Agyonnyom a sok újdonság

Apropó, Range Rover – az új modell is itt van. Érdekes, nincs körülötte tolongás, pedig korszakalkotó kocsi, az első, teljesen alumínium SUV. Kilók százaival könnyebb az elődjénél, miközben legalább olyan fensőséges, és talán még annál is ízlésesebb.

Megtartották a nyomásra kiugró váltó előtárcsázó gombot, de a műszerek például már teljesen LCD-sek.

Ez a pavilon kifújt; azaz ami volt még benne, azt egy későbbi cikkben tálalom, rohanok az Opelhez, Adamot nézni. Nagyon vártam ezt az autót, hiszen egyszer már láthattam élőben Rüsselsheimben, de egy nyomorult fotót nem készíthettem róla, mert az egy nagyon titkos, Év Autója-rendezvény volt. Nézzék, milyen aranyos, mennyire jók az arányai, mennyire ezerféle variációban kapható.

A banánzöld, aszimmetrikus aluküllős kocsi bolti változat, de ez a brutálszínes, művészi kivitel csak a párizsi szalonra készült, igaz, tőlem lehetne szériában, tetszene.

Ez a tejeskávé színű viszont választható, és talán a legjobban tetszik a közel tíz kiállított autó közül. Miért nem jutott eddig senkinek ilyen autót csinálni?

És nézzék, van fürdőszoba-mozaik díszítésű műszerfallal is.

Hogy mitől ilyen színes az Adam, megértjük, ha a kiállított kocsik mögötti falakat tanulmányozzuk. Ez csak a betétek, kerekek, maszkok kis része, sokkal több fajtát lehet hozzá választani. Máris értik, miért lesz mindegyik Adam más, mint a többi.

Sajnos az Astra kabrió (aminek a neve nem is Astra lesz, hanem Cascada, ahogy hallom) nem lesz kint, a Mokkát se hozták még ki ma, igaz, azt láttam már Mokkáb... bocsánat, Moszkvában. Maradva a GM-nél, odaát a Chevy meglehetősen puritán standja játszik sztyeppét a maga módján. Nagy újdonságukon, a Trax mini-SUV-on alig van fény, a pódium is úgy van elhelyezve, hogy kiessen a látogatók látóteréből.

Pedig a Trax jópofa, nincs mit szégyenkezni rajta, még a belseje is abszolút vállalható, nézzék a minivizor-műszerkonzolt.

Talán a régi partneri kapcsolatok okán, de Suzukiék standja Opelék mellett van. Itt az új SUV-tanulmány, az S-Cross. Elsőre az ember Volvónak hinné, de Volvo nincs ilyen színben, ugye?

Kiáéknál is akad bőven újdonság, például a Procee'd, aminek már az első generációja is kivételesen jól nézett ki. Ez a második még sokkal klasszabb.

Az igazi, nagy világpremier azonban a Carensé. Jó volt a régi, reméljük, jó lesz az új is, bár legalább egy ilyen szalonra nem kellett volna ennyire döglött színben hozni – van abból az utcán elég.

Már támolygok, mert Párizs ugyan nem Frankfurt, de egyedül coverolni azért egy pöttyet brutálisan túlméretezett, pláne, ha ennyi a látnivaló. Még jó, hogy hűvös van kint, mert bent már szakadt rólam a víz, jó egy kicsit lehűlni, ha már a lábam nem bírja.

Eklektikus pavilon következik, a 3-as. Egyik szélén a Honda, másik végében a Hyundai iszonyatos intenzitású show-ja, közben mopedautók, villanykocsik (például a Fisker Karma), Isuzu, Ssangyong, Subaru – a kicsik. Hondáéknál pillantom meg a show legjobb installációját: banánzöld első szériás Civic vigyorog a vele egy idős, Ponton-stílusú székre, régi rádióra, öngyújtóra, Mézga Aladár kalandjai-stílusú tévére. Ilyenkor érzi csak az ember, mennyire öreg ez a típus.

Oldalról nézve még jobb a stand: a rikító színű, fentről megvilágított autó mögött Andy Warhol pszichedelikus stílusában készült, Civiceket ábrázoló festményrengeteg. Vagy két percig nézem, legszívesebben hazavinném kicsiben.

Egy félreeső helyen veszem észre az egyik fontos újdonságot: a Honda most kihozott 1,6-os, 120 lóerős dízelmotorját, ami a legkönnyebb ekkora blokk a világon.

A hall végében Hyundai-jék óriási show-val készültek. Az i30 raliváltozatát még nem leplezték le, de van ix35 hibrid, meg persze látható végre az i30 háromajtós verziója is, ami – legalábbis a látvány alapján – lassan átveheti a Hondától a Civic régi, boyracer szerepét.

Itt vannak a legjobb csajok is, de mint Moszkvánál, a nőkből külön cikk készül majd. Mindenesetre sok nyál folyik az i30 forgó pódiumra tett, piros változata előtt, és nem az autó miatt. A firkász kolléga telefonját nézzék...

Eggyel odébb: Mitsubishi. Tömör, kicsi, sűrű stand, nincs most a cégnek pénze bérelgetni az aranyárú négyzetmétereket. Megvan az Outlander plug-in hibridje, kiemelve.

Egy fal mögött pedig elkapom végre a piacok számára készült kis-Mitsut, a Mirage-t. Nem mondom, hogy leterít, inkább időgépnek jó – visszarepít vagy 15 évet az időben. Ha nem többet.

Meglátogatom a vécét is, és nézzék, milyen poszter van a piszoár fölött? Ha jól veszem ki, arra figyelmeztet, hogy ha fáradtak vagyunk (vagy ittunk?), adjuk át a volánt. Milyen autóval illusztrálják? Na, milyennel? Ugye látják a Trabant 601-et?

Érdekes, Ssangyongéknál sokkal több a látogató, mint a Mitsubishinél. Persze, hiszen elhoztak ide egy igen állat tanulmányt, az Exivet. Bár lenne mind ilyen, együtt tudnék élni a látvánnyal. Sajnos a figyelemreméltó koncepció Rextonok és Actyonok gyűrűjében szomorkodik – hát, nagy az ugrás. Persze ez is konnektoros hibrid, mint lassan már minden.

Hogy az enyéimhez megtérjek ebédelni, és megszerkesszem e poszt képeit, megírjam a cikket, majd feltöltsem az egészet, visszatérek a bázisra, a 4-es pavilonba, ahol végül a Toyotánál kapok megnyugtató megoldást égető problémáimra. Közben ellépdelek a francia belügyminisztérium óriási standja mellett, amelyen kiállítják az épp használatban levő autópalettájukat. Mivel jár a menő francia zsandár? Hát Renault Mégane RS-sel... Mennyire vagány ezzel a rendőrös festéssel...

Hátra van még az 1-es pavilon, ahol az összes kimaradt márka van, az a legnagyobb hall. Most mindjárt átmegyek oda, majd arról is születik beszámoló, de holnapnál nem előbb. Addig is – au revoir.