Van egy kis gond, kevés a benzinpénz
Vredestein Ultrac Vorti bemutató
Elég sokba fáj elérni azt a hatást, hogy Budapest egy kicsit kopottas, vadregényes díszletnek hasson a sziporkázó rendezvényünk hátterében. Nem árt hozzá kibérelni az Iparművészeti Múzeumot, kisatírozni egy kéthetes sávot a Hungaroring naptárjában, és idehozni néhány Aston Martint, Jaguart, Mercit. A két tucat hosztesz már csak ráadás. Márpedig ha egy hétszázmilliós költségvetés nagy részét pont Magyarországon akarják eltapsolni, annak általában oka van.
Alig látni el a felsorakoztatott Giulietták végéig a Hungaroring parkolójában. Harminckettőt hoztak el, mint megtudtam Herbák Emiltől, a magyar Vredestein ügyvezetőjétől. Ez volt a könnyebb feladat, a Jaguarokat meg az Aston Martin Virage-okat nehezebb volt megszerezni, meséli - egyetlen német cég foglalkozik ilyen kaliberű autók bérbeadásával.
Tréleren hozták a kis flottát, pár nappal ezelőtt, és az első áldozat már meg is volt: az egyik CLS-szel kicsúsztak, az most szervizben van. Még szerencse, hogy előrelátóan terveztek, így az öt felbérelt tesztpilótának még mindig van hat autója, hogy megautóztassa az újságírókat a ringen.
A gyakorlónapon a lezúzott Mercedes mellett más meglepetés is volt: kiderült, hogy a CLS óránként hetven liter benzint kér, ha rendesen hajtják a pályán, így a kúton előre megrendelt hárommilliós keretet kicsit meg kellett emelni. A szűk két hetes rendezvényen ötmillió forintnyi benzin talán már elég lesz ahhoz, hogy elkoptassák a magukkal hozott nyolcszáz abroncsot.
Lassan kezd összeállni a kép, hogy jön össze a 700 milliós költségvetés. Igaz, ilyen bulit csak ötévente rendez a Vredestein, de megértőnek kell lennünk, hiszen kicsik, nem dorbézolhatnak úgy, mint egy Michelin. Viszont meg kell hagyni, megadják a módját. Egy napot kapnak az újságírók - jellemzően külföldiek, de meglepően sok a magyar is - majd tíz napon át jönnek a forgalmazó partnerek, szépen sorban. A fejadag: két kör az XKR-S-szel vagy a CLS-szel egy profi sofőr mellett, utasként, egy röpke szlalom az Aston Martin Virage-zsal a száraz vezetéstechnikai pályán, egy kis vizes bójakerülgetés az Audi S5-össel, majd egy levezető kör a Giuliettákkal Mogyoród környékén, közúton, persze nem feltétlenül ebben a sorrendben. Az Alfákra már nem a Vortit, hanem a hétköznapibb méretekben is kapható Sportrac 5-öt szerelték, ami szintén új fejlesztés.
Szeretnek csaj mellett ülni a jobb egyben, versenypályán? Zseniális, már másodszor volt részem az élményben. A kék Jaguart Shirley van der Lof vezette, egy huszonöt éves szőke, és nem volt elégedett. Ez nem versenyautó, nyögte keserűen a kívülről bömbölő, belül visszafogott hangú XKR-S-ben. Na igen, ő a Formula 3-ban edződött, ahhoz képest egy tohonya dög a legsportosabb Jag, de az utasként tapasztalt két kör alapján egyet kell értenem vele és a brit szaksajtóval, hogy egy gátlástalan darabolós gyilkossal van dolgunk, nem egy fürge nindzsával. A gurgulázós V8-hang és a végtagokat szaggató gyorsulás mellé egy inkább közúti ámokfutásra hangolt futóművet társítottak, ami pályán sem esetlen, de nem szabadna egy mondatban említeni a 911-es Porschéval.
