Fillérekre büntetik a bankokat

Félek, már soha nem tudom meg, milyen élmény volt autófinanszírozóként végignézni, ahogy 2009-ben összedől a magyar hitelpiac, majd a kifizetetlen autókat szépen visszatrélerezik a kereskedések udvarára, és nem sokkal később, néhány telephelyen az utolsó lekapcsolja a villanyt. Megpróbáltam nyilatkozatot kérni a Volkswagen-csoport márkáinak finanszírozásával foglalkozó Porsche Banktól, de a cég rövid üzenetben tudatta, nem kíván nyilatkozni a múltkori skodás úr ügyében, sőt úgy általában sem.

Néhány napja Papp Tibi felhívta a figyelmem egy érdekes, netes apróhirdetésre. Önök szerint mennyire kell kétségbeesni ahhoz, hogy valaki kétszázezer forintot és egy tank benzint ajánljon Chevrolet Aveója mellé, ha bárki átvállalja tőle a hitelt? A hirdetés november óta szerepel az oldalon, ha valakinek felkeltette az érdeklődését a remek lehetőség, és szeretné érezni az adóslét bizsergető érzését, nyugodtan rágódjon még az ötleten. Ha ezt a példányt esetleg el is viszik, könnyedén talál helyette száz hasonlót.

A hitelpiaci ostor jobbik felén a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete áll. Munkatársai madártávlatból nézik az érdekes társasjátékot adósok és hitelezők közt. Elvileg már a PSZÁF puszta említésétől is félárbocra ereszkednek a zászlók a bankszékházak műmárvány homlokzatán, gondoltam, mielőtt megkerestem őket.

Jól megszívatják a kegyetlen bankokat, ha azok nem korrektek az ügyfeleikkel, véljük. Rendreutasítják az etikátlan pénzintézeteket, vizsgálódnak és büntetnek, ha már végképp nem bízhatnak a józan belátásban. De mit tesznek még? 2006-ban és 2008-ban mókás tájékoztató füzetek százezreivel szpemmelték a leendő autóvásárlókat, hogy azok legalább olvassanak el egy-két mondatot az autóhitellel járó hosszú távú kötelezettségekről és kockázatokról, mielőtt olyan sorskérdéseken kezdenek töprengeni, hogy mi a különbség a tornádó piros és a babylon red közt.

Fontos kérdésem van az utóbbi évek újautó-vásárlóihoz. Fel tudják idézni legalább két, a pszáfos tájékoztatófüzetből szerzett olvasmányélményüket? Kommentet és levelet is elfogadunk.

Örökké átkozni fogom a napot, amikor belenyugodtam, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, vagyis a PSZÁF szóvivője nem személyesen, hanem levélben válaszol a kérdéseimre. Azt persze el kell ismerni, hogy a felügyelet az egyetlen általam ismert állami szerv, amely képes kevesebb mint egy nap alatt válaszolni egy levélre.

A korábbi évek autóvásárlói emlékezhetnek még az esetre, amikor a korábban a gyanútlan járókelőkre új autókat hóágyúzó Suzuki Ász több száz hiteles ügyfelének ígért három évnyi ingyen cascót, csak éppen néhány száz esetben elfelejtette befizetni a biztosítási díjat. Ez legkésőbb akkor vált kellemetlenné, amikor az autó összetört vagy ellopták, a biztosító meg nem fizetett egy fillért sem. De ez még semmi.

Mások még rosszabbul jártak, hiszen a hátuk mögött a bank ugyan kötött cascót a finanszírozott autóra, de a vásárlók erről mit sem tudtak. A felügyelet vizsgálta ezeket az eseteket, és bár a szóvivő leveléből az derül ki, hogy nem tártak fel olyan esetet, amikor a bank az ügyfél háta mögött kötött casco alapján felvette a kártérítést, majd azt még egyszer behajtotta az autóson, a Banki Hitel Károsultjainak Egyesületénél azt mondták, több ilyen üggyel is foglalkoztak már.

Az érdekes ízelítő alapján izgatottan vetettem magam a PSZÁF archívumába. A kommunikációs osztály célra vezetett a weboldalon, ezért hamarosan több tucat olyan esetről készült határozat közt találtam magam, ahol ismert bankokat bírságoltak meg, általában az ügyfeleik panaszai alapján.

Itt van például egy tavalyi eset, amikor az Unicredit Leasing Hungary ZRt. összesen nem kevesebb mint 200 ezer forint pénzbüntetést kapott egy lízingelt autós ügyfél panasza nyomán.

A pórul járt autós a következőket kifogásolta a határozat szerint. Idézet a szövegből:

a) a garanciaszerződés valós tartalmát szabályozó Általános Szerződési Feltételeket a szerződés megkötésekor nem, csak 2010. november 26-án kapta meg,

b) a 2010. augusztus 4-én kelt „bekérő levél”-ben szereplő fizetési kötelezettség tőke- és kamatbontása eltér a lízingszerződésben meghatározottól,

c) a lízingszerződés futamidejét a pénzügyi szervezet egyoldalúan változtatta meg, és a lízingbeadói elfogadó nyilatkozaton nincs dátum, amely bizonyítaná, hogy a pénzügyi szervezet az ügyletről mikor szerzett tudomást,

d) a pénzügyi szervezetnek a 2010. szeptember 21-én tett panaszra adott válaszát nem tartja elfogadhatónak, továbbá a szóbeli panaszügyintézést a pénzügyi szervezet megtagadta.

