Lehet, hogy a főváros vezetése kifogyott az ötletekből? Azzal kívánja magára vonni a budapesti autósok figyelmét, hogy éppen a nyári szabadságok idején, amikor eleve kiürül a város, adja mindenki szájába a tíz éve rágott gittet? Nem tudjuk, mindenesetre akárhogy nézzük, a dugódíj bevezetése újabb orbitális tévedésnek tűnik. Még arra sem lesz jó, amire szánják, nem lesz belőle pénz az immár ciklusok óta hagyományosan döglődő BKV megmentésére. Sőt, ha elég nagy vehemenciával látnak hozzá, még a behajtási rendszer bevezetésére fordított pénz sem térül majd meg.
A teljes belvárosra, vagyis a Budai körút-Hungária körgyűrű által határolt területre kiterjedő behajtási napi 500 forintos díj ötlete jelenlegi formájában biztosan baklövés, állítja Szálka Miklós építőmérnök is, aki három hete, a XII. kerületi önkormányzat kérésére készített tanulmányt a manapság sokszor emlegetett autós sarc bevezetésének lehetőségéről, és várható hatásairól. A szakember zsúfoltsági díjnak nevezi, de bárhogy is hívjuk, itt már megint kimaradt egy lépés a nagy terv kidolgozásából.
Megspórolták a gondolkodást. Tényleg megint azt akarják, hogy mindenki Budapesten röhögjön, mint tavaly, a mindössze négy napig létezett Budaörsi úti buszsáv miatt?
A korábban egyébként fideszes bizottsági tagként is tevékenykedő közlekedési szakember szerint a budapesti forgalom nagysága feleslegessé teszi egy ilyen típusú, teljes városra kiterjedő rendszer kiépítését. Akik kitalálták, nem vették figyelembe a budai és pesti úthálózat jelentős strukturális eltéréseit sem. Szóba került még egy kisebb, a Duna és a Kiskörút közti terület fizetőssé tétele, de ez az ötlet is kezdeti stádiumban van. Amíg nálunk tart az ötletparádé, érdemes megnézni, hogyan csinálták ezt egy párhuzamos valóságban.
Londonban 2003. február 17-én vezették be a congestion charge-ot, vagyis a dugódíjat. Fél évvel később konferenciát tartottak az első tapasztalatokról, melyre a főváros képviseletében Szálka vett részt. 2007-ben egyébként a város nyugati felében bővítették a fizető övezetet, ám a bővítést 2011-ben visszavonták. Sem ott, sem londoni fizetős zóna egyéb belépési pontjain nem szereltek fel kapukat, az autókat kamerarendszer ellenőrzi, mely a rendszámtábla alapján szűri a bliccelőket. A napi dugódíj jelenleg járművenként 10 font, a nemfizetők büntetése pedig akár 187 font is lehet, ha valaki nem fizetett, és a büntetést is csak késve rendezi.
Mint a szakértő megjegyzi, a budapesti hivatalos kommunikációban gyakran emlegetett londoni dugódíj vészmegoldás volt, Európában nagyon ritka, hogy egy városban ilyen típusú díjjal kell számolnia az autósoknak, inkább a skandináv országokban jellemző. Oslóban a nyolcvanas években próbálták ki a várost övező körgyűrűn, Stockholmban pedig 2007-ben népszavazással (!) véglegesítették a rendszert. A svéd fővárosban átlagosan 3-700 forintnak megfelelő összeget kell fizetni most a behajtásért, de hétvégén és este nem szednek dugódíjat. A svédek 2013-tól hasonló rendszert bevezetését tervezik Göteborgban is, mivel az eddigi tapasztalataik kedvezőek.
Az Egyesült Államokban a londoni példából kiindulva akarták bevezetni a behajtási díjat. New York korábbi polgármestere, Michael Bloomberg elő is állt a remek ötlettel, hogy sarcolják meg a Manhattanben hömpölygő autósokat. Végül az egészből nem lett semmi, bár a brit Guardian cikkében azt írják, hogy San Franciscóban 2015-től tényleg fizettetnének az autósokkal.
Bezzeg Szingapúrban, ahol amúgy is extrém drága az autók fenntartása, már 1975-ben bevezették a városhasználati díjat, de akkor mindenféle színes papírengedélyeket adtak ki. 1995-ben tértek át az elektronikus rendszerre, most körülbelül 400 forint egy behajtás ára, persze szingapúri dollárban.
