Iván néhány hete levelet kapott Pusztai László önálló bírósági végrehajtótól. A levél, vagy inkább felhívás elég egyértelműen fogalmaz Iván jövedelmének egy meglehetősen nagy hányadával kapcsolatban. Azt írja, a Pesti Központi Kerületi Bíróság határozata alapján éppen 178 191 forintot kell fizetnie. Viszonylag gyorsan.
A tartózás keletkezéséről nagyon keveset tudott meg a budapesti informatikus, hiszen csak annyi derült ki a teljes bekezdéseket csak nyomokban tartalmazó űrlap-formalevél kentaurtból, hogy a végrehajtást kérő neve Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás, jogi képviselője a Dr. Kézdi ügyvédi iroda. Iván ekkor még mindig nem értette, miért küldtek rá végrehajtót. Arról korábban is volt némi fogalma, hogy ha valaki leáll a belvárosban és nem fizet, annak csinos piros csomagot raknak az autója ablaktörlője alá, a csomagban ott a csekk, azt kell befizetni. Mellesleg azért sem értette az egészet Iván, mert az október elején átvett levélben egy olyan bírósági határozatra hivatkoznak, amely, és most kapaszkodjanak, 2007. június 22-én emelkedett jogerőre.
Egy ilyen határozat nem a semmiből ugrik elő, normális esetben meg kellett, hogy előzze néhány kedélyes és kevésbé kedélyes fizetési felszólítás a parkolási társulás és/vagy ügyvédi iroda részéről. Csakhogy Iván azt állítja, egyetlen levelet sem kapott parkolási tartozásai miatt az utóbbi években. Mi több, akkurátus embernek tartja magát, aki nem csak fizet, ha parkol, de korábbi rossz tapasztalatai miatt jellemzően legalább öt évig megtartja a bizonylatokat is, hátha utólag kell bizonyítania, hogy nem bliccelt. Olyan esetre is emlékszik, amikor a hőpapírra nyomtatott parkolócédula a napon megfeketedett, olvashatatlanná vált, ezért megpróbálták megbüntetni. Az is előfordult, hogy elfelejtett fizetni, ezért büntetést kapott. Mivel nem önmaga ellensége, ezeket soha nem hagyta elrákosodni, inkább fizetett. Mi okom lenne kételkedni a szavaiban?
Iván a fentiek alapján joggal gondolta, hogy bár ezúttal nem babra megy a játék, biztosan most is meglesz a megoldás, ha előszedi azt a széles borítékot, amelyből sok évnyi őrizgetés után kerülnek a szemetesbe a bizonylatok. Ekkor jött az első meglepetés. Már a Végrehajtási lapot nézegetve feltűnt neki, hogy az állítólagos tartozás tőkerésze csak 63 440 forint, melyre 48927 forint kamat rakódott, továbbá a lelkes végrehajtó a végrehajtás alá vonható vagyontárgynak tekint egy bizonyos BTD-924 forgalmi rendszámú Ford típusú gépjárművet.
Ekkor lett nagyon gyanús Ivánnak ez az egész. Tárcsázta hát a végrehajtót, aki nem sokat tudott a tartozás eredetéről, ezért az ügyvédi irodához irányította őt. A Kézdi ügyvédi irodánál egy hölgy készségesen arról tájékoztatta, hogy a kamatokat és mindenféle köztes költséget tartalmazó követelés mögött tizenkét, be nem fizetett parkolási büntetés áll, melyeket Iván állítólag 2002 és 2003 közt gyűjtött be.
Tőle tudták meg az irodában, hogy a BTD-924 forgalmi rendszámú 1979-es Ford Mustangot 2004-ben eladta, az adásvételi szerződés egy példányát, éppen az utólagos félreértések elkerülése érdekében leadta a lakóhelye szerinti okmányirodában. Sőt, amikor 2005-ben elköltözött addigi lakcíméről, a változást szintén azonnal bejelentette, így kapott is nyomban új lakcímkártyát. Na, ezért gondolta úgy Iván, hogy utólag mindenki meg fogja őt találni, pláne a közhivatalok, amelyek azért valahol hátul mégiscsak össze vannak ott drótozva, nem nagy ügy nekik frissíteni az állampolgárok alapadatait.
