Neppernapló 2: Mercinek sem jó ha áll

Találkoztunk, odaadta a kulcsokat, elmentem megnézni az autót. Az első benyomásom jó volt, a karosszéria „vonalas”, tipikus kezdődő Mercedes rozsdák voltak rajta, rendszámtábla világítás környéke, sárvédők sarkai a lökhárító találkozásánál, díszlécek alól is kezdett már kikacsintani, de összességében egy jó állású autó volt, csak igényelt némi törődést.

Az autóban nagyon kevés, 214 ezer kilométer, motor szépen járt, belül koszos, de nincs kiégetve, szétülve. Menetre jó volt, a féken érződött, hogy össze van rohadva, de a barátom mondta is, hogy éveket állt, berohadt a fék. Fogott a fék rendesen, de amikor csak finoman hagytam gurulni, és már éppen megállt volna az autó, akkor lehetett érezni közvetlenül a megállás előtt, hogy a berohadt fék hirtelen megfogja az autót. Mindegy is, az ilyeneket általában körben fel kell újítani, én is így kalkuláltam.

Az ABS lámpa világított, a klíma nem működött, ennyi állás után az lett volna a csoda, ha működik. A Mercedesen az index és az ablaktörlő egy karon van, fel-le mozgatásra indexel, ha a tengelye körül elfordítjuk, ablakot töröl. Ez a kocsi az indexkar legapróbb mozdítására vagy csak a gondolatára, azonnal elkezdett törölni, és csak a kar finom mozgatására hagyta abba, a sokadik próbálkozás után. A barátom jó árat mondott, nekem meg nem volt pofám alkudozni, (a nagybátyám most biztos nagyon röhög, mikor ezt olvassa) kifizettem, elhoztam.

Szétszedtük a féket, beigazolódtak a sejtéseim, a féknyergek levelesre rohadtak a fékbetét lapján keresztbe volt repedve, és csak azért volt a helyén, mert a berohadt dugattyú folyamatosan a tárcsának nyomta a betétet, így az állandó feszítés miatt nem tudott kiesni. A féktárcsák meglepetésre viszont teljesen jó állapotban voltak.

Megvettem a négy féknyereg felújító készletet, illetve a fékbetét garnitúrát, Mézgával, a szerelőmmel, leszereltük a féknyergeket, és elkezdtem drótkorongozni. Igen, én csináltam, mert ezeket a tökölős, rozsda kapirgálós munkákat egyik szerelő sem szereti megcsinálni, mivel rettenetesen megy vele az idő, és nem lehet érte annyit kérni, mint amennyit dolgozik vele az ember, másrészt imádom magam összemocskolni. Ilyenkor majdnem elhiszem magamról, hogy értek hozzá. Aki már csinált ilyet az tudja, hogy egy darabig jön a rozsda, de azokon a részeken ahol jobban tapad a leveles rozsda, ott csak le lehet ütögetni vagy kapargatni csavarhúzóval vagy hideg vágóval, különben csak polírozzuk a rozsdát.

Egy teljes napig csiszoltam a négy féknyerget. A hátsó fékdugattyúk felülete szép volt, de az első fékdugattyúk menthetetlenek voltak. Az autósboltban nem volt dugattyú, így felhívtam a Kárpát utcát, de csak komplett féknyerget adtak volna 60 ezer forint darab áron, azt meg inkább kihagytam. Vettem bontott féknyergeket és kivettem belőlük a dugattyúkat. Azért nem tettem fel a komplett bontott féknyerget, mert addigra a sajátja már le volt csiszolva fém tisztára, másrészt a nyergek mások voltak, mint az eredeti, és csak a dugattyúk mérete stimmelt. Beraktam a felújító készletet a nyergekbe, és az új fékbetétekkel mentek vissza a helyükre. Azoknak a fotelfizikusoknak a kedvéért, akik már hörögnek, hogy hozzányúltam a fékekhez, szó szerint idézném a vizsgabiztost: „Kopasz, kurva jó a kocsi!”, másrészt olvassák el a Motordoki kiváló írását.

Következett az ABS. Rádugtuk a számítógépet, kimutatta, hogy a jobb első futóműnél lévő ABS kábel el van szakadva, vettem egy bontott kábelt, és a hibatárolóból kitöröltük a hibát. Az indexkapcsoló hibáját egy ugyanilyen autóból való bontott kapcsoló megoldotta. Elvittem az autót klímáshoz, „felfújták” a rendszert, van-e valami tömítetlenségi probléma, de nem volt semmi gond, így csak fel kellett tölteni.

Következett a rozsda eltávolítása, Lakatos Misi a leszedte a lökhárítókat, illetve körben az összes díszlécet, hogy lássuk indul-e valahol másutt is a rozsda a lécek alól vagy csak ott, ahol már kilátszik. Természetesen találtunk ilyen rozsdát. Ezeket e részeket Fényező Janika fém tisztára csiszolta, majd bekente egy rozsda átalakító, rozsda gátló folyadékkal. Utána ezekbe az elemekbe beleködöltek, illetve a díszlécek alatti területeken, a lécek felfekvő felületei alatt elragasztották és megfújták. Később az ködöléseket, illetve az egész autót becsiszolták, és összepolírozták. Itt kb. 40-50 ezerrel elkalkuláltam magam, a fényezés ára a több feltárt kis kezdődő rozsda miatt megcsúszott, és kifizettem egy ép autó fényezésére 120 ezer forintot. Ezeken a dolgokon nem szoktam spórolni. Az ilyen apróságokon múlik, hogy elviszik az autót, mert nagyon szép, vagy azt mondják, hogy szép, szép, de.... Meg ha már nekiálltunk csináljuk meg rendesen. A fényezés, és polírozás után nagyon jól nézett már ki, de a belseje még koszos volt. Elvittem hát Polír Lajoshoz, aki a feleségével gyönyörűen kitakarította.

