Nagy elsőautó-tanácsadó III.

Lehetőleg kevés tulajt látott, szépet vegyünk, sok-sok szervizpecséttel, akár bevallott, sok kilométerrel is. Ha azt írják, 180-210 ezret futott, ne forduljunk el tőle, az lesz a valódi autó, rendes tulajtól. 1996-tól 2001-ig mindenféle F-ek előfordulnak haccázér', egyik-másik egyenesen szalonállapotú. Akadnak kombik is, de azok jellemzően hervadtabbak, esetleg régebbi évjáratúak – hiába, a praktikumot meg kell fizetni. Bár az Astra F nem valami ügyes futóművű, kivételes vezetési élményű autó, az biztos, hogy tágas, tartós, általában takarékos. Figyeljünk rá, hogy az ECOTEC-motorszéria (1.4 16V, 1.6 16V) mindig eszi az olajat – ez nem hiba, hanem tervezési sajátosság, csak arra kell ügyelni vele, hogy ellenőrizgetni kell tankolásnál a szintet.

Az Astra F mellé adott útmutató a Vectra B-re is érvényes: jól rejti a korát, tartós, és bár a futóműve jobb, mint az Astráé, ez sem egy Ferrari. De míg az Astra F a saját fajtájának egy kifejezetten tágas képviselője, addig a Vectra B egy szűkös középkategóriás volt a maga idejében. Ettől még nem rossz, szabad venni. Kicsiben a Corsa B is egy Astra F – döglött kormányzás, pontatlan váltó, imbolygó futómű, gatyán felfüggesztett motor, de tágas, tartós, takarékos. Akinek tetszik, nosza.

Aztán persze van Astra G (a sarkosabb fajta, újabbik) és Corsa C is 600 ezerért. Előbbi ennyiért valószínűleg szakadtabb, esetleg kevéssé praktikus háromajtós, utóbbiból viszont ki lehet fogni kissé sokat futott, de szépnek tűnő példányokat.

Jön a P betű, azaz a Peugeot. Hohó, itt van mindjárt a lányok-asszonyok kedvence, a 206-os, ami nagyon szép kis kocsi, de nem valami jó. Gagyi belső tér, rossz helyen levő kormány és pedálok, pocsék váltó, sok-sok-sok-sok elektromos baj, futómű-roblémák – de az autó annyira mutatós, hogy a gyengébb nem rárepül, mint moly a halogénlámpára. Legalább annyit érdemes tudni róla, hogy a benzinesek nem valami fényesek, inkább dízelt kell venni, mert azok kellemes karakterűek, tartósak, takarékosak. Sokkal jobb autó akkor már az Astra-méretű 306-os. Ha nem alapkivitelt fogunk ki (ami súrolja a silányság határát), a belső tere is elég igényes. Itt már van futómű, csendes futás, bár a váltó ennél is pocsék, s a benzinmotorok sem túlságosan inspiratívak.

Máris Renault-ék küszöbén toporgunk. Lagunát legfeljebb akkor veszünk (van ennyiért I-es és II-es széria is), ha háromhavonta futóműveshez akarunk járni, de nem vetjük meg az általános motorszervizeket, az elektromos szakikkal pedig közeli barátságot ápolunk. A Mégane-on (1996-2001-esek a 600 ezresek) viszont érdemes elgondolkozni – az ár jó, bár kis reszketés mindig lesz a hangunkban, amikor ismerősöknek azt bizonygatjuk, kár aggódniuk a szicíliai utunk miatt, hiszen a jó kis Mégane még sosem romlott el...

De a Mégane-nál van sokkal jobb vétel is van a Renault-nál, persze ha a fenekünkbe tudjuk dugni a szemünket: mindenféle szuper Thaliákat kapni hat kilóért, nem egyszer 2000 utáni gyártással, szemlátomást kevés kilométerrel, gyári klímával. Hiába, ez volt a kispénzű, nulla forintos elvivőre vásárló, csillagszemű reménykedők egyik kedvence, ez látszik is a piacon landoló autók árain, futásteljesítményén...

A Seat-világ rejt szép csodákat – néhány igencsak megkímélt Ibizát például – de többnyire olyan kocsikat találunk itt, amire a márka image-e alapján számíthatunk: gagyi alufelnis, nagy kidörrentős, morcosított fényszórós, sötétített üveges, szpojleres diszkóautókat, béna átlagmotorjukon sportlégszűrővel, fenyegető hangon, ám szerény magyar nyelvi ismerettel megfogalmazott szövegekkel a hirdetéseikben.

