Négyéves Saab a darálóban

Mosolyog, én pedig örülök, hogy újabban sem ezt, sem a kert végében álló, hatalmas karosszériaprést nem éri meg üzemeltetni, mert nem jön annyi autó. Drága a villany, drága a gázolaj is, így a telepen dolgozó munkatársak inkább csavarozgatnak, szortíroznak, és ezek alapján kerül adatbázisba, amit még érdemes megmenteni, illetve küldik a hulladékhasznosítóknak, ami már nem kell senkinek.

Nincs minden roncsnak története, hiszen sok Seat érkezik Angliából. A jobbkormányosokat szinte lehetetlen eladni a kontinensen. Kovácsék vettek már át 2008-as, látszólag tökéletes állapotú Saab 9-5-öst, amit egy magyar vendégmunkás vásárolt egyhavi fizetéséből, mégsem tetszett neki. Hazajött vele, majd rögtön leadta a bontónak. Ilyenkor csak az irodában dolgozó informatikus Tomi lelke háborog, ő egyszerűen nem bírja végignézni, ahogy a gyerekkori kedvenceiből aprólékot csinálnak. Kezdő még, jegyzi meg Kovács Gyula, a telep tulajdonosa. Nem szokta meg az üzemszerű erőszakot, jegyzem meg én. Neki is van otthon bontója, meséli ő maga, ott élesztgeti a három saját autóját. Egyik sem fiatalabb 15 évnél.

A telek sarkában ott a bizonyíték, hogy a bontós is lehet autóbuzi. A Kovács család magángyűjteménye a sorsát várja. Egy állólámpás, 280-as kupé Mercedes, mellette egy Renault 5 Alpine Turbo, és néhány szocialista típus és nemrég hoztak egy Fiat 125-öst. Még néhány év, és késő lesz dönteni, addigra már a viszonylag ép, hatvanas évekbeli VW Bogár kesztyűtartójából is kinő a bodza.

Ötven-száz autó után természetesnek tűnik a flexelés, a recsegve szétszakadó alkatrészek zaja. Bontóba ma már gyakrabban érkeznek olyan autók, melyeket egy egyszerűnek tűnő, de drágán javítható törés, vagy motorhiba miatt vonatnak ki a forgalomból. Ilyen a telep közepén álló, zöld, K11-es Micra is, azt nekem tényleg fájdalmas látni. A kiszerelt motorblokkokat osztályozzák, a belőlük kinyerhető alkatrészeket három kategóriába sorolják és műbizonylatot állítanak ki róluk. A kék minősítésűt akár azonnal be lehet építeni egy másik autóba, a piros felülvizsgálatra szorul, a sárgának viszont csak az alapanyaga hasznosítható.

Tomi informatikus feladata most az, hogy ezeket az alkatrészeket feltöltse a bontó számítógépes rendszerébe. Az Audatex nevű, a világon több helyen ismert, újautó-alkatrészeket összesítő adatbázis alapján megállapítanak egy árat, így visszafolyatnak néhány ép elemet a kereskedelembe, amivel megmenthető egy másik autó a bontóba kerüléstől. Kovács úr egyébként hisz a modern dolgokban. Éppen azon ügyködik, hogy a négy, már beszervezett bontó mellé kerüljön még kettő, így valódi alternatíva legyen a biztosítók, a törött autók tulajdonosai, és persze az autójavítók számára a bontott alkatrész, ha már úgyis avultatnak minden, öt évnél idősebb járművet.

Minden hideg számítás és meghirdetett Lada Niva-váltó ellenére a bontósnak is van emlékezete, és néhány esetet ő sem ért. Itt van például egy fekete W124-es Mercedes 260 E. Bandi szerint nem olyan nagy kár érte, én viszont úgy látom, ha csak a fele igaz annak, amit Csikós Kareszról írt, a viszi guru egy héten belül teljesen használható autót faragna belőle. Egy fiatal srác hozta, veti oda Balázs. A srác apja volt a tulajdonos, de ő meghalt. Egy ideig árulták, de sem a jelentkezők nem voltak szimpatikusak, sem az eladási procedúra, így egy nap beült a fiú az örökölt Mercedesbe, és akkor már a fejüket vakaró bontósok sem tudták lebeszélni arról, hogy belevágasson az alvázszámba, vagyis elindítsa a darálógép felé, ahol minden autó maradéka végzi.