Elkezdtem árulni az autót, jöttek a telefonok, Kalocsáról jött egy apa a fiával. Nézik az autót, tetszik nekik, cserét beszámolok-e? Persze, miről van szó? Erről a Peugeot-ról, amivel jöttünk. 1993-as Peugeot 405 kombi, a jóféle 1.9-es szívó dízel motor, a karosszériáról sok jót nem lehet elmondani, hiányzó díszlécek, karcok, apró horpadások. A hátsó kilincs helyéről kikandikált egy 3-4-es köranyagból odahegesztett kilincsszerű valami, mert a gyári kilincs mindig eltört. Működött, de szép nem volt. A belső kárpitok közül néhány hiányzott vagy el volt eltörve, néhányból meg ki volt törve egy darab, az ülések koszosak, de legalább ki is voltak szakadva. Az egész belső nagyon mocskos volt, annyi homok volt a csomagtartóban, hogy még vetni is lehetett volna benne.

A gyújtást egy külön kapcsolóval lehetett ráadni, és egy másik gomb megnyomásával lehetett indítózni. A motornak jó hangja volt, viszont egy nem belevaló nívópálcával volt felextrázva a motor, ami azért jó, mert nem tudjuk ellenőrizni az olajszintet. Kérdésemre, hogy akkor miként lehet az olajszintet ellenőrizni, azonnal jött az „ááá, ez nem eszi az olajat”. Oké, hogy nem, de akkor is. Legkomolyabb extraként az autó még rendelkezett három hét műszakival.

Egy igazi lelakott, melós autó volt. Körülbelül százezret kellett volna rákölteni az autóra, hogy százötvenet érjen. Létezik az összeg, amiért még ezt is beszámolom. Elkezdődött az alkudozás, emberemre találtam, az én autóm árát elég rugalmasan kezelte, azonnal leengedett magának egy ötvenest az árból, mintha ott sem lett volna, a sajátját meg elég jól beárazta először háromszázra, majd kettőötvenre. Kicsit rosszul indult az alku, azt hittem, hogy ismét egy újabb hülyével hozott össze a jó sors, de aztán néhány mondat után rájöttem, hogy ez csak a műsor része, és nagy röhögés kezdődött.

Vidéki ember volt, ízes tájszólással, rutinos alkudozó. A gyerek már többször lehetett az apjával alkudozni, mert rutinosan elfordult, amikor az apja a legvadabb dumákkal akasztott hasba. Szívta a villany cigijét, és gyorsan elfordult, amikor már nem bírta türtőztetni a röhögést. Apád kereskedő, kérdezem a gyereket. Nem, vendéglátós. Akkor már értem. Először fényévekre voltunk egymástól árban, aztán már csak egy ötvenesre, de ez a távolság meg is maradt, elmaradt az üzlet. Elmentek, eltöltöttünk egy mámoros órát, de nem bántam, nagyon jól szórakoztam. Volt még néhány telefon, be is jelentkezett néhány ember, de leesett a hó, és mintha elvágták volna, alig csöngött a telefon valamelyik autóra, az is jobbára ilyen „köszönöm, csak unatkoztam a munkahelyemen” telefonok voltak.

Megy tovább a hirdetés, a hó elolvadt, azonnal volt egy kis pezsgés. Újabb telefon, kijönnek, nagyon tetszik az autó, már többet megnéztek, ki tudja mennyit futott hullák voltak, változó mennyiségű rozsdával. Ez az autó, hogy lehet ilyen szép? Úgy, hogy megcsináltuk. Kicsit bizalmatlanok a kilométer miatt, 190-ig van vezetve a könyve, az utolsó öt és fél évben csak 24 ezer kilométer került bele. Mondtam nekik, hogy az autó gazdájának több autója volt, ez az utolsó időkben alig mozdult. Felhívtuk a barátomat, beszéltek vele, ő is megerősítette az elmondottakat. Látták, hogy minden rendben, megegyeztünk, forgalomba helyeztem, kifizették. Jó érzés volt eladni nekik, mert látszott rajtuk, hogy örülnek neki.

Most biztos lesz néhány ember, aki azt mondja, hogy csak ezt az autót csinálta meg így, mert megírta, a többit meg csak lemossa, és telefújja szilikonnal. Őket nem szeretném meggyőzni semmiről, azt gondolnak, amit akarnak, majd leköpködnek a kommentekben, ki-ki vérmérséklete és intellektusa szerint. Biztos vagyok benne, hogy nem az enyém a legjobban működő üzleti modell, és többet lehetne keresni, ha hozzá sem nyúlnék az autóhoz, de autó buzériámból fakadóan élvezem, ha egy törött autóból épet csinálok vagy egy, a bontó felé lépkedő autónál visszaforgatom az idő kerekét néhány évvel. Kifejezetten jó érzés, és engem boldoggá tesz, amikor egy vevőből kiszakad, hogy „ez kurva szép!” Akkor már megérte. Köszönöm a figyelmet.