Területi rendszám: ugratnak minket?

Amikor év elején felmerült a rendszámköteles gépjárművek területi-alapú regisztrációja, még nem lehetett pontosan tudni, kitől származik az ötlet. Arra hivatkoztak, hogy a Belügyminisztériumban vizsgálják a lehetőségét, mert a megoldás segítene az utazó bűnözők elfogásában. Azt is mondták, hogy néhány európai országban Ukrajnától, Szlovákián és Ausztrián át egészen Németországig számos helyen létezik az üzembentartó lakóhelye szerinti megkülönböztetés. Aki kicsit tud és szeret a sorok közt olvasni, rájöhetett, az unióban egyáltalán nem általános a módszer, és semmilyen nyomás nem nehezedik a tagországokra, hogy vezessék be. Ide kívánkozik, hogy Boszniában azért szüntették meg a területi rendszámot, mert nem akarták az eltérő régióban élő autósokat kitenni az egymás iránt érzett ellenszenvnek, és hasonló problémákról hallani Spanyolországból is.

Nálunk már 1990-ben, vagyis a mostani három betű-három szám kiosztású rendszám bevezetésekor szó esett a régiós jelölés lehetőségéről, de akkor azért vetették el az ötletet, mert nem akarták így büntetni a másodkézből származó autók új tulajdonosait. Nocsak.

Valami magyar szakértő megint kreatív volt, már felvette a honoráriumot a kasszánál és vissza se néz, gondoltuk. Aztán februártól mostanáig nem is hallottunk az egészről, kicsit leült a buli Plaket Kft-nél is, ahol az összes magyar rendszámtáblát gyártják. Ellentétben Németországgal, ahol meg kisvállalkozók tucatjai, nagyjából minden településen egy.

Most megint elkezdődött a huhogás. Volt egy olyan érzésem, hogy mindez valami csúsztatás vagy blöff, de minimum félinformáció. Az elmúlt hónapokban megtapasztaltam, hogy a magyar közigazgatás nem egészen úgy működik, hogy a semmiből teljesen átalakítanak egy olyan rendszert, melynek puszta üzemeltetése is rettenetes erőforrásokat igényel. Gondoljunk csak arra, hogy a több százezer hazai segédmotorra már az előző kormány idején, sőt az elmúlt évtized elején is szerettek volna rendszámot tetetni, majd rendre visszavonták az ötletet. Azzal is meg lehetne fogni egy-két helyi érdekű bűnözőt, csak éppen komoly ellenállásba ütközött volna a lakosság, vagy ha úgy tetszik a bizonytalan szavazók részéről és persze előbb az államnak kellett volna költenie a fejlesztésre, nem beszélve a sok melóról.

Hogy tisztán lássak az ügyben, ismét eljutottam a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium sajtóosztályához. A kérdés egyszerű volt: valóban nyakunkon az újabb gigantikus lehúzás, tényleg eldöntötték, hogy januártól bevezetik a rendszámot viselő járművek területi alapú nyilvántartását?

A válasz kimerítőbb és gyorsabb volt, mint vártam. Amit sokan a közeli jövő, autósok millióit érintő pluszkiadásaként kezelnek, még mindig csak egy a minisztérium asztalán lévő tervek közül, melynek pontos megvalósítását nem is találták ki. És tudják, hogyan kapta ezt fel megint a közvélemény?

Az NFM sajtósai azt írják, hogy a tárca helyettes államtitkára a Nemzeti Közlekedési Hatóság új elnökének beiktatásakor említette meg a szakértők által vizsgált lehetőségét. Nem magától jelentette be a nagy hírt, hanem egy újságíró kérdezett rá, ekkor került szóba. Nem kell kommunikációs szakembernek lenni, hogy tudjuk, amikor egy minisztériumi arc ilyen indirekt módon beszél valamiről, és pontos bevezetési idejére még csak tippelni sem mer, meglehetősen elhamarkodott arról írni, hogy jön a területi rendszám, hogy mennyibe fog kerülni, illetve, hogy milyen hatékony eszköz is lesz a bűnüldözésben.

Az NFM levelében arra tippelnek, hogy a most, szeptember elején még kidolgozatlan javaslat, mely nem tartalmaz sem ütemtervet, de még csak egy árva sémát sem az újfajta rendszámokra, egy-két hónapon belül kerülhet a kormány elé. Előtte tologatják egy kicsit a minisztériumban, megpróbálják beárazni, majd ha minden jól megy, a kabinet az idei évben döntést hozhat, támogatja-e, vagy elveti a kezdeményezést. Eldöntik majd, hogy a megbillent hajón érdemes-e szidolozni a kabinok kilincseit, vagy célszerűbb átcsoportosítani a legénységet a vödrökhöz.