Akkor már inkább Skodát vesz, aki észnél van. Octaviából is akad ennyiért, de azok elzsírosodott kormányos, termékmintás transzportok kilométer-százezreit látott autók. A Fabia viszont jó cucc. Ezeket általában magánszemélyek árulják, jól tartják magukat, a kilométerek is hellyel-közzel reálisnak tűnnek, bár nem szabad elfelejteni, hogy egy ilyen autó motorjához csak a vezérmű-szett (60 ezrenként vagy 6 évenként cserélendő) 100 ezer forint... Persze az Ibizához és a Polóhoz is, hiszen azok ugyanezek a kocsik. Mindenesetre egy megkímélt, 2000-2003 közötti Fabiát senki ne utasítson vissza, ha olcsón rá akarják tukmálni. A háromhengeres motorok közül a gyengébbik szánalmas, de az erősebbikkel teljesen jól használható az autó, az 1,4-es négyhengeressel pedig már dinamikus is. Dízelt ennyiért, jó állapotban nehezen találunk, vagy ha igen, az feltehetően negyed milliót futott.

Megint egy tipp-márka jön: Suzuki. A bézbólsapka-Swiftek még nem diffundáltak le erre az árszintre, ezért a Mi Autóinkban turkálunk könyékig. De milyen Mi Autóinkban! Klíma. 90 ezer kilométeres első tulaj. Automatás szedán. Sőt, felbukkan egy... De nem, az nem ide való, megtartjuk a NYOMULÓS autókat keresőknek, bocs. Mindenesetre délceg, sőt, vitéz Swiftek serege lepi el a monitort, ha keresünk, csak győzzünk választani. Az évjárat? 1997-2003. De persze előbukkan egy-egy alkalmi Alto (béna, kicsi, de használható és jó darabig elmegy), Wagon R+ (sokkal ügyesebb városi mosógépdoboz) is, akinek ezek tetszenek, nem járnak velük rosszul.

A Toyotával általában keményen megküzd a használtautó-vásárló, mert ezeket nem adják el, ellenben mindig sokan keresnek ilyeneket, tehát kínálat szinte nincs. Felbukkan néhány mállósra porladt belsejű 1998-as Avensis (sajnos ezeknek gyorsan öregszik a kormányuk, kapaszkodójuk), béka-Corolla, egy valóban szép, régi, 1997-es, csíkszemű Corolla, illetve egy 2000-es Yaris horror-világoszöldben, gyanús fotókkal, 170 bevallott ezer kilométerrel, ami akár több is lehet – a fotókból nem látni. Javasolnánk a Toyotát, de igazából nincs. Inkább nézzenek helyette Hondát, Mazdát, ugyanolyan jó.

Ó, igen, itt az örök (néha érdemben, de sokszor érdemtelenül) magyar kedvenc, a Volkswagen. Régi-régi autók, taxis szilikonnal felfényesített belső terek, a sokadik delejezésen átesett rugók miatt orra bukó karosszériák, a műszerfalakban már a negyedik generációnyi hifi – ezt látjuk szinte mindben, ami előszüremlik a hirdetőoldalak bugyraiból. Zömükben olyan III-as Golfok, amelyek még látták élve Stuart Máriát, hátsó üléseiken Sissy adott forró találkákat a lovászfiúknak. Ha ezek az autók mesélni tudnának...

Mindenesetre a III-as volt minden idők egyik legjobban kitalált és egyik legtartósabb Golfja, ilyen autót, ha a vásárlás pillanatában rendben van, némi félsszel ugyan, de meg mer venni az ember. De hopp, még egy 1991-es Golf II-es 1.6 GTD is beúszik a képbe – te jó ég, a magyar tényleg úgy gondolja, hogy a VW régi Mercedesből készült, és ennyit ér...? A Passatokkal még cudarabb a helyzet – láthatóan lefingott, talán két-három Párizs-Dakart megjárt, de legalább ötven disznót elszállított kombik, súlyosan elgyurmásodott utasterek, formájukat vesztett ülések, 1993-1997-es évjáratok. Nem, ilyet inkább nem, csak ismerőstől. A hírnév nagyon felnyomta az árakat, itt csak mázlival lehet venni.