Ez nem Spárta!

Régen más világ volt. Nem hogy elektromos ablak, de szervokormány, sőt jobb oldali tükör sem létezett öröktől fogva. Ma persze már nem sok autó van, amiből ezek hiányoznak, megsokasodtak még az alapáras szolgáltatások is, hogy a feláras extrákról ne beszéljünk. De vajon mire van leginkább szükségünk ezek közül?

Az egész egy autó-adásvétellel kezdődött. Hűséges olvasóink számára nem titok, hogy eladtam Honda Integra típusú személygépkocsimat, és egy teherautót, nevezetesen egy Opel Combót vettem helyette. Ha mindenképpen párhuzamot kéne vonnom a két autó között, azt mondanám, mindkettő célszerszám. És mindkettő fehér.

Amikor az ember átül egy új kocsiba, rögtön látja, hogy egy csomó minden másképp működik, de az igazán fontos apróságokra csak az alapos használat során derül fény. Első blikkre csak annyi csapódott le bennem, hogy az új kocsim – ha nem mint olcsó szállítóeszközt, hanem mint igazi autót vizsgáljuk – szánalmas. Nem nagyon részleteztem magamban a dolgot, nem mélyedtem el a béna váltó vagy a hangos és gyenge motor rejtelmeiben.

Ma már több mint 2500 kilométeren vagyok túl, volt azóta hideg és meleg is, mentem autópályán és álltam a dugóban, szállítottam embert, kutyát, tévét, sőt még franciaágyat is, vagyis túl vagyok egy csomó olyan kalandon, amiben alaposan megismerhettem az új szerzeményt. Mindezt spártai körülmények között, hifi, elektromos ablak, szervokormány vagy légkondi nélkül.

1. Szervokormány

Csikós a lelkemre kötötte, említsem meg, hogy nem minden szervo nélküli autó olyan gyötrelmes, mint a régi Zsigulik, és van köztük, amelyik tök jól működik. Megemlítettem. Mindazonáltal fenntartom azt a nézetemet, miszerint szervo nélkül parkolni szopás – nem véletlen, hogy a ma kapható modellek közel 100%-a szervós. A fiatalabb nemzedéknek elmondanám, hogy az ilyen autóknak álló helyzetben komoly munka eltekerni a kormányát, és ez nagyon megnehezíti a parkolást. Minél kevesebb a hely, annál több izzadságcsepp sarjad a sofőr homlokán.

Persze a szervomentes autózásnak előnye is van, hiszen az ilyen kormánymű általában sokkal őszintébb és közvetlenebb. Kérdés, hozzátesz-e annyit mindennapjaink boldogságához, amennyit a parkolásnál folytatott küzdelem elvesz belőle. Tessék szavazni egytől tízig, minél nagyobb a szám, annál fontosabb, hogy legyen az autóban kormányszervó.

2. Központi zár és távirányító

Volt nekem régen egy Skoda Favoritom. Kiszálltam, lenyomtam a gombot, becsaptam az ajtót, majd piros, erektől duzzadó fejjel telefonáltam Simon Gábor barátomnak, hogy szaladjon menteni, mert a kulcs bizony benn maradt. Ha már ott volt, pikk-pakk kinyitotta a Skodát egy darab dróttal, de Gáborra sajnos néha sokat kellett várni. Miután ez többször előfordult, úgy döntöttem, viszem magammal a pótkulcsot is, és ezzel meg is oldottam a problémát.

A távirányítónak és a központi zárnak azonban további előnyei is vannak. Minél hidegebb van, vagy minél jobban esik, és minél több cuccot cipelünk magunkkal, annál evidensebb, hogy egy ilyen apróság mennyivel kényelmesebbé teszi az életünket, arról nem is beszélve, hogy így nem fogunk nyitva felejteni egy ajtót sem.

3. Klíma

Alsó tagozatos általános iskolás voltam, amikor először láttam klímás autót. Németországi rokonaink egy csodaszámba menő, alig használt 190-es Mercivel tértek haza, ami persze légkondi nélkül is császár lett volna, no de így! Még a Balatonra is lementünk együtt nyaralni, úgyhogy rögtön élesben kipróbálhattam, mit jelent, ha nem kell izzadni a kocsiban a kint tomboló 38 fokos hőség ellenére. Ma már nem nagy szám a klíma, a kis Combóban azonban természetesen nincs. Egyelőre annyira meleg nem volt még, hogy hiányoljam, de már most tudom, mennyire kileszek nyáron.

4. Hifi

Autórádiót fillérekért kaphatunk; ha mindegy, hogyan szól, alig kell rá költeni. Nekem például annak idején a Kistrabantban egy nagyjából 500 forint értékű, Dallas márkájú rádió recsegett, amin híreket tudtam hallgatni, zenét már csak korlátolt ideig, annyira borzalmasan szólt. A Combóban természetesen hifi sincs, még szerencse, hogy a telefonom tele van zenével.

Persze az autók ma már szinte kivétel nélkül hifivel felszerelve gurulnak ki a szalonból, de a szavazás elméleti. Képzeljék el, hogyan éreznék magukat, ha nem szólna a zene, mikor mennek az autópályán, ha nem hallgathatnák kedvenc reggeli műsorukat, amikor araszolnak a munkába a dugóban, és csak azután szavazzanak!