Ennél is megrendítőbb volt, amikor Balázs, még pályája elején, mielőtt a sok megsemmisítéstől kezére és lelkére kéreg nőtt volna, egy nyolcvanas évek eleji Trabant első tulajdonosa, egy nyolcvan éves úr érkezett a rozsdás kapuhoz. Mindenki emlékszik rá, aki akkor már a telepen dolgozott, hiszen ritkán járnak erre frissen borotvált, makulátlan öltözetű idős urak. A Trabit teletankolva, lemosva és kiporszívózva adta át az enyészetnek az első és egyben utolsó tulajdonosa. Akkor egy pillanatra mindenkinek megállt a kezében a légkulcs.

A nejlonfóliával körbetekert új Swift története egészen más. Azt a Közterület-felügyelet kérésére hozták be. A néhány éves kék Suzukit trélerezték, ajtaja még most is zárva van, és nem is nyúlnak hozzá egy darabig. Mivel nem volt rajta rendszám, akárkié lehetett, azonosítani még nem tudták az illetőt. Talán lopott, talán egy bebukott hitel tárgyi emléke, amit inkább hátrahagyott a gazdája. Ez csak akkor derülhet ki, ha letelik a törvényben előírt 90 nap, és végre felbonthatják.

Nem egy ilyen bankos történettel találkoznak mostanában. Legutóbb a Nemzeti Adó- és Vámhivatal emberei kérték őket egy 2004-es autó elbontására, de amikor ki akarták vonatni a forgalomból, kiderült, hogy elidegenítési záradék van rajta, vagyis szintén egy bank tuladona.

Furcsa világ ez. 2008-ban 60 forint/kilóról 19-re csökkent a hulladék vas ára. Az olyan volt, mintha bedeszkázták volna az eget. Így mondja Kovács úr, aki mellesleg az egyik magyarországi bontós szakmai szervezet, a Gépjárműbontók Országos Egyesületének elnöke. Most körülbelül 25 tag lehet országszerte. Ha valakinek alkatrészre, teszem azt egy Meriva váznyúlványra fáj a foga, az egyesület oldalán írhatja meg kérését egy űrlap kitöltésével és azt mindenki látni fogja a tagok közül. Így biztosan lesz megoldás. Az elnök valaha új autókkal kereskedett, majd javítással foglalkozott, de kénytelen volt belátni, hogy egy folyamatosan öregedő autóparkkal rendelkező országban mégiscsak kifizetődőbb autóbontót üzemeltetni.

Lehetne ezt összefogásban csinálni, de az még odébb van – csóválja a fejét. A jogszabályokkal elégedettek lehetünk, hiszen pontosan meghatározzák, hogy mit kell tenni az autóból kinyert alapanyagokkal. Egy szétbontott autó 85 százalékát kell újrahasznosítani a törvény szerint. Ez lehet egyszerű újrafelhasználás, újrahasznosítás alapanyagként, például amikor a gumiabroncsokból egy üzemben műfüves futballpálya-burkolatot készítenek. 2015-től ez a szám már 95 százalék lesz az egész Európai Unióban. Jó lenne erre felkészülni, mert amúgy körülbelül 100-120 kilónyi értékes alkatrész jön ki egy egytonnás autóból – jegyzi meg.

A gond az, hogy egyre kevesebben adnak le autót bontásra. A törött, vagy valami miatt használhatatlanná vált járművekben még a bontósok egy része is donort lát, vagyis ha összetörik az Audi A6, inkább szereznek egy másikat, arra átíratják a motor- és alvázszámot, a maradékot pedig eltüntetik valahogy. Négybe vágják és megy a darálóba. A többit nem kérdezi senki.