Ellazultam a bőrfotelben, átengedtem magam az andalító érzésnek, hogy a nő vezet, majd megbeszéltük Shirley-vel, hogy a könnyebb autók azért szórakoztatóbbak ennél, úgyhogy vissza is vett a tempóból, hadd hűljenek a fékek. Az XKR-s brutális fellépésével, kívülről a nyugalom megzavarására minden tekintetben alkalmas hanghatásával, belülről kényeztető granturismóságával igazi telitalálat a célközönségnél, úgysem pályanapozásra veszik.
Az Aston Martin Virage hasonló fajzat. Plusz négy henger, mínusz egy kompresszor. Ahhoz képest koránt sem barátságosabb a hanghatás, selymesen zsolozsmázó V12-esről nem beszélhetünk. Torokhangon üvölt ő is, de szintén csak akkor halljuk, amikor lepadlózzák mellettünk. Bent ülve csak egy távoli, kellemesen fenyegető zúgást hallani, meg persze érezni, ahogy a 490 lóerő meglódítja a bódét.
Kábé nettó egy perc jutott minden seggnek az Aston finoman varrott ülésében, hogy megérezze a luxus tapintását, a kezeknek pedig egy nyomás az automata váltó D gombján és némi gyakorlatozás az Ikarus-méretű kormánnyal a szűken rakott bóják között. A szlalomozás szinte minden ismeretlen autóval bénázásba fullad, még ha száraz is a pálya, de a Virage meglepett az elsőre elég ügyetlennek tűnő kormányzásával. A viszonylag nagy ívekben is fél fordulatot kellett tekerni rajta, és nagyjából egy döglött angolna markolászására emlékeztetett a volán. Nyilván nem illik lefikázni egy Astont ötszáz méter és nyolc kanyar után, de az első benyomások nem döngöltek földbe.
Ügyesen rakták össze a programot a szervezők: a hátsókerekes tulkot a száraz pályára tették, az összkerekes Audival pedig a vizes tapadást demonstrálták. Az S5-ös könnyebben kezelhetőnek bizonyult, csak a fellocsolt aszfalton még szűkebbre húzták a bójákat, így nehéz lett volna feszegetni a határokat az engedélyezett egy perc alatt. Mókának jó volt, ropogott az ABS meg az ESP, az Audi nem vallott szégyent. De ahogy az instruktorok végigfűzték a pályán az S5-öst, azt nehéz lett volna megismételni, minden elismerésem. Álldogáltunk is a pálya mellett, mint a kerti törpék, amikor a vredesteines fickó elvitte az egyik kísérőleányzót egy próbakörre.
Végezetül bepattantunk az egyik Giuliettába, és kerültünk vele egyet Mogyoród körül. Az 1,4-es, 120 lóerősből tudott harminckettőt kiállítani az autókölcsönző, így ez jutott mindenkinek. Nem bántam, élvezeti szempontból nálam még ezzel a motorral is benne van a kategória top háromjában a Giulietta, minden hiányosságával együtt. Nem véletlenül ezt választották - egy gyenge futómű ellen a legjobb gumi is tehetetlen volna.
Mert ha esetleg elkerülte volna a figyelmét, a gumiról szólt ez a rendezvény, nem a lehengerlő autókról. Vagy talán arról, hogy kellően intenzív és lelkesítő élménnyel menjen haza minden meghívott. Ehhez hasonló bemutatókon előfordul ugyan néha, hogy néhány konkurens márkát is elhoznak a gumisok, de egyértelműen sose lehet megmondani, hogy most akkor ez a jobb vagy az. Úgyis benne van, hogy merre lejt a pálya.
Vredesteinék nem is bajlódtak ilyesmivel, és nem állítják, hogy ők mennyivel jobbak a konkurenciánál. Utcai gumiknál, ebben a kategóriában úgyis minimálisak a különbségek, így a mondás, és ezt nehéz lenne megcáfolni. Az Aston Martinos pedig valószínűleg úgysem az ADAC-tesztet fogja bogarászni, ahol idén egyébként csak a SUV-abroncsok között vizsgálták meg a Vredestein termékét. Hanem - mint megsúgták - sokszor csak megnézi a prospektust, és ha szépek a képek, fényes a papír, egye fene, megveszi. Ezért érdemes összeállni Giugiaróval.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!