A londoni behajtási díj bevezetése előtt a városközpontban, csúcsidőben az autók menetidejük ötven százalékában a torlódásban álltak. Ez heti 2-4 millió font veszteséget okozott a helyieknek és a gazdaságnak. Szálka arra is kitér, hogy a brit főváros vezetése a megoldás keresése közben részletes közvélemény-kutatást végzett. Ebből az derült ki, hogy az emberek akár dugódíj bevezetését is elfogadható megoldásnak tartották. Többen úgy látták, London további fejlődését nem a motorizáció fenyegeti, hanem annak rossz kezelése.
Akik viszont nem, azok leleményesen találták meg a rendszer kiskapuit. Mivel a taxiként üzemelő autók máig mentességet élveznek, egyre többen éltek a lehetőséggel, és minősíttették át magánautójukat. A Clean Green Cars című autós oldalon szereplő korábbi összesítés szerint harmincegy különböző típusú Bentley, ötvenkét Range Rover, nyolc Rolls Royce Phantom, három Maybach, tizennyolc BMW X5, sőt még egy M5-is BMW is szerepel a bérfuvarozók nyilvántartásában. Ha volt is környezetvédelmi megfontolás a congestion charge bevezetése mellett, ez a trükk biztosan fejvakarásra készteti az rendszer üzemeltetőit, annál is inkább, mivel a taxiként üzemelő gépkocsik a buszsávot is használhatják.
A gazdagok számára biztosan ez a legfontosabb előny. Most pedig mindenki képzelje el mindezt a szép új Budapesten, a professzionális taxiszabályozás korában. Persze ha szerencsénk van, a városvezetés a legújabb londoni fejleményt is beépíti a rendszerbe, eszerint például akinek Euro 5 környezetvédelmi besorolású autója, amelynek 100g/km vagy kevesebb a CO2 kibocsátása annak 100% pénzvisszatérítés jár.
Dugódíj, ugyan már. Tudunk jobbat
Mivel a Totalcar szerkesztőségét sem hagyja hidegen, hogy végül valóban bevezetik-e Budapesten a behajtási díjat, dugódíjat, vagy ahogy a gurmandok nevezik, zsúfoltsági díjat, mi is összegyűjtöttünk néhány ötletet, mellyel talán többre mennek a fővárosi döntéshozók.
Ötleteink, szabad felhasználásra:
1. A fizetőzóna kijelölését is meg lehetne úszni, ha egyszerűen minden autósra kivetnének egy egyszeri, ötezer forintos adót. Nevezzük ezt mondjuk útfenntartási díjnak, és máris mehet a sárga csekk az összes budapesti autósnak. Ha ennyivel letudható a haldokló tömegközlekedés és a belvárosi, fővárosi üzemeltetésű utak rendbetétele, biztosan nem dobálnak majd olyan sokan kockakövet a Városház utcában.
2. Van, aki szerint egyszerűen körbe kéne zárni fallal a belvárost, hogy oda csak különleges engedéllyel lehessen azután behajtani. A módszer kétségtelen hátránya, hogy ebből komoly bevételek nem származnának, még akkor sem, ha nem a rokkantkártyákhoz hasonlóan alakulna az érvényes, és a színes fénymásolóval otthon készített engedélyek aránya. Ezt egyébként is jó lesz észben tartani, ha egyszer tényleg bevezetnek majd valamilyen behajtási díjat, mert ha Magyarországon valamit engedélyhez kötnek, ott általában a hamisítok járnak igazán jól.
3. Ha valóban csak belvárosi dugókat akarnák csökkenteni, egyszerű copy-paste módszerrel át lehetne venni az egyes német városokban indokolatlan autóhasználat ellen bevezetni kívánt ötletet. Eszerint a belső területeken egységes, harminc kilométeres sebességkorlátozás lépne életbe. Így sokan egy életre megutálnák a városi autózást, hiszen annyi szórakoztató gomb és almenü még egy Lexus GS-ben sincs, hogy egy napi kétórás araszolást az ember éveken ép elmével át tudjon vészelni a volán mögött.
