clio 1.5 DCI, mint alternatíva, de az a motor érzékenyebb, így maradtunk az 1.4 HDI-nél. Végre megvan a cél, nézzük a kínálatot. Tudtam, hogy kintről nem lehet ezeket gazdaságosan behozni, de azért reflexből megnéztem a német oldalakat. Tényleg nem lehet.
Novemberben ezek az autók itthon 800 ezertől indultak, külföldről fel is állt volna egy normális, olyan 1,1-1,2 millióból. Hirdetések olvasása, képnézegetés, telefonálgatás. Néhány autót már a képek alapján is kizártam, néhányat csak a telefon után. Találtam egy szimpatikusnak tűnő autót, korrektnek tűnő hirdetés, semmitmondó képek, szimpatikus tulaj. Elmentünk megnézni a második kerületbe. Első pillantásra jól nézett ki, aztán közelről már kevésbé. Tipikus elkapkodott fényezés, néhol benne maradt a gittben a csiszolópapír nyoma, máshol gittelési hibák, kis kráterek, még kellett volna hármat húzni a csiszolópapírral, stb. Itt már nem vágytam rá, de ha már itt vagyunk....
Belül nem szakadt, de legalább koszos, mindegy ezen át tudok lépni, kozmetika is van a világon. Nézzük a gépházat. Levettem róla a műanyag takarót, a motoron körben olajsár szinte mindenhol, a hangja alapjáraton nem rossz, de kis gázadásra beleköltözött a harkály. Órában 150 ezer, az autóban végtelen plusz egy, gyerünk tovább. Kinyomtattam még néhány hirdetést, útközben megnézünk még néhányat. Felhívom a kereskedőt, én is gecinepper vagyok, magamnak kell, láttam már autót közelről, inkább mondd, hogy ne menjek, ha olyan. Áááá, fasza, gyere nyugodtan. Tíz méterről látszott, hogy mások az elképzeléseink a faszáról.
Az autó rendbe tételén a szilikon mérhetetlen felhasználását értette. Az autó ki volt porszívózva, de a koszos műanyagok már csak le voltak fújva szilikonnal, pedig egy kis Ultraderm kéztisztítóval, vagy sima Ultrával, egy szivaccsal és vízzel csodát lehet tenni. Körbesétáltam, kinyitogattam, összefújt gumikéderek, rosszul is áll egy-két elem, kis húzás itt, horpadás ott, egy szó mint száz, ha egy skálán öt a fasza, egy a ganédomb, akkor ez egy kettes. Megköszöntem neki, hogy miután előzetesen tisztáztuk, hogy mindketten kereskedők vagyunk, elhívott negyven kilométerre erre a szarra. Volt még egy lyukra futásom, az szót sem érdemel, ezeknek a kombinációja volt.
Beszélgetek a testvérem kollégájával, mondom neki, milyen csodákat láttam, röhögünk, egyszer csak a fejéhez kap, valamelyik nap látott egy 206-os HDI-t a hirdetések között gödöllői címmel.
Felcsillant a szemem, ha rossz is, de legalább itt van helyben, maximum öt kilométert kell autóznom. Megvan a hirdetés, teljes egy kilométerre tőlünk, 2003-as, klíma, öt ajtó, 120 ezer kilométer, szervizkönyv, 1,05 millió, a külső képek rosszak, de a belső kép ütött. Hívom a gazdát, dolgozik, fél háromra itthon van. Feleségemmel ott vagyunk időben, a kapuból látom, itt nagy eséllyel autót veszünk. Odamentem a kocsihoz, kinyitottam az ajtót, nagyjából belenéztem, kinyitottam a géptetőt, még be sem indítottuk, de már láttam, hogy ez a mi autónk, megvettük. Levettem a műanyag takarót, sehol semmi olajfolyás, a szelepfedélnél minimális olajpára, gyönyörű tiszta hengerfej, turbócsöveknél semmi olaj, nem mosott motor, finom porréteggel. Beindítottam, egészséges dízelhang.
A belsején látszott, hogy GAZDÁJA van az autónak. Nem eladásra takarított autó, hanem erre így vigyáztak. Belül patika, sehol egy porszem, újszerű ülések, nulla szilikon. Csomagtartóban tálca, letakarva egy takaróval, télre gumiszőnyeg, nyárra szövet. A tulaj bemegy a szervizkönyvért, a feleségem azonnal elkezdi, vegyük meg, apa vegyük meg. Nyugi drágám, látom, mit találtunk, faarc. Körbe nézem az autót, nagyon látszik, hogy a bal hátsó sárvédő más árnyalatú, látszik, a bal hátsó ajtó közepe alatt van a küszöbön elfújva, mondja is a gazda, hogy az egyik szupermarket parkolójában nekigurult egy üresben hagyott autó, Peugeot márkaszervizben javították. Azért a színt eltalálhatták volna, ha már...
