Először azt hittem, elhagytam a kamerát. Aztán, hogy beteltek a memóriakártyák. De az utolsó koporsószög az autófelhozatal volt.
Egy átlag péntek este a budaörsi McDonald's parkolójában: multicéges Mondeo, megélhetési Mercedes W124 és mama Marutija. Egy átlag péntek este a burbanki Bob's Big Boy parkolójában: Shelby Cobra, Ford GT40 és Porsche-motoros Transporter T2.
Az 1949-ben épült étterem az első drive-in, és hosszú ideje a Los Angeles-i autósok egyik kedvenc helye. Évtizedek óta gyülekeznek itt péntekenként a környékbeli izomautósok, bobberek meg rodderek.
Én meg belül üvöltöttem, hogy „Apa! Kell egy új joystick!!!” Ez egy igen… khmm… gyakori mondat volt minálunk húsz éve. Ugyanis vagy egy tucat joystick hunyt el gerinctörésben, mikor próbáltam lenyomni a King '63-as Corvette-jét a C64-éra legjobb játékában, a Street Rodban.
Aki lemaradt volna róla: kis pénzből nagy autót építesz a hatvanas évek Amerikájában, majd elhajtasz a Bob's Drive inhez, és kihívod a többi sufnitunert. Nyolc bitben imádtam, és most itt van előttem az egész – HD-ben!
A bejáratnál egy rendőrségi Ford Crown Victoria meg két forgatócsoport, a hangulat mégis családias. Jay Leno egyik szerelője régi ismerősként köszön ránk, ami fura, mert korábban fél napig a vérét szívtuk. A főnöke épp nem ért rá, amúgy rendszeres résztvevője a heti találkozóknak.
Ami még furább, hogy mindenki más is barátként üdvözölt. Egyszerűen jó volt ott lenni, mind az autók, mind az emberek miatt. Vagy a fejünk volt túl európai, vagy Bob levese nagyon görbe, de valaki mindig leállt velünk beszélgetni. Bármiről és mindenről.
Ilyen volt a nagyon öreg, nagyon szakállas John. Ugyanazért szólított le, amiért mindenki más: mert állvánnyal fotóztam a vaksötétben. Johnról kiderült, hogy évtizedekig volt a Ford filmese. Elmesélte, hogy otthon vár még rá több száz órányi vágatlan nyersanyag a Ford elmúlt harminc évéből, amivel nem tud mit kezdeni.
Majd előkerült a zsebéből néhány kopott fénykép az első autójáról, valahonnan a negyvenes évekből. Végül rám nézett, és közölte, „Láfász é zegedbe! Nájon zép lán vágy!” Mint kiderült, forgatott Magyarországon is. A diktatúra szigorú rendőrein túl csak erre a két mondatra emlékezett.
Ez a könnyed közvetlenség és túláradó nosztalgiázás mocsárként cuppogott a talpunk alatt, és Sipossal minél jobban kapálóztunk, annál mélyebbre süllyedtünk. Az egész buli olyan, mint egy csütörtöki találkozó a Lurdy Ház parkolójában, csak ugye Bobra a nagy pénz, nagy foci igaz… Meg a szemtelen tuningolás.