A céget tehát azért marasztalták el, mert megsértette a szóbeli panasz kezelésére vonatkozó jogszabályt, megsértette a telefonon történő panaszkezelés rögzítésére vonatkozó jogszabályt, a panaszra történő válaszadás határidejét, illetve a jogorvoslati lehetőség megjelölésére vonatkozó rendelkezést. Ez azért nem semmi, de nyugalom, az Unicredit teljesítménye nem egyedülálló.

Ha esetleg csak nekem tűnik kevésnek a pénzbüntetések összege, megjegyezem, hogy a PSZÁF a törvény szerint 100 ezer és 2 milliárd forint közt bármekkora bírságot kiszabhatna. A fogyasztóvédelmi bírságok alsó határa ugyan csak 15 ezer forint, de százmilliót meghaladó éves nettó árbevétellel rendelkező szervezet vagy személy esetében az éves nettó árbevételének öt százalékáig, de legfeljebb százmillió forintig, illetve a fogyasztók széles körének jelentős vagyoni hátránnyal fenyegető helyzetet okozó jogsértés esetén legfeljebb kétmilliárd forintig terjedhet. A slusszpoén pedig az, hogy akár a cégvezetőket is megbüntethetik 100 ezer vagy akár 20 millió forintra, ha ez indokolt.

Aki kedvet kapott az olvasáshoz, annak ajánlom figyelmébe további kedvenceimet, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó rendelkezés megsértése miatt 150 ezerre bírságolt MKB Euroleasing esetét, vagy a fogyasztói panaszokat nem megfelelően kezelő CIB Leasing ügyét, amikor a cég 100 ezer forintot fizetett.

Az előbbi esetben az autós részlet befizetését késve könyvelték el, ezért a szerződést gyakorlatilag egy adminisztrációs hiba miatt mondták fel, nemfizetés miatt. A történet persze nem ilyen egyszerű és nem is ilyen egyoldalú, tényleg érdemes elolvasni. Nem kevésbé tanulságos a CIB-es sztori sem. Ez azzal kezdődött, hogy a hitelre vásárolt autót ellopták. Tudják, ez az helyzet, amikor a bank azonnal lezárja a szerződést, amikor annak fedezete, vagyis többnyire maga az autó már nincs kéznél. Pedig a határozat szerint az autós teljes erőből próbált egyezkedni a részletfizetésről, de két levelére sem válaszoltak, inkább lepattintották.

Így utólag visszagondolva sem érzem, hogy túlságosan bonyolult témákat feszegettem volna a Binder István PSZÁF szóvivőnek címzett levélben, a választ mégis hosszú másodpercekig köpte a nyomtató. Tudom, a szervezetnek nem feladata életvezetési tanácsokat adni, pedig sajnos, például a múltkori skodás úrnak éppen erre lett volna szüksége, mielőtt eladta saját és családja jövőjét, cserébe az új autóért.

Ezzel kapcsolatban Binder azt írja, tipikus történetről van szó. A pénzügyi válság előtt a lakosság egy része valóban nem érzékelte az árfolyamkockázatot, így gyakran több deviza alapú hitelt is fölvett egyszerre, bátran fogyasztott. Több problémássá vált hitel megléte esetén a fogyasztók általában az ingatlanfedezetes hitelhez ragaszkodtak, és más hitel törlesztőrészleteivel maradtak adósak.

Hogy ilyen többé ne történhessen, és a hitelközvetítőknek kötelességük legyen pontosan tájékoztatni az ügyfeleiket, mielőtt azok tudatlanul besétálnak egy adósságcsapdába, bevezették a PSZÁF által koordinált hitelközvetítői vizsgarendszert, vagyis most már nem árulhat akárki autóhiteleket, aki szeretne sok pénzt keresni, és egy autószalonban dolgozik.

Egyébként a PSZÁF szóvivője úgy látja, általában nagyon hosszú időnek kell ahhoz eltelnie, hogy a fizetésképtelenné váló ügyfelek elveszítsék a lakásukat vagy az autójukat. Elvileg már akkor felkeresi őket a bank túsztárgyalója, amikor még nem ég a ház, csak megcsúsztak a törlesztőrészlettel. Binder hozzátette, senkinek nem érdeke, hogy végrehajtásra kerüljön sor. Ha a szép szó nem segít, jön az írásos felszólítás, amelyben ott sorakoznak a zord számok, például a fizetendő kamatoké, a teljes fennálló tartozás összegéé, és ez általában meggyőzi az autós ügyfeleket. Tegyük hozzá, ez az általános eset, de láttuk, léteznek variációk a témára.

Még egy érdekes részlet feltűnt a határozatok olvasgatása közben. Nem csupán a panaszosok nevét pontozzák ki, hanem azt is, mekkora összeggel tartoztak, amikor borult a bili. Erős a gyanúm, hogy erre az óvintézkedésre azért lehet szükség, hogy így védjék az esetleg dühbe guruló bankokkal szemben az amúgy is szorult helyzetben lévő ügyfelet. Jó hír, hogy így panaszkodni nem olyan kockázatos.

Rossz minősítésű adóssá válni nem csak azért kellemetlen, mert az illető esetleg mindenét elveszíti, hanem azért is, mert mindenét áron alul hordják szét a végrehajtók, így nem csak a bank bukik súlyos százezreket a végrehajtónak fizetett jutalék miatt, hanem az egykori ügyfél is, aki elveszíti, amije még van, és utána, a rosszul fizető országokhoz hasonlóan senki nem ad majd neki kedvező feltételekkel hitelt, csak nagyon drágán, vagy még úgy sem.