Egy hosszú séta Jay Leno garázsában
Igazából én vagyok a hunyó. Hidegvérrel vágtam ki sok értékes felvételt. Gondoltam megtartom magamnak, és hideg estéken, mikor csak a jégvirág bontja szirmait, egyedül nézegetem a videókat. Hisz már ott voltak a fényképek, ott volt az interjú, mindenki látott mindent. Vagy mégsem?
Az egészről a Sipos tehet. Lebuktatott! Elkottyintotta, hogy van még egy-két órányi nyersanyag. Egy olvasó megkérdezte, bele lehet-e azokba nézni. Majd még egy és még egy! Dehát kedves olvasók! Ez a miénk! Ezek nem a vászonra való profi felvételek! Csak két botladozó, kopasz, remegő kezű amatőr felvételei. Úgy gondoltuk, majd párszor bekapcsoljuk a kamerát, hogy legyen egy-két vágókép. Úgyis a fénykép dominál, nomeg maga az interjú. Ha valaki lemaradt volna róla, itt megtalálja.
De végül a kamera úgy maradt, csak forgott és forgott tovább. Nem volt szívünk kikapcsolni. Sipos úr hősiesen felvette az utolsó, padlóra pöttyent olajcseppet is, míg én Bobot, a garázsmestert tartottam szóval. Jobb volt így, hisz akkor még kérdéses volt, hogy egyáltalán létrejön az interjú Jay Lenóval. Végül sikerült tető alá hozni, és egy hosszú, kellemes beszélgetés lett a vége. A garázsról készült videó meg bekerült a fiókba.
Nem húznám tovább az időt. Arra kérem a kedves olvasót, ha ezen a békés szombat reggelen van negyven szabad perce, akkor képzelje magát oda, Burbankbe, Jay Leno garázsába. Képzelje azt, hogy a kedvenc blues-nótája szól a fülhallgatójában, és csak céltalanul bóklászik a temérdek csodálatos automobil között. És végül engedje meg, hogy mi adjuk hozzá a képet, a hangot.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
