Autót akart, most utcára kerülhet
A család azt gondolta, majd fizetnek rendesen, közben nem csak a gyerekek nőnek nagyot, hanem talán a fizetés is egy kicsit, a végén pedig még évekig lesz egy hibátlan használt autójuk. Végül aláírták a szerződést, majd átvették a vadonatúj, 2004-es Octaviát, benne a sokak által vágyott elektronikus klímával, ködfényszórókkal, az alapnál valamivel jobb rádióval, és elektromos tükrökkel. Ezek nélkül ma már nehezebb eladni egy ilyen 1,4-es, 16 szelepes Skodát.
Három kemény év következett, közben Lászlónak lett rengeteg tapasztalata, vesztett néhány illúziót, és persze rengeteg pénzt. Cserébe volt autója, felesége, és két gyereke. A korábbi vágyakkal és ígéretekkel ellentétben, a békeidő elmúltával romlani kezdett a helyzet. Nem csak a lakás törlesztő részlete emelkedett havi negyvenről nyolcvanezer forintra, de az autóé is meglódult. Ekkor jöttek az első duplacsekkes hónapok – folytatja László. A százhatvanas frankárfolyamból rövid időn belül 180 lett, majd kúszott tovább, egészen a korábban elképzelhetetlen 240 forintos szintig. Lászlóék reménye, hogy a 3 millió forintos listaáron vásárolt Skoda a nehéz évek végére 4 millióért a családé lesz, ekkorra szertefoszlott.
Beszélgetőtársam megjegyzi, az utolsó olyan hónapokban, amikor még bírták fizetni az banktól érkezett 37 ezres törlesztő részletről, illetve a változó összegű, árfolyam kompenzációt szolgáló csekkeket, az összes kiadásuk az autó fenntartási költségein felül elérte a 100 ezer forintot.
Végül úgy döntöttek, fizetik tovább a rendes részleteket, és megpróbálnak tárgyalni a Porsche Bankkal, hogy ütemezzék át a hitelt. A budapesti informatikus azt állítja, a bank nem volt különösebben rugalmas. Felajánlották nekik, hogy váltsák forint alapúra hitelüket, de ehhez Lászlóéknak bele kellett volna nyugodniuk abba, hogy elvész az addig befizetett 2 millió forint. Egy felszólító levelet követően egy külsős cég emberei jelentek meg nem sokkal később László munkahelyén. Azt mondták, jöttek az autóért, majd azt, a visszavétel elkerülhető, ha kapnak 150 ezer forintot, vagyis a felhalmozott hátralék 30%-át.
Újabb, de a 2004-esnél sokkal komorabb családi megbeszélés következett ezután. Lászlóék eldöntötték, az autónak mennie kell, ők ezt már sem idegileg, sem anyagilag nem bírják tovább. László ma már tudja, hogy ekkor követte el a második kapitális hibát. Engedte, hogy a bank intézkedjen az autó eladásáról. Ehhez a BHKE főtitkára azt a megjegyzést fűzi, hogy egy másik ügyfelük a vevőjelölttel ment nemrég rendezni a fizethetetlenné vált Passat sorsát. Ám a bank nem egyezett bele abba, hogy az illetőnek adja el az autót.
Ellopták az autót, viszik a lakást is?
A BHKE rémtörténetei közült az egyik kedvencünk, amikor a hitelezett és cascóval nem biztosított autót ellopták, és mivel az szolgált fedezetként, a bank egyből felmondta a szerződést, majd egy összegben követelte a tartozást. Az autóhitelt adó bank fizetési meghagyást adott ki a teljes tartozásra. Később pert nyert az ügyféllel szemben, majd a tartozást rávezették az autó nélkül maradt ügyfél lakásának tulajdoni lapjára is. Csakhogy azon szintén volt hiteltartozás. Miután a lakáshitelt adó bank tudomására jutott, hogy valaki követelést jelentett be, csatlakozott a végrehajtást kérő másik bank mellé, szintén felmondta a szerződést és egy összegben követelte a tartozást. Az ügy még folyamatban van.
László tehát elbúcsúzott a Skodától, majd fél évig nem történt semmi, illetve annyi, hogy mivel a gyerekek szállításához továbbra is szükség volt autóra. Vásárolt egy régebbi Skodát, természetesen ezt már készpénzért. A közel új állapotú Octaviáról ekkor hallott ismét. A bank azt írta levelében, hogy az autót eladták. A vevő 1 millió 60 ezer forintot fizetett érte. A pórul járt úr ekkor végképp kétségbe esett. A levélből ugyanis kiderült még néhány dolog azon kívül, hogy a szinte hibátlan állapotú autót az akkori piaci áránál körülbelül 800 ezer forinttal olcsóbban értékesítették. Annál is olcsóbban, mint amit az átadáskor lezajlott állapotfelméréskor mondtak, és az ár nem stimmelt az egyébként ilyen esetekben irányadó Eurotax katalógus szerinti reális árral sem.
A bank üzenetéből az is kiderült, hogy László élete legjobb autójának sérült volt a bal első ajtaja, melyet az előző felméréskor hibátlannak találtak, illetve, hogy az adásvételkor még ráterheltek 150 ezer forintot. Az összeg a talányos, bizalmatlansági korrekció megnevezéssel került a levélbe. Ennyivel többet kell most visszafizetnie az autója nélkül maradt tulajdonosnak.
László így összesen három évnyi skodázásból egy jogerősen elvesztett bírósági perrel került ki, melynek költségeit szintén neki kell állnia. Tehát kifizetett 2 milliót, amíg nála volt az autó, további 1,6-1,8 millió forint értéket képviselt a piacon akkoriban az Octavia, és a fennmaradó tartozás is tovább hízott. Így most még 2 millió forintot kell kifizetnie, várhatóan egy összegben.
Amikor kérdezem, mi a helyzet a lakáshitellel, csak annyit felel, az egy másik történet. A család most várja, mi következik most, az ítélethirdetés után, de Lénárd Marianntól már megtudhatták, hogy az ilyen ügyeket nagyon gyorsan le akarják rendezni a bankok. Futnak a hitelként kihelyezett pénzük után, amit visszaszerezni sokszor nincs is esélyük, hiszen amit lefoglalnának a tartozás fejében, az már rég egy másik banké.
Rettentő kíváncsiak vagyunk, mi lett a Skodával. Keressük tehát a fenti képeken látható JXG-356 rendszámú Octavia 1,4 16V jelenlegi tulajdonosát, vagy bárkit, aki össze tud hozni az illetővel. Szeretnénk tudni, ki az, aki megvette az autót, amelyet állítólag 1,060 ezer forintért adott tovább a bank. Vajon mennyit adott érte az új tulajdonos vagy nepper? És mennyiért adta tovább?
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