5. Belülről állítható/elektromos tükrök

Olvasóink közül nyilván rengetegen emlékeznek még azokra az időkre, amikor a jobb oldali visszapillantó azt jelentette, hogy az autó tulajdonosának utánfutója és/vagy lakókocsija van. Minden autón egy visszapillantó volt csak; természetesen a bal oldalon, így nem okozott gondot a beállítása, csak letekertük az ablakot, kinyúltunk, és készen is volt.

Aztán megjelent a jobb oldali tükör is, és csúnyán megbonyolította a helyzetet. Öv kiold, jobb oldali ablak leteker, kihajol, igazít, visszaül, ellenőriz, megint kihajol, megint igazít, megint visszaül, megint ellenőriz, és így tovább, amíg jó nem lesz. Ha indulás előtt eszünkbe jut, hogy beállítsuk a tükröket, semmi gond, kicsit kényelmetlen ugyan a procedúra, de ki lehet bírni.

Ha azonban indulás után, netán menet közben kell beállítani a jobb oldali visszapillantót, az körülményes, és nem utolsó sorban veszélyes. A belülről állítható tükör már óriási előrelépés, hiszen ilyenkor nem kell megküzdeni az ablakkal és az esetlegesen beáramló jeges széllel, és kisebbet kell hajolni is, de persze az elektromos a tuti.

Tudom, sokan gondolják, hogy a tükröt csak egyszer kell beállítani, aztán nincs vele gond, de ez csak elmélet. A valóságban a tükör bizony időnként elállítódik, mert a mosóban hozzáér a gép, vagy az ember, mert az utcán nekimennek véletlenül a gyalogosok, vagy a biciklisták, amíg parkolunk, mert egy szűk utcában összeér egy másik kocsi visszapillantójával, vagy mert többen vezetjük az autót, és mindenki magára szabja, amikor beleül. Első hallásra furcsa, tudom, pedig igaz: a belülről állítható visszapillantó nagyon fontos és hasznos találmány.

6. Elektromos ablak

A villanyablakkal ugyanaz van, mint a tükörrel: csak a jobb oldali a gáz. Ha nincs beragadva a szerkezet, nem nagy ügy lehúzni. Annyira nem, hogy komolyan mondom, semmi bajom nem lenne egy olyan S Mercivel, amiben a sofőr mellett tekerős az ablak. Igen ám, de ha mondjuk hűvös az idő, de tűz a nap, akkor a kocsiban nagyon meleg van, mégsem jó lehúzni a mellettünk lévő ablakot, mert a friss tavaszi levegőtől hamar homloküreg-gyulladást kaphatunk.

Ilyenkor a jobb oldali ablakot kell kinyitnunk, ami gomb nélkül majdnem olyan kellemetlen feladat, mint a tükörállítás, ráadásul ezt nem is tudjuk elintézni indulás előtt, hiszen akkor még nem tudjuk, mi vár ránk. Mikor áthajolunk, nem az utat nézzük, szóval kényelmetlen és balesetveszélyes mutatvány, kérem, ezt a tényt tartsák szem előtt, mikor szavaznak!

Verdikt

Spártai teherautómban volt időm és lehetőségem gondolkozni, és mivel már úgyis szavaztak, elárulhatom, nekem mi hiányzik a legjobban. Legkevésbé a hifi hiánya zavar, hiszen a telefon tökéletesen kiváltja. A tükrökre tojok, úgy állnak, ahogy, engem nem nagyon érdekel, valahogy megoldom, hogy lássak bennük annyit, amennyit kell. A központi zár sem hiányzik - ha véletlenül nyitva felejteném a kocsit, akkor is csak azért izgulhatnék, nehogy valaki beletegyen valami nem odavalót, hiszen nincs benne semmi értékes.

A szervo már sokkal jobban zavar, és bár a Combót nehezen nevezhetnénk batárnak, mégis kell birkózni vele, ha szűk helyre kell beállnom. Nem sokat, de pont annyit, hogy ne szeressem. A klíma hiánya egyelőre nem okozott gondot, de csak mert idén még nem volt meleg. Utálok izzadni, nyáron mindig keresek árnyas parkolóhelyet, és ha mégsem találok, perceken keresztül járatom a légkondit, mielőtt beülök a kocsiba, annyira nehezen viselem a kéretlen szaunát. Attól nem félek, hogy ezen a nyáron elpusztulok majd a melegtől, de utálni fogom, az biztos – az autóban legalábbis.

A győztes azonban mégsem a klíma, hanem a tekerős ablak, és ennek nagyon egyszerű oka van: az ablakokat egyfolytában használjuk, egy út alatt akár többször is. Nagyon kényelmetlen folyamatosan átnyúlkálni vezetés közben a túlsó oldalra, és kiszállás előtt is mindig vár egy kis fölösleges torna az emberre, hiszen a lehúzott ablakokat vissza kell húzni; hát ezért. Vesszen Spárta, éljen a villanyablak!