A szakértői javaslat egyébként felmenő rendszerben gondolkodik. Ez azt jelentené, hogy az új típusú rendszámok elsőként az újonnan forgalomba helyezett járműveken jelenhetnek meg, vagyis, ha valaki netán új autó vásárlására adja a fejét, már eleve területi rendszámmal kapja. Mit is jelenthet ez? Azt, hogy az első tulajdonos (illetve üzembentartó) nem is fog feltétlenül többet fizetni az új fajta rendszámért, mint a mostaniért, igaz, nem is kap semmilyen többletet a táblákon feltűntetett plusz információval abban a korban, amikor egy ingyenes szoftvert feltelepítve bárki a saját telefonjával kiolvastathatja, az ebay-en vásárolt kínai rendszámtáblákat pontosan melyik tartományban állították ki. Nem lennék meglepve, ha a megoldást kicsit továbbgondolva itthon is olyan eszközökhöz juthatnának a rendőrök, melyekkel könnyen eldönthetik, pontosan hol üzemeltetik a gyanús autót.

Magyarországon idén már mintegy 42 ezer új gépjárművet adtak el, az autókat, motorkerékpárokat, a kis- és nagy haszonjárműveket, és persze az autóbuszokat is beleszámítva. Segítek: ez a szám még mindig pokoli kevés ahhoz képest, hogy az aranykorban valahol 240 ezer egységnél állt meg az éves összesítés, és egyébként az átlagosan 12 éves hazai állomány 3,5 millió darabból áll.

Az új autók piacáról gyakorlatilag eltűntek a magánvásárlók, helyüket a céges beszerzések vették át. A készpénzes vevők akkor sem voltak sokan, amikor még nem gyertyával világítottak minden harmadik kereskedésben. Az újautósok nagy része nem a sajátjával közlekedik tehát, hanem lízingelt, tartósan bérbevett vagy részletre vásárolt járművel, esetleg céges autóval, ha megjutalmazta a munkaadója. Az ilyen autók nem ritkán a finanszírozó vagy bérbeadó cég telephelyére vannak bejegyezve. A kevésbé tehetős budapestiek pedig igyekeznek vidéki hozzátartozójuk nevére íratni autójukat, mert úgy olcsóbb a kötelező biztosítás. Így, ha valóban felfelé menő rendszerben vezetik be a területi rendszámot, Kecskeméten, Ajkán és Miskolcon is megszaporodnak majd a budapesti illetőségű rendszámok és viszont.

Tényleg vicces lesz, ha - ahogy hivatkoznak is rá az NFM-nél -, ezentúl a szmogriadó idején is a területi rendszámok alapján engedik majd be, vagy tiltják ki az autósokat a szennyezett területekről.

A rendszámrendszer átalakításának következő lépcsője a tulajdonosváltáskor következhet, de ez már végképp nem januártól, sőt, talán nem is jövőre. A fentiekből kitűnik, hogy az sem hoz majd áttörést a bűnüldözésben, hiszen bár a használtautók piacán jellemzően megindulnak a fiatal példányok a bankok irányából a magánszemélyek felé, ha a szlovák példát követjük, a budapesti vásárlóknak nem kell majd rendszámot cserélniük, ha eleve olyan kocsit vesznek meg, ami a fővárosi régióhoz tartozott.

A műszaki vizsgán történő rendszámcsere már érdekessé tehetné a játékot, hiszen arról is szó esett idén, hogy a mostani kétéves periódusok helyett, évente kellene műszakiztatni a négy évnél idősebb járműveket. Észervek persze emellett sem szólnak, de tételezzük fel, hogy ez végül nem lesz fontos. A vizsgadíj várható emelése tökéletes koktélt alkothat a rövidebb érvényességi idővel és a rendszámcsere költségével. Választások másfél év múlva. Csak szólok.

Szerencsére a minisztérium közleménye megnyugtat, hogy a teljes cserefolyamat a 2013. január elsejét megelőzően forgalomba helyezett járművek műszaki érvényességének lejártával, 2017. januárjában fejeződhet be. Akkor jelenik meg a mostani formátumhoz képest két további, területre (megye vagy járás) utaló karaktert tartalmazó rendszám.

Egyelőre azonban ott tartunk, hogy ugyan az országban a kistérségek rendszerét tényleg leváltják a kisebb területi egységet jelentő járások, de a területi rendszámok ügyét továbbra is a gumicsont kategóriába sorolják a minisztériumban. Aztán a kormány majd vagy így dönt, vagy úgy.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!