Sok színtéren teljesen abszurd, ami hazánkban történik. Íme egy apró, de annál szórakoztatóbb darabja a Magyar Valóságnak: hősünk szabályosan közlekedett, erre megbüntették. Hogy miért, azt senki sem tudja.
2011 szeptemberében kezdődött a történet, amikor Péter egy borongós, kora őszi reggelen ajtót nyitott a postásnak, és átvette a borítékot, mely a rendőrségtől érkezett ajánlva. Péter régen elmúlt már harminc, szóval ha volt is hülyegyerek-időszaka, már egészen biztosan túl van rajta. Ezért alig-alig ment föl valamelyest a pulzusa, miközben letépte a boríték szélét.
A levélből kiderült, hogy Péter a Szentendrei úton 69-cel ment egy olyan szakaszon, ahol 50-es korlátozás van érvényben, ezért 30 000, azaz harmincezer forint büntetést kell befizetnie. Két észrevétel: a levélben nem adnak meg házszámot, csak GPS koordinátákat, vagyis Józsi bácsinak, meg úgy általában az idősebb korosztálynak gondot fog okozni, hogy egyáltalán meg tudja állapítani, pontosan hol lőtték le. A másik: ha történetesen Péter nem járna nap mint nap a Szentendrei úton, mert mondjuk a Gyömrői út mellett lakna, a történetünk itt véget is érne. Péter bosszankodna egy sort, befizetné a pénzt, két napig forgolódna álmában, aztán menne tovább az élet. Vajon önök közül hányan jártak már így?
Szerencséjére – vagy éppen pechjére, ezt egyelőre nem tudjuk – Péter történetesen a Szentendrei út környékén lakik, ezért még aznap volt alkalma egy navival megkeresni a pontos helyszínt (a városból kifelé, a Monostori út előtt kb. 50-100 méterre). Annyira nem is csodálkozott, mikor látta, hogy az adott szakaszon, ahogy egyébként a Szentendrei út külső részén általában, 70-es korlátozás van érvényben. Másnap ment is a válaszlevél, melyben Péter arra kéri a Rendőrséget, hogy tekintsen el a nyilvánvalóan teljesen értelmetlenül kiszabott bírságtól.
Ilyen esetekben egyébként 15 napunk van rá, hogy kifogásoljuk a rendőrségi határozatot, ha kifutunk az időből, többé nincs esélyünk jogorvoslatra. Fellebbezésünkre a rendőrség elvileg 30 napon belül köteles válaszolni, ha valamilyen különleges körülmény hátráltatja őket, akkor ezt a 30 napot további 30 nappal meghosszabbíthatják, de ha történetesen ez mégsem sikerül nekik, akkor sem jogvesztő az eset, vagyis igazából ilyenkor sem történik semmi. 63 nap múlva érkezett a válasz. No comment.
Vastag betűkkel leírták: módosítják a határozatot, majd lejjebb azt is, hogy helybenhagyják az eredeti határozatot úgy, ahogy van. Fábul vaskarika, igaz-e!? Emellett az apró kis paradoxon mellett az ügyintéző kedvesen azt is kifejti, hogy a városban egyébként 50 a maximális megengedett sebesség. Az elvileg véresen komoly, hivatalos rendőrségi határozat valójában olyan, mint az a hajtogatott papírfecni, amire általános iskolában mindenki ráírt valamit, ami éppen az eszébe jutott, aztán összeolvastuk és nevettünk.
Péternek ezúttal már csak 8 napja volt, hogy fellebbezzen, ráadásul 5000 forintért illetékbélyeget is kellett vásárolnia, hogy továbbra is szabályosan járjon el. Ehhez a levélhez már két fotót is mellékelt, melyeken egyértelműen látszik a kérdéses útszakasz, természetesen a 70-es tábla is ott mosolyog a képeken.
A november közepén postázott levélre február közepén érkezett a válasz. Három hónap kellett, hogy a közben minden bizonnyal felbőszült ügyintéző végre elszánja magát, és papírra vesse a végső határozatot, mely abszurdabb lett, mint az összes eddigi együtt. Kiküldtek egy rendőrt a helyszínre – derül ki a levélből –, aki igazolta a 70-es tábla létezését, majd ezek után megállapították – továbbra is értelmes indoklás nélkül –, hogy a kiszabott bírság jogos.
Az egészben az a legszebb, hogy míg az elején még stimmelnek az adatok, az eset taglalásakor már egy Péter számára teljesen ismeretlen rendszám szerepel. Még azt is leírják, hogy nincs a helyszínen olyan kereszteződés, ami felülírná a táblákat, viszont van egy olyan mondat, melyből kiderül, hogy a 70-es táblákat az esettel egy időben helyezték ki. Na, ez innentől kezdve már nem csupán agyrém, hanem finoman szólva is ocsmányság, hiszen ezek a táblák már vagy 18 éve kint vannak a helyükön.
Péter nem adja fel, mivel itt már fellebbezésnek helye nincs, bíróságra viszi az ügyet. Először is be kell fizetnie további 30 000 forint illetéket, plusz ügyvédet kell fogadnia drága pénzért. Ezeket a költségeket természetesen a rendőrség kénytelen lesz megtéríteni, ha elveszíti a pert, vagyis két eset lehetséges: vagy Péter veszít, és akkor ő fizet mindent, vagy a rendőrség, és akkor mi fizetünk, hiszen miből fizetne a rendőrség, ha nem az általunk befizetett adókból. A kálváriának nincs késleltető hatása a büntetés végrehajtását illetően, vagyis a harmincezres bírságot be kell fizetni, majd egyszer visszaadják ezt is a többivel, ha a bíróság úgy dönt.
Egyelőre itt tart az ügy, a kétkedők menjenek ki a helyszínre – a GPS koordinátákat a cikk elején lévő levélben megtalálják –, csapják fel a KRESZ könyveket, nézzék meg, hátha találnak olyan szabályt, ami alapján Péter és a 70-es táblánál 69-cel suhanó autójának esete szabálytalannak minősül, de nem valószínű.
Sajnos ebben a történetben az az igazán bosszantó, hogy bárkivel bármikor történhet hasonló igazságtalanság, hiszen senki nem fog 2-3 órát autózni, hogy megkeressen egy távol eső helyszínt, ahol lefényképezték. Ezeket a büntetéseket sajnos továbbra is ki fogjuk fizetni, ha jogosak, ha nem, Péternek viszont lehet drukkolni.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