Erre a fényezésre szoktam mondani, hogy nem baj, legközelebb jobban fog sikerülni, de csak egyszer fizetem ki. Körbemértem az autót, öt elemen van 140-200 mikron, a márkaszerviz által javított elemen 300-600, a többi elemen a mindenki által fetisizált 100-110 mikron. A márkaszerviz mentségére fel lehetne hozni, hogy a hátsó sárvédő dupla, meg nem lehet mögé nyúlni, de a szín...
Majd az én lakatosom és fényezőm megmutatja, milyennek kellene lennie. Az összes csavar gyári, még senki nem bontotta meg. A vastagabb festék gyári utánjavítás lehet, vagy csak karc miatt festették, nem tudom, fényezési nyomot sehol nem találok, sem az éleken, sem a falcokban, de igazából mindegy is, nem érdekel, nagyon szép a kocsi. A nyúlványok gyönyörűek, nem volt törve, motor mint a svájci óra. A tetőn látszik jó néhány apró horpadás, kérdem, mi az? Egy diófa alatt állt, és a vihar lerázta a fáról a diót.
Mindegy, ha poros, alig látszik, legalább alkualap, majd a horpadásjavítóval megcsináltatom, a hátsó sárvédőt visszacsiszoltatom, újra fújatom, hogy stimmeljen a szín, és kevesebb legyen rajta a gitt, amúgy gyönyörű. Kipróbáljuk, minden oké, egyedül a váltó nem tetszik. Nincs semmi baja, csak a 206-osban olyan a váltási érzet, mintha egy nagy csavarhúzót állítottunk volna egy vödör csavarba. Nem egy MX-5, na. Figyelembe véve a tetőt meg a sárvédőt, tettem egy 900 ezer forintos ajánlatot. A tulaj itt elgondolkodott, megbeszéli a barátnőjével, este jön haza. Ok. Feleségem egész délután zaklatott, adjunk érte 950-et, elviszik, hívjad már, nekem ez kell, miért nem hívtad még, elviszik, hívjál vissza, mit mondott, hívjad már, ha elviszik nem lesz szex! (Természetesen az utolsó csak vicc volt.)
Nős emberek ismerik az érzést. Szeretett feleségeink, ha nagyon akarnak valamit, akár fekete mágia felhasználásával is folyamatos, növekvő nyomást helyeznek ránk, és a végén már azt kívánjuk, lennénk inkább mi a legnépszerűbb csajok egy nigériai börtönben. Eljött az este, a barátnő hazajött, megbeszélték, visszahívott, telefonon kicsit vívtunk még, aztán végül maradt a 900 ezer. Még akkor este kifizettük, a feleségem azóta is boldog vele, imádja, tisztogatja. Összességében vettem egy kifejezetten szép autót, ami műszakilag magasan kiemelkedik a magyar mezőnyből.
Miért írtam ezt le? Szajkózzuk, hogy állapotot veszünk, nem kilométerórát, meg évjáratot. Én erre gondoltam. Sokba lesz? Szerintem nem. Van olcsóbb? Igen, nem is egy. De az olcsóbb nem biztos, hogy tényleg olcsóbb. Én tudom, mikor volt cserélve az olaj meg a vezérlés, és nem azzal kell kezdenem, hogy cserélek egy vezérműszíjat, és elköltök 50-100 ezret a kötelező szervizre. Le van fújva, vagy lakkozva néhány elem? És? Az autó szép, minimális sérülése volt. A tetőt megcsináltatom, festetlen lesz, a hátsó sárvédőt lefújatom, és lesz egy hibátlan autóm, amire jó ránézni, nem horpadt, nem karcos. A motorja bomba, minden kifogástalanul működik, és ne felejtsük, nem a fényezett sárvédő és ajtó miatt fog megállni, vagy el sem indul az autónk, hanem a széttaposott motorja miatt. Mire összeáll olyanra, ahogy én szeretném, kb. 960-970 ezerbe lesz.
Az eladó elmondása szerint ezt az autót is már megnézték néhányan előttem, de nem vitték el. Na, róluk szóltak az előző cikkek. Ott rugdostak a cipőjük orrával egy gyémántot, de nem vették föl, mert egy kicsit sáros. Utána biztos vettek egy dunai kavicsot, mert az tiszta volt. Nekik szeretném megköszönni, hogy van egy jó autóm.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
