Forgatási szünetben az Albertirsai út egyik parkolójába hajtottunk. Pisti ekkor előrántotta a korábban beszerzett egy liternyi vérvörös ketchupot, saját kocsija elé vetette magát, az egész fejét bekente egy maréknyi piros masszával, a többit a földre borította, lerúgta a cipőjét. Boda Józsi a rendőrségi Lada sofőrje persze azonnal benne volt a hülyeségben, eljátszotta a csikorgókerekes megérkezést, krétával körberajzolta a balesetest, biztosította a helyszínt. Mi meg vinnyogva röhögtünk a jeleneten, és közben felállt a szőr a karunkon, ahogy hallottuk a szirénázó Ladát üvöltő motorral megérkezni. Az itt készült fényképeket nézegetve született meg a fenti képzeletbeli történet.
Miután kibohóckodtuk magunkat, mindenki közelebbről is szemügyre vehette a rendőrautót és a korabeli felszerelést. Ennek a Ladának az egyik legnagyobb különlegessége, hogy aktív rendőrök közreműködésével készült el, és a szombathelyi IPA (International Police Association) szervezet segítségével üzemeltetik. Ez az ország egyetlen rendőrségi üzembentartású Ladája, ezért is az RB-s rendszám és a jogszerűen használt felirat és megkülönböztető jelzés.
Az autó önmagában is gyönyörű, de Ribes Attiláék (a szombathelyi IPA elnöke) mindenféle régi felszerelést, kiegészítőt igyekeztek beszerezni az autóhoz. Így van a kocsihoz korhű egyenruha, fegyver, gumibot, terelő tábla, kézi adó-vevő, helyszínelő táska, szinte minden. A kocsira nagy nehézségek árán, de beszerezték a megfelelő villogókat, hangszórókat a szirénához, korabeli szirénavezérlőt és URH rádiót. Minden feltétel adott, hogy egy-egy rendőrségi rendezvényen időutazásban részesítsék a közönséget és a régi kollégákat. Az újak pedig csak pisloghatnak, milyen felszerelésük volt nem is olyan nagyon régen az elődöknek.
Ezek a rendőrségi festésű Ladák évtizedeken át hozzátartoztak az utcaképhez. A hetvenes évek elején már megjelentek a négyajtós járőrautók, de alkalmazták a kombikat is –kutyás egységek, helyszínelők szolgálati járműve volt. Akilencvenes évek legelején még lehetett látni aktív ezerkettest. Eleinte egy darab kék lámpa és egy darab mechanikus sziréna volt az autók tetejére rögzített tartóra szerelve. A kék lámpában speciális, nagy fényerejű izzó körül egy elektromotor forgatott egy kanál formájú terelőtükröt, ennek volt köszönhető a lámpa villogása. A szirénát szintén elektromotor hajtotta, a motor tengelyére egy különleges kialakítású tárcsa volt rögzítve, ennek nagy sebességű forgásának, illetve a sziréna oldalán kiképzett kilépő lyukaknak köszönhetően jött létre a jellegzetes síró hang. Ennek a hangszínét egyrészt a sziréna ki- és bekapcsolásával lehetet változtatni -a fordulatszámot emelve lett egyre magasabb frekvenciájú, illetve a doppler-elvnek köszönhetően a folyamatosan egy fordulaton üvöltő sziréna hangját is más hangúnak hallottuk egy közeledő és egy távolodó rendőr-, mentő-, vagy tűzoltóautón.
Később a megkülönböztető jelzések egyre modernebbek lettek, de a Ladák nem estek át annyira látványos változáson, mint az elektronikus szirénavezérlővel ellátott hangjelző berendezések, amelyeket immár hangosbeszélőként is lehetett használni, illetve a forgótükröst felváltó villanócsöves kék lámpák (igaz ezek már inkább a kockaladákra voltak jellemzőek). Ezek a felszerelések mind magyar gyárakban készültek, a villogókat a Villtesz, a szirénákat az Elektris gyártotta. Manapság nem kis feladat egy jó állapotú forgótükrös lámpa vagy mechanikus sziréna beszerzése –hanyag eleganciával, a leszerelt járművekkel együtt kidobálták őket.
Nagyra tartom azt a fajta erőfeszítést, amivel a régi korok szolgálati járműveit igyekeznek talpra állítani, mert mindegy is, hogy valaki szimpatizál-e a rendőrökkel, rendőrséggel, vagy sem, de ezek az eszközök a történelem részei, és sajnos nagyon elhanyagoltuk a relikviáinkat. Nagyon kevés szép állapotban megőrzött rendőr-, mentő- és tűzoltóautónk van, minden morális és anyagi segítséget megérdemelnek azok a szent őrültek, akik még most, ha nagy erőfeszítések árán is, de meg tudják menteni illetve újra létre tudják hozni ezeket a gépeket. Ugyanis egyre kevesebb megfelelő autó, fényezősablon, villogó, sziréna, rádió és kiegészítő található, egyszer eljön az idő, amikor bizonyos dolgokat se szép szóval, se sok pénzzel nem lehet majd előteremteni.
Mindannyiunk számára érdekesek és tanulságosak ezek a gépek, szerencsére van tűzoltó múzeumunk, mentőmúzeumunk és rendőrségi múzeumunk is, ahol az autók, felszerelési tárgyak és egyéb relikviák megtekinthetők. A Rendőrségi Múzeum (1087 Budapest, Mosonyi utca 7.) munkatársai ráadásul nagyon készséges voltak, megkeresésünkre azonnal reagáltak és megengedték, hogy az archívumba belenézzünk. Fergeteges képanyag van a múzeum birtokában, ebből válogattunk pár korabeli fotót, melyek megmutatják, hogy nézett ki egy rendőrlada mindennapja. De ami még ennél is nagyobb szó, van egy csomó civileknek és belső használatra szánt oktató videó a múzeum birtokában. Épp csak beleolvastam a listába, pár filmbe belenéztem, de már most látszik, kincsesbánya ez. Igyekszünk a Rendőrmúzeum segítségével egy sorozatot elindítani, amiben a Totalcar profiljába vágó, közlekedéssel kapcsolatos muzeális anyagokat mutatunk be. Addig is fogadják szeretettel „A forgalom rendőri segítése” című kisfilmet, minden egyes képkockája kincset ér.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
