Részegen ki visz majd haza?

Kezdődik ott, hogy a sofőrszolgálati tevékenység nem engedélyhez kötött. Bármilyen káefté, bt. alkalmazottja vagy akár alkalmi megbízottja elkezdhet furikázni az éjszakában mások autójával, egyedül egy B kategóriás jogosítvány kell hozzá. A felelősségbiztosítás sem kötelező; amennyiben nem kötött a cég, csak a nagyvonalúságukban bízhatunk, ha a bérsofőr kárt okoz autónkban. Nem beszélve arról, ha másnak is kárt okoz, azzal a tulajdonos bónusza ugrik. Egyetlen kivétel ez alól, ha a cég tisztán vagyoni károkra is kötött külön biztosítást, amely fedezi ezt – így a sofőrszolgálatok legnépszerűbb biztosítója.

Eddig az elmélet. A gyakorlat még ennél is zűrösebb. Amióta bevezették a zéró toleranciát, egyre többen tülekednek a sofőrszolgálatos piacon. Tucatnyi cég licitál egymás alá, hiénáznak a menő kocsmák előtt, érzékelhetően nyomott áron dolgoznak. Az autó hazaszállításához két sofőr kell, meg egy kísérőautó, mégis alig drágább, sőt, van, hogy olcsóbb a sofőrszolgálat a taxinál.

Mivel egy mobiltelefonnal és egy inkognitó kísérőautóval lehet bonyolítani a bizniszt, még az is előfordul, hogy cég sincs a szolgáltatás mögött: néhány srác összeáll egy szakadt kettes Golffal, hívásra kimennek, hazavisznek. Amíg nincs baj, sima ügy, a lebukás veszélye minimális. Ha pedig netán leütnék az ügyfél autóját, a sofőr átül a kísérőautóba, és huss. Ilyen és hasonló hajmeresztő sztorikat mesél egy sofőrszolgálat vezetője. Nem nehéz hinni neki, saját ismeretségi körömben is előfordult, hogy nem kimondottan jól öltözött fiatalok érkeztek a helyszínre, alternatív üzemanyaggal hajtott autóval kísérték haza a társaságot a buliból, és a felelősségre irányuló kérdésekre nem igazán megnyugtató válaszokat adtak.

Egy másik megkérdezett szolgáltató cég vezetője sem dicséri a konkurenciát, amikor a biztosításról faggatom. Annyi baleset történt a többieknél, állítja, hogy a legtöbb biztosító szóba sem áll a sofőrszolgálatokkal. Ő nem annál a társaságnál kötött szerződést, ahol az összes többi hasonszőrű cég, hanem ismeretségeit is kihasználva egyéni csomagot állított össze egy másik biztosítónál, mert szeretné biztonságban tudni magát. Egy harmadik sofőrszolgálat bevallottan nem is kötött biztosítást, hanem biztosítékként félmillió forintot tartalékol egy külön számlán az esetleges káresetekre.

A túlnyomó többség – a Rolandot szállító sofőrszolgálat is – egyetlen biztosítóval szerződött, amely megállapodástól függően esetenként 2 és 15 millió forint közötti összeghatárig téríti meg a sofőr által okozott kárt. Ez lehet, hogy soknak hangzik, de ha egy harmincmilliós autóm lenne, hezitálnék, kihívjam-e a sofőrt. Ráadásul a sofőrszolgálatok sem elégedettek a biztosítással, amellyel saját magukat szeretnék védeni: állítólag a legtöbb valós esetben valamilyen kifogással, például a KRESZ megszegésének felrovásával bújik ki a biztosító a kártérítés alól. Márpedig a legtöbb esetben, például ha benézünk egy jobbkezet, megsértjük a KRESZ-t.

Ennek egyrészt ellentmond a megkérdezett biztosító állásfoglalása, amely minden rosszindulatú kétséget eloszlat, másrészt felmerül a kérdés, honnan a sok tapasztalat a rengeteg káresettel, amikor szinte minden sofőrszolgálat azzal dicsekszik a honlapján, hogy sosem törtek még össze ügyfélautót. Sajnos a póruljártak nem is nagyon fórumoznak, pedig így legalább némi visszajelzés lehetne a cégek működéséről – egyetlen négybejegyzéses thread foglalkozik konkrétan a topikkal, illetve van egy másik, amelyikben érintik a témát, de az sem egy információbánya.

Ha még nem lehetne elég erősen érezni az egymásnak feszülő érdekellentéteket, megemlítenék még egy csavart a rendszerben. Papíron a sofőrszolgálatot teljesítő cégek nem is felelősek semmiért, mert mind olyan szerződést köt alkalmi vagy állandó megbízottjaival, amelyben a teljes felelősséget rájuk hárítják. Vagyis a sofőrnek kellene elvinnie a balhét, ha szélsőséges esetben összecsukja az ötvenmilliós Ferrarit. Az általában másodállásban, kényszerből güriző csórónak, elnézést a feltételezésért. Próbálja meg valaki behajtani a kárát egy egyszerű alkalmazotton – sok sikert.

Egy biztos, aki végiggondolja a kockázatot, munkavállalóként nem írna alá ilyen szerződést. Lehet bármekkora a vezetési rutin, autós újságíróként mi is nap mint nap tapasztaljuk, hogy ismeretlen járművekkel furikázni nem olyan, mint a jól megszokott sajáttal – egyszer mindenki hibázhat. És akkor, ha nem véd a biztosítás, marad a csak oda jegy Dél-Amerikába.

A nagyobb sofőrszolgálatok, amelyek már több éve űzik az ipart, tökéletesen tisztában is vannak azzal, hogy mindennél fontosabb az ügyfél bizalma. Módszeresen válogatják sofőrjeiket, sokéves balesetmentes előéletet várnak el, olyan pályaalkalmassági vizsgálatot követelnek, mint amilyen a taxisoknak kell. Megpróbálják körbebástyázni magukat biztosításokkal, de ők is olyan szerződést kötnek a megbízottakkal, amelyben a felelősség a sofőröket terheli, csak hogy meglegyen a kellő fenyítés. A kisebb károkat, három-ötszázezer forintig, inkább zsebből állják, annál többet ér a jó hírnév. De ha beüt valami kacifántos eset, nagy lehet a baj. Egyesek éppen ezért hivatalosan csak cascós autókat vállalnak el.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!