Így keresik a lopott autókat?
Az autóvadászok zsebből tankolnak, ezért nem futja hosszú városi körökre. Csak az út szélén állva keresik a lopott autókat. Az autóban rendőr is ül, egész éjszaka szolgálatban volt, láthatóan hullafáradt, mégis csinálja, lelkesedésből. Az autóvadászat továbbra is ügybuzgó civilek magánügye, pedig igény volna rá.
A váci rendőrkapitányság épülete mellett, a Sziréna utcában szinte lehetetlen parkolni, ráadásul a környék egyetlen nagy korcsolyapálya az első futó havazás után. Amikor végre kiszállok, kedvesen megfenyeget egy havat sepregető néni, hogy menjek arrébb, mert baj lesz. A hóesés, majd az azt követő ráfagyás felpörgette a helyi baleseti helyszínelők életét. December első péntekén Szaki, a szolgálatos rendőr két órán belül többször kapott riasztást a városközpontba.
Nincs min csodálkozni. Az állami közútkezelő hatáskörébe tartozó, jellemzően a települést átszelő utakat hamar felsózták. A mellékutcákat, ahol nem az átutazók, hanem a váciak közlekednének, még napközben is vastag, ezüstszürke jégpáncél borította. Ezért itt a rendőrök és a mentősök is inkább csak szirénáznak, száguldani nem mernek. A kapitányság lüktetésén ez persze mit sem változtat. Amikor reggel háromnegyed kilenc körül megnyomtam magam előtt a vaskeretes üvegajtót, furcsa közegben találtam magam. Itt mindenki valaki, vagy vár valakit. Az egyik lógó kilincsű szobából irathalmot ölelő titkárnő lép ki, és vált szót a befelé igyekvő, sportos öltözetű fickóval. A reggeli eligazítás perceiben a kapus szerepre ítélt egycsillagos srác is igyekszik mindenkit eligazítani.
Nincs könnyű dolga. Végül a fülén pofon-eredetű sebet viselő bácsi, az élettársa oldalán méltatlankodó, láncdohányos-hangú nő, és a mellettem a fapadon ülő cigányasszony is megtudja, amire kíváncsi. Percek alatt megszokható, hogy őt itt kisebbségnek, a férfiakat következetesen úriembernek, az autókat gépjárműnek, helyszínelők számára rendszeresített Opel Combót pedig interceptornak nevezik. A padon ülő nő mélyen kiskorú fiával érkezett. Hamarosan nyílik a felsőbb régiókba vezető rácsos ajtó. Egy nyomozó a gyereket szólítja, majd eltűnnek a szemem elöl.
Innen, a külvilág számára elzárt világból lép ki két, baleset-megelőzés feliratú láthatósági mellényt viselő férfi. Az egyikük éppen hozzám jön, hiszen ma egy rövid szolgálatra velük tartok: ők a helyi autóvadászok. Így fonódik össze a civil és az egyenruhás lét a nyüzsgő és elátkozott helyen. Az autóvadászok nem rendőrök: a helyi baleset-megelőzési bizottság tagjai, vagyis rendőri irányítás alatt dolgozó civilek. Ingyen dolgoznak a saját autójukkal, ha van velük egyenruhás, segítenek neki.
Ezért okoz kavarodást, amikor a főbejáraton kilépve engedek az egyenruhásokkal szemben érzett kényszeremnek. Bemutatkozom az ott ácsorgó Ford Focus kombiban ülő járőrpár tagjainak, akikkel kísérőim csak azért állnak le jattolni, mert jól beszélik egymás nyelvét, majdnem barátok. Most éppen együtt mozogják ki, hogy a város megbízásából működő úttakarító kft. nem teszi a dolgát, így minden mellékutca csúszik.
Fogalmam sincs, mi mozgatja az autóvadászokat. Gábor a kapcsolattartó, egyben a csapat egyik legfiatalabb tagja. Még egyetemista, Győrben tanul, de már a jövőt tervezgeti. Hamarosan közlekedésmérnök lesz, mehetne akár a helyi az Audihoz, de ő inkább továbbtanul. Mivel gyerekkora óta állandóan ebben az édes-bús valóságban nyüzsög, az államvizsga után, mérnökből rendőr akar lenni. Ha úgy vesszük, máris szakmai gyakorlatra jár, igaz, elég drágán.
Az autóvadász csak akkor vadászik, ha nincs sürgősebb eset. De van. A betervezett városi portya helyett rögtön Kóspallag felé vesszük az irányt, miután a civilben műholdas járművédelemmel foglalkozó Lacival és az éjszakai szolgálatból épp most eszmélő rendőr-Pistivel bezsúfolódunk Gábor Fiestájába. Ezek a fickók régóta nyomják már együtt, a folyamatos szívás ellenére van még humoruk.
Majdnem negyven település tartozik a váci rendőrök és segítőik körzetéhez. A falvak többsége télen szinte megközelíthetetlen, de balesetek ott is történnek, ahol a madár se jár. A rendőrök jól emlékeznek néhány esetre, amikor hasonlóan zegzugos helyeken pihentettek lopott autókat, vagy elakadtak velük a sárban, aztán ott hagyták őket.
Az autóvadászok nem csak az egyszerű tolvajokat keresik, figyelnek a lejárt műszakis kocsikra is. Ezekből jóval többet találnak, amikor alkalmanként 3-400 rendszámot ismertetnek fel a rendszerrel. Pisti pontosan tudja, hogy éppen most futnak ki a hátsó rendszámtáblán lévő, citromsárga érvényesítő matricák. A tulajdonosok többsége egyszerűen elfelejti ellenőrizni a forgalmit. A vidéki rendőr viszont már csak olyan, hogy ha a műszaki csak egy-két hónapja járt le, és az autóban még gyerekülések is vannak, a lehető legkisebb bírságot szabja ki. Ez sokszor 5 ezer forint, ami senkit nem vág földhöz.