Azért is nagyon érdekes az Iván életébe három hete becsapódott, valójában kilenc-tízéves meteorit, mert a parkolási társulás - az ügyvédi iroda állítása szerint - 2006-ban kezdte kiküldeni az értesítéseket, majd a határozatot Ivánék régi lakcímére, az új lakók azonban egyszer sem említették, hogy nagy erőkkel keresik őt.
Mindegy, a 178 ezer forint az 178 ezer forint. Amikor először telefonáltam az ügyvédi irodának, egy hölgy visszahívást ígért, bár arról azonnal tájékoztatott, hogy konkrét ügyekben az érintett felhatalmazása nélkül nem adnak ki információkat a sajtónak, de megígérte, hogy kollégájuk hamarosan visszahív. Én erre küldtem levélben néhány kérdést, de arra nem számítottam, hogy a túloldalon még aznap este kiadják a másodfokú viharjelzést, és este fél nyolckor megkapom az első telefonhívást.
Érdekes beszélgetés kezdődött egy fiatalemberrel. Jóllehet a közpénzből üzemelő parkolási társulás által fizetett ügyvédi irodát képviseli, megkért, hogy ha lehet, sem az ő, sem az ügyvédi iroda nevét ne jelentessük meg a cikkben. Kérését sajnos nem tudjuk maradéktalanul teljesíteni. Mit is tehet ilyen esetben az ember és mi történhetett Iván esetében? Az ügyvédi iroda szorgalmas munkatársa elég hosszú válaszlevelet is küldött a beszélgetés másnapján. A bulváros résszel kezdem, hogy szusszanjanak egy kicsit az Ivánnal kapcsolatos várható fejlemények tárgyalása előtt.
A több parkolási céget képviselő Kézdi ügyvédi iroda évente több ezer díj- és pótdíjkövetelés ügyében jár el. A legmagasabb idén behajtott összeg 7 millió forint volt, melyet hosszabb idő alatt és több gépkocsival halmozott fel egy illető. Képzelem, mekkora gazember lehetett.
A parkolási társaságok a Közigazgatási és Elektronikus szolgáltatások Központi Hivatalának adatbázisából kérik ki az autósok adatait a rendszám alapján. Ezzel kapcsolatban egyetlen kérdésem volna Iván ügyét illetően. Mikor kérték ki az adatait, ha azok 2005-ben megváltoztak, de a követelést minden jel szerint 2006-ban próbálták először behajtani rajta?
Ebben az évben lépett hatályba a törvény, amely kötelezte a parkolási társulásokat, hogy az addig nem postázott pótdíjkövetelésüket decembertől számított hatvan napon belül pótolják. A cégek ekkor rengeteg, az ügyvédi iroda tudomása szerint százezres nagyságrendben küldtek ki felszólításokat az autósoknak, és bizonyára ekkor kezdtek volna levelezni Ivánnal is, ha megtalálják a régi címén.
Az ügyvéd válasza után Ivánnal továbbgondoltuk az ő történetét. Talán azért érte ekkora meglepetés három héttel ez előtt, mert a régi címére az elmúlt években kiküldött ajánlott levelet nem vette át senki. Ilyenkor értesítő kerül a postaládába, és a címzett néhány napig átveheti a levelet a körzeti postahivatalban. Ha nem veszi át, újra megpróbálják kézbesíteni, majd ha ez sem sikerül, nem kereste jelzéssel visszaküldik a feladónak. Ilyenkor a feladó, jelen esetben a parkolási társulás, vagy az ügyvédi iroda újra próbálkozhat. Vélhetően ez is történt, majd talán még egyszer megismétlődhetett újra az egész. A postatörvény szerint néhány ilyen próbálkozás után kézbesítettnek kell tekinteni a hivatalos küldeményt.
