Nem idén halt meg, hanem évekkel ezelőtt, és még észre sem vettük. Volt bajnokság, voltak versenyzők, és nézők is. De nem volt ember, aki szólt volna, hogy ez nem rali, hanem csak valami olyasmi. Elkúrtuk. Mindannyian, akik ott tébláboltunk körülötte. Mi versenyzők, mi csapatvezetők, mi rendezők, mi sportvezetők, mi médiások, és igen, mi nézők is.
Vádaskodjak, ki mikor és hány szöget vert százezrek kedvenc sportjának koporsójába? Azt sem tudom, meg lehet-e számolni minden kalapácsütést. Mikor kezdődött? Ki hibázott nagyobbat? Kinek a bűne, hogy két hete a versenynaptárban még nem volt rali bajnoki futam? És hogy csak négy futam szerepel a naptárban? Hogy nem lesz IRC és EK futam a Mecsek Rallye?
Az elmúlt másfél évtizedben a rali egyre inkább hasonlított egy kuplerájhoz. Mindössze egyetlen különbség volt: a kupiban a madám rendet tart. A magyar rali minthasportág lett. Kívülről a felületes szemlélőnek úgy tűnt, mintha sport lenne. Mintha egyenlők lettek volna az esélyek, mintha lettek volna szabályok, mintha lett volna technikai ellenőrzés. Közben senkinek sem tűnt fel, hogy előbb a külföldi versenyzők nem jöttek hozzánk, majd a mieink nem mentek külföldre, aztán a nézők is elkezdtek fogyni, majd a versenyzők, és úgy tűnik, már a versenyek is hullanak. Na, ezt legalább észrevették. És egyelőre elég rosszul reagáltak.
Van ennek sportértéke?
A magyar bajnokság futamai, és gyorsasági szakaszai évek, sőt évtizedek óta csaknem ugyanazok. Azonos gyorsasági szakaszokon nem érvényesülnek azok a képességbeli eltérések, amelyek a ralit és a pályaversenyzést megkülönböztetik. Egy pályaversenyző fejből tudja a pályát, a raliversenyzőnek a navigátor (versenyzőtárs) segíti a munkáját. A raliversenyzés sajátja az improvizálás. A klasszikus magyar gyorsasági szakaszok jelentős részén a magyar mezőny több tagja csukott szemmel és navigátor nélkül is eltalálna. Évtizedek óta nem jönnek hozzánk ütőképes külföldi versenyzők, és a mieink sem igazán villognak nevesebb külföldi, vagy éppen nemzetközi sorozatokban. (Vagy, ha igen, akkor sincs látszata.)
A környező országok a váláság hatásainak mérséklése érdekében évek óta közös bajnoki futamokat szerveznek, mi rendre kimaradunk. A magyar élmezőny megfúrta, hogy tavaly az egyik legnépszerűbb – és magyar közönség által is látogatott – osztrák futam szerepeljen a bajnokságban. Az osztrákoknak időnként van a szlovák- és a szlovén szövetséggel közös futamuk. Tavaly a magyar mezőnynek egy balhéktól sem mentes Arad Rali jutott. Amit egyébként szintén sokan fúrtak...
Fogy a mezőny. A pletykák szerint – ha nem igaz, az MNASZ helyreigazítást kér – az Országos Ralibajnokságba kiadott versenyzői licencek száma messze elmarad a várakozásoktól, és ötven körül jár. Az ezredforduló előtt bő 120 páros állt rajthoz csak az ORB-ben, és ehhez jött még a ralikettő. Talán a nemzetközi versenyek kicsit segítenének a szegényes mezőnyön.
Ha már szóba került a mezőny, nehezen tudom megállni, hogy ne szarozzam. Egy rakás Mitsubishi, amikről tíz éve álmodni sem mertünk volna, de arra senki sem gondolt, hogy unalmasak lesznek, mint a bűn. Sajnos sokan unalmasan, lassan, de legalább veszélyesen közlekednek velük. Nagy flash egy EVO-val versenyezni, de egy kis önkritika nem ártana.
Tavaly a mezőny eleje nagyon sűrű volt. Csaknem minden futamot más nyert, a betlik miatt hatan is esélyesek voltak a bajnokságra. Ezt leszámítva csak egy kategóriában volt értékelhető vívás a bajnoki címért. Ha megnéztük a mezőnyt, kiderült, nincsenek kisautós kategóriák, holott külföldön épp az R1/R2/R3 kategóriák a legnépesebbek. A versenyhez ellenfelek, kiélezett csaták kellenek. Miért néztük a kilencvenes évek elején önkívületben a szériazsigulikat? Mert életre-halálra ment a csata, mindent elvállaltak, és aki csak beleöblögetett, vagy elóvatoskodta, csúnyán kifújta az orrát a mezőny. Bocs, de annak nincs értéke, ha valaki sírnivalóan rosszul botorkál a pályán (túlzás lenne letalálásnak nevezni), és az év végén serleget kap.
Tavaly az IRC mezőny megmutatta, hogy a mi fiaink a fasorban sincsenek. Más íveken, más féktávokkal, egészen más tempóval mentek, mint a mieink, akik csukott szemmel megcsinálnak egy Orfű-Árpádtetőt. Meg kilométerenként adták a másodperceket a magyaroknak.
Hol az utánpótlás?
Sehol. Míg az IRC-n, a VB, valamint az SWRC-ben huszonéves srácok törnek maguknak utat, itthon az élmezőny veteránokból áll. Tíz-tizenöt évvel fiatalabb srácoknak kellene csatázniuk, de ők nem kerülnek elő? Nemcsak más országokban keresik tehetségkutató-programokkal a tehetséges gyerekeket, hanem a gyorsasági szakágban is gyerekek küzdenek egymással. Így került pl. – korengedménnyel – ifj. Ficza Ferenc az ETCC-be. Jó reggelt kívánok! Nagyon el kell gondolkodnom, kik azok az újoncok, akik az elmúlt pár évben jelentek meg az ORB-ben. És üres halmazt kapunk, ha az ütőképes autóval versenyző srácokat nézzük.
Az utánpótlást a ralitúrából és a „ralikettőből” várja az ORB. Ez a két bajnokság mára alkalmatlan bármilyen tehetséggondozási, kiválasztási feladatra. Gyakorlatilag WRC-k és kit-carok kivételével bármivel el lehet indulni bármelyik sorozatban. Ezek mára az ORB-nél rövidebb, lényegesen olcsóbb versenyzést nyújtanak. Önámítás azt gondolni, hogy bármilyen szerepük volna az utánpótlásnevelésben. Tíz évvel ezelőtt még komolyan vették, hogy a raliegyes licenchez korábbi meggyőző eredményekre, de legalábbis pontokra van szükség. Mára boldog-boldogtalan kap versenyengedélyt.