A másik véglet, amikor a forgalomból kivont autót dobja ki a gép. Néhány hónapja a városközpontban lépett meg a járőrök elöl egy BMW, amely ugyanúgy szerepelt a vadászathoz használt adatbázisban, mint a lopott, vagy idegen rendszámot használó autók. Ahogy osonunk a Fiestával a tükörjeges erdei úton, szó esik még a lopott rendszámos ingyentankolókról, akik egy ideig rendszeresen rájártak a környék töltőállomásaira, majd fizetés nélkül távoztak. Ez mostanában valamiért már nem jellemző a váci körzetben.
Közben megérkezünk a helyszínre. A levegő csodás, kicsit idegen is egy interceptor és a körülötte sürgölődő közeg a börzsönyi tájban. Egy biztos, az orrát tört Toyota kisteherautó utasainak óriási szerencséje volt. Amikor megijedtek a kanyarban felbukkanó faszállító Tatrától, nem mélységesen mély út menti árokba kormányoztak, hanem állták az ütést, úgy ahogy.
A helyszínelésnek vége, mi is megkapjuk, amiért jöttünk: végre nálunk van a vaskos notebooktáska és benne a frissen beszerzett számítógép, a mobilnettel és a tizenéves videokamerával. Ennél azért biztosan profibb cuccal dolgoznak azokban az országokban, ahol nem úgy küzdenek az autótolvajok ellen, hogy a legelső autóvadászt, Sánta Lászlót államosítják, majd többé nem engedik neki elmondani, mire kell vigyáznia az egyszerű suzukisnak azon kívül, hogy éjszakára nem hagyja fent a rádió előlapját.
A visszafelé vezető úton még mindig darabokban az eszköz, amikor váratlanul kapásunk van, egy LKT típusú vontató. Tipikus munkásbódét húz, rendszámtábla egyiken sincs. Gábor gázt ad, megelőzzük a szerelvényt, majd Pisti kipattan az autóból és leinti a csotrogányt. Az M-es zöld rendszám valóban ott van a szélvédője mögött, de még rajta a csomagolás, és mindenféle utastéri lom takarja. A vontatmány pontosan úgy néz ki, mintha húsz év erdőben állás után húzták volna elő.
A bírság nem fix, ezért az 5-50 ezerből végül 10 ezer lesz, amit a sofőr azonnal el is fogad. A rendőrök és az autóvadászok szeme hamar rááll a szabálytalanságokra, ezért messziről kiszúrják, ha a helyi autókereskedő a forgalomból kivont Volkswagen Transportert valódi rendszám helyett, egyszerűen a cég reklámtábláival viszi ki próbaútra. Őt végül figyelmeztetéssel elengedik, mert Szaki újabb balesetet recseg a rádión, és segítségre van szüksége a forgalomeltereléshez.
A helyszínelés után végre jut idő a gépesített vadászatra is. Amikor végre kialakul az élő kapcsolat a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Hivatalának nyilvántartásával, akár hét másodpercenként megszólal a jól ismert, gégemetszett géphang. Olyanokat mond, hogy szürke sevrolett, meg kék citroen. Gondolom, a Lamborhginit is dzsininek ejtené. Ilyen nem bukkant fel a lakótelepi parkolóban és a diszkontáruház bejáratánál, ahol benzintakarékossági okokból elfoglaljuk megfigyelőállásunkat.
Persze nem is ez az igazi sutaság, és nem is a szerény eszközök miatt van bajom ezzel az egésszel. Hanem azért, mert néha egyáltalán nem mond semmit a géphang, miközben a kamera előtt percenként ötven autó suhan el. Ilyenkor a monitor képének bal felső sarkában a zöld állapotjelző pirosra vált, és megjelenik a jól ismert BM rendszerhiba felirat. Annyira gyakran fordul ez elő, hogy egyre erősödik bennem az érzés: az egész autóvadászatban egyetlen igazán szar dolog van: a BM.
A rendőrkapitányságra éppen kedélyes autóvadászatunk napján érkeztek meg az új Astrák. Kamerás rendszámfelismerő rendszer sem azokban, sem a 75 ezer kilométert futott Focusban nincs, amit az új autók megérkezésével birtokba vehettek a helyi közlekedési rendőrök. Így továbbra is Gáborékon, vagyis a helyi baleset-megelőzési bizottságon illetve rendőrségen múlik, lesz-e rendszeres ellenőrzés a városban. Igény volna rá, hiszen az utóbbi hónapokban sorra tűntek el a vasútállomás parkolójában egész napra otthagyott kocsik.
Hiányérzetük van, mert nem tudták meg, pontosan hány autót találnak meg az autóvadászok egy év alatt az országban, és hány bukik le, mert valami nincs rendben a papírjaival? Vezda László, az egyesület elnöke szerint idén mintegy 100, körözött, és 500 forgalomból kivont kocsit szűrtek ki. Sajnos ennél pontosabb statisztika nincs. Miért? Mert ez egy önkéntes tevékenység, felbuzdulás-alapú közszolgálat. A résztvevőkön nehéz volna számonkérni a pontos kimutatást, ráadásul ahogy fogy a pénzük, sorra hagynak fel a vadászattal.