A postás persze úgy is visszadobhatta volna a központba az Ivánnak címzett leveleket, hogy a nem kereste jelzés helyett az elköltözött rubrikát ikszeli be már az elején, de valamiért ez nem jött össze. Ivánnak ugyan említette a hölgy, akivel az ügyvédi irodában telefonon beszélt, hogy a kézbesítési kísérletek közt ott virít egy elköltözött megjegyzéssel végződött próbálkozás is, de talány, hogy azután miért nem keresték a lakcímnyilvántartóban Iván új címét.
Az ügyvédi irodában egy idő után talán azt feltételezték, Iván tudott arról, hogy keresik, de nem törődött vele, jutott eszembe a részletek megismerésekor. Az ügy, az elévülési szabályok időközi változása ellenére így soha nem évült el, a kamatok szépen rakódtak egymásra az évek során, egy kis munkadíj ide, egy kis munkadíj oda, aztán ott van a rejtélyes készkiadás rovat a maga 15 ezrével, és máris kész a 63 ezer forintos parkolási tartozásból előállított 178 ezres aktuális követelés.
Jópofa, hogy Ivántól olyan autót akarnak elvenni, amelyet nyolc éve eladott, a mostaniról pedig egy szó sem esik a végrehajtási lapon. Persze tudom, hogy a bankszámlaszámát is elkérték, tehát végső esetben onnan is megpróbálnák lehúzni az összeget, sőt a végrehajtói űrlapon ott a rettegett árverés ötlete is, de ez akkor is vicces. Mielőtt az egészet a hanyag postásra kennénk, fogadjuk meg a Kézdi ügyvédi iroda neve elhallgatását kérő munkatársának intelmét: ha eladjuk autónkat, illetve elköltözünk, nem elég a lakcímnyilvántartóban jeleznünk a változást, a gépjármű-nyilvántartóban is meg kell ezt tennünk. Feltéve, hogy nem adtuk-e már el korábban az autót, teszem hozzá én. További ügyvédi jótanács, hogy költözéskor kérjük utánküldési szolgáltatást a Postán, hogy a régi címre küldött leveleinket az újra is kézbesítsék egy darabig.
A fentiek megszívlelése után volna azért még két kérdésem, de ezt már csak magam elé dünnyögve teszem fel. Hogyan lehetséges, hogy annyi év sikertelenség után éppen a bírósági végrehajtónak sikerült elsőként megtalálnia Ivánt az új címén? Hogyan jött össze kilenc éve az a tizenkét parkolási büntetés? Bónusz: hány olyan eset lehet a százezer sebtiben behajtott régi parkolási büntetés közt, ahol az autós címe időközben megváltozott, ezért mit sem sejtett arról, hogy eljárás folyik vele szemben?
Az ügyvédi irodából jelentkező illető azt is megjegyezte, hogy Iván jobban tette volna, ha először őket keresi és nem a sajtót. Megnyugtattam, Iván pontosan ezt tette. Persze tippet is adnak a megoldáshoz. Célravezető lehet, ha a postás szakmai hibáját okiratban is rögzítik. Ha a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet nyújt be az autós a bíróságnak, az egész ügyet visszalökik a startvonalra. Ez újabb hónapokat jelenthet. Lehet, hogy Iván végül alkudhat is, vagy nem is kell fizetnie, mert ügyét elévültnek nyilvánítják. Persze ez most inkább remény, mint reális cél, hiszen a kérelmet a budapesti informatikus csak két hete nyújtotta be. A parkolási társaság pedig egyelőre nem kapott engedélyt a megbízójától, hogy a konkrét esettel kapcsolatban nyilatkozzon. Így kérem önöket, hogy az engedély kiadásáig tekintsék általános érvényűnek, amit az irodától megtudtunk. Az FKPT-nél jelenleg összesen 899 518 760 forintnyi, parkolási bírságokból adódó kintlevőséget tartanak nyilván. Rengeteg autós lehet a háttérben. Vajon kihez kopog be legközelebb a végrehajtó?
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