4. A következő ötlet zseniálisan olcsó, bár ettől sem várhat komoly bevételeket a főváros. Ha mindenhol áthangolnák a közlekedési lámpákat, és a mostani 1,5-2,5 perces váltási periódusok helyett 15 percet kéne várni a pirosra váltástól a következő zöldig, rövid távon megtisztítaná a kereszteződéseket, hosszú távon viszont az autók száma is csökkenne. Ezzel kapcsolatos kiegészítő ötletünk, hogy a veszteglő autók után is lehetne parkolási díjat szedni, ezt akár egy közterületes különítmény, akár az újságokat kizárólag helyben olvasásra árusító hontalanokat is lehetne alkalmazni.
5. Utolsó ötletünk még béta fázisban van. Ennek lényege, hogy a budapestiek, vagy mindenki, aki nem Budapesten él, de szeretne itt autózni, literenként 200 forinttal drágábban tankolhasson. A megyei benzinturizmus problémáját még nem sikerült kiszűrnünk, de közel járunk a megoldáshoz.
A zsúfoltsági díj bevezetésével együtt Londonban új buszjáratokat indítottak, lecserélték a tömegközlekedési járművek egy részét, és az új buszokat eleve úgy választották ki, hogy azokon több legyen a hely, mint a régieken így téve olcsóbbá és hatékonyabbá a tömegközlekedési vállalat működését.
A fejlesztési hullámban a fizető zóna mellett a Londoni Közlekedési Vállalat mintegy 100 millió fontot költhetett felkészülésre, amelyre ráadásul öt, és nem egy éve volt. Ezek után újabb egy évig tartó vizsgálattal tárták fel a londoni közlekedési problémák konkrét okait, majd további négy éven át tartott a zsúfoltsági díj bevezetésének hatásvizsgálata és előkészítése. Erre a munkára a Főváros csupán 50 millió forintot költene, ami 10%-a annak, amit öt éve indokoltnak látott a közlekedési szakma. A dugódíj budapesti bevezetésének költsége a legutóbb napvilágot látott becslések szerint akár 15 milliárd forint is lehet. Ehhez már csak mi tesszük hozzá, hogy a BKV a mai állapotában még egy rendes szmogriadó jelentette utastöbbletet sem képes kiszolgálni, a járműpark nagy része elavult, rendszeresek a műszaki hibák, cserejármű néha egyáltalán nincs, a karbantartás pedig az ilyen öreg buszok, metrók és trolibuszok esetében vagyonokba kerül.
Míg a BKV finanszírozásában, vagy ha tetszik, megmentésében jelentős szerepet szánnak a dugódíj bevezetésének, ennek a feladatnak várhatóan nem felel majd meg a magyar rendszer, sőt a kapkodás és koncepciótlanság ellentétes hatást is kiválthat. Vagyis lehet, hogy végül többet kell majd költeni a díjfizetési rendszer elemeire, mint amennyit a következő években visszahoz a működtetése.
Egy normálisan működő behajtási övezeti rendszer alapja a jól működő P+R parkoló-hálózat. A fővárosban rengeteg helyen a kerületi önkormányzatok tulajdonában vannak azok a telkek, amelyek ideálisak volnának a parkolóhálózat bővítésére, mert mondjuk egy metróvégállomás végén vannak. Így a főváros egyszemélyes döntéssel nem építhet parkolókat azoknak, akik a város szélétől autó helyett metróval vagy busszal folytatnák útjukat a központ felé.
Miközben jelenleg 4500-5000 jármű számára van P+R parkolóhely, a dugódíj bevezetéséhez legalább 30-40 ezerre volna szükség városszerte. A bajt tetézi, hogy az utóbbi években sorra eladták a potenciális telkek egy részét, az Örs vezér terén megépült az Árkád üzletközpont, a Déli pályaudvarnál, a parkoló helyén irodaház áll, a Széna téren pedig ott a Mammut bevásárlóközpont. Itt azok az autósok, akik nem férnek be a mélygarázsba, csak a nagy sebbel-lobbal fizetőparkolóvá alakított Ganz gyárudvaron és a kibelezett gyárcsarnokban állhatnak le. Másfelől a közelben már megindult a fejlődés. Korszerűsítették például a Moszkva tér nevét, csakhogy egyértelmű legyen, Budapesten igenis történnek nagy dolgok. Az ilyesmire mindig van pénz.
A Mexikói úti metróvégállomás közelében lévő MÁV hídépítő telep is megfelelő lehetne egy P+R parkoló kialakításához, de Szálka Miklós szerint az ingatlan eladásáról és újrahasznosításáról még tárgyalások sem folynak a főváros és a tulajdonos közt.
Nyomj padlógázt, és kapd el a zöldet – Rézmányi Balázs
Akad néhány útszakasz Budapesten, ahol ugyan előfordulnak torlódások, belassuló forgalom, de az órákon keresztül való malmozást a volán mögött nem nevezném a budapesti hétköznapok kötelező programpontjának. Az egyik gyakori példa a Budaörsi út, mely hétköznap reggel gyakran nagyon bedugul. Ennek az oka nem feltétlenül az agglomerációból a fővárosba hömpölygő forgalom, hanem egyetlen lámpás kereszteződés, név szerint a Nagyenyed utca-Alkotás út sarka, a Déli pályaudvarnál.
Budapest határától idáig tökéletes zöldhullámot lovagolhat meg a sebességhatárokat betartó autós, egészségesen hosszú zöld jelzések várják. Sajnos a Nagyenyed utcai lámpa nem tagja az olajozott gépezetnek, mondván, az gyorshajtásra sarkallná az autósokat. A Márvány vagy Királyhágó utcai lámpáktól, a sebességkorlátozás betartásával lehetetlen elérni a zöldet, ráadásul a forgalom ritmusában a Nagyenyed utcai lámpa okozta csuklás miatt rendszeresen beszorul néhány autó az előbbi két kereszteződésben, csak rontva a helyzeten. Egyszer egy taxisofőr mesélte, hogy a Királyhágó utcai lámpa zöldje után addig kellett gyorsulnia, hogy végül százharminccal sikerült csak elérnie a Nagyenyed utcai szabad jelzést. Egy szimpla áthangolással sokat lehetne a Budaörsi út-Alkotás út reggeli terhelésén javítani. Ez persze nem egyedi eset, és a budapesti dugóhelyzet megoldását a forgalom ésszerűbb szervezésével, a lámpák megfelelő hangolásával lehetne biztosítani. Vagy zöldhullám már csak a 4-6-os villamosnak jár?
A dugódíj nem csak bevételszerzési ötletként bukna nagyot, de a forgalomszervezés szempontjából indokolatlan is. A budapesti dugókérdést ugyanis megoldotta néhány gazdasági tényező. Egyre többen kénytelenek eladni autójukat, vagy letenni a lakóhelyük parkolójába, mivel ha a hitelét még bírják is törleszteni, a folyamatosan emelkedő üzemanyagárak miatt sokan nem bírják már tankolni az autójukat a napi közlekedéshez. Ezzel a fővárosi kerületek átlagában az elmúlt három évben átlagosan 5-8 %-kal csökkent a közúti forgalom Budapesten. A folyamat nem állt meg, így a budapesti dugódíj bevezetését nehéz volna az autósok érdekében tett lépésként eladni a közvéleménynek, hiszen akinek még van pénze tankolni, maga is tapasztalhatja, hogy egyre könnyebb közlekedni a városban. Az állítást a Budapesti Közlekedési Központtól kapott válaszlevél sem cáfolja, ám a sajtóiroda hozzáteszi, hogy tapasztalataik szerint a csökkenés ellenére a városi dugók nem szűntek meg véglegesen.
A közelmúltban elkezdett és jelenleg is zajló belvárosi átépítések miatt a környezetvédelmi szempont is gyenge lábakon áll, hiszen például korlátozták az autóforgalmat a Petőfi Sándor utcában, és a Parlament környékének átépítése után is tovább csökken a szabadon autózható utcák száma a belvárosban.
Annak ellenére nem készült még a londonihoz hasonló felmérés a dugódíj lehetséges hatásairól, hogy még a legutóbbi fővárosi közleményekben is azt írják, hogy akár 2014-ben be kell majd vezetnünk, az EU-nak tett vállalásunk szerint. Sem mi, sem a szakember nem hiszi, hogy amíg a négyes metrót legalább részben nem adják át, retorziók érhetik a fővárost azért, mert nem lépett a dugódíj ügyében. Azért már inkább fájhat a városvezetés feje, hogy ismét kitalál valamit, amitől további bevételeket remél, ehelyett viszont elherdál egy csomó pénzt egy indokolatlan rendszer bevezetésére. Cikkünket folytatjuk, amint megérkeztek az ügyben feltett kérdéseinkre adott válaszok a Főpolgármesteri Hivatal sajtóosztályáról.
