A „Jobbra tarts!” a főszabály a közlekedésben, miközben az autók 90 százaléka jobbkormányos? Ez az ország csakis Burma lehet, Ázsia sokáig elzárt, titokzatos gyöngyszeme, ahol kivénhedt pickupok araszolnak a dülöngélő ökröskordék között! Karácsonyi túránkon burmai utakon bolyongunk, különös járműveket veszünk szemügyre, és bekukkantunk a legszebb helyekre is.
Burma, (mai, hivatalos nevén Mianmar), ez a változatos történelmű és kultúrájú délkelet-ázsiai ország évtizedeken át el volt zárva a külvilágtól. A nyitás első biztató jele a turizmus lassú, fokozatos növekedése volt, majd pár évvel ezelőtt az 1962 óta uralkodó katonai junta megkezdte az óvatos gazdasági és politikai nyitást is. Ennek eredményei mára, ha nem is látványosak, de már kézzel foghatóak. A korábban betiltott ellenzéki párt a 2010-es országgyűlési választáson bejutott a parlamentbe, számos politikai foglyot szabadon engedtek, enyhült a diktatúra szorítása, fejlett országok mértékadó politikusai látogattak el az országba, és megjelentek a tőkeerős nemzetközi vállalatok.
Burma nyersanyagokban, termőföldben gazdag, és lakói szorgalmasak, ezért jó esély van arra, hogy fel fog zárkózni a térség vezető országaihoz. Mondjuk, hosszú az út, és lesz rajta kátyú is bőven, hiszen jelenleg Burma fejlettsége úgy aránylik például a thaiföldihez, mint mondjuk Grúziáé a németországihoz. Az infrastruktúrában, az üzleti életben, az életszínvonalban éppúgy érzékelhető ez a különbség, mint a közlekedésben. Ez utóbbi területen azonban már tetten érhetők a változások is: a lepusztult régi japán autók mellett megjelentek a legújabb modellek, eltöröltek néhány beszerzési és tulajdonlási korlátozást, a nagyobb centrumok környékén fejlesztik az úthálózatot. Úton voltunk Burmában – aki kíváncsi erre a távoli, és valóban egzotikus országra, tekintse meg képeinket.
Jobbkormányos autóval az út jobb oldalán – megszokott, sőt, szabályos közlekedési alaphelyzet ez Burmában. Az utakon a „Jobbra tarts!” érvényes, ugyanakkor az autók nagy része Thaiföldről, Indiából, Japánból származó, agyonhasznált, olcsó jobbkormányos típus. A Bagan környékén készült képen együtt láthatjuk a közlekedés három tipikus eszközét, a biciklit, a robogót és a pickupot. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A Shwedagon pagoda Burma legnépesebb városában, Yangonban. A burmaiak 90 százaléka a théraváda buddhizmus követője. A vallás nemcsak a hagyományok miatt fontos a burmaiak számára, de azért is, mert a buddhista szerzetesek a diktatúrában mindvégig a politikai ellenállás frontvonalában tevékenykedtek. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A közlekedés alapformája: a gyaloglás. Másként nem is lehet áthaladni a világ alighanem leghíresebb tikfa hídján, a Taungthaman-tavon átvezető, 1200 méter hosszú U Beinen. A hidat az 1800-as évek közepén építették, hogy lerövidítsék az utat az egykori főváros, Amarapura és Mandalay között, illetve hogy egyszerűbbé tegyék a tó környékén élők közlekedését. Az U Bien ma az egyik leglátogatottabb burmai turistacélpont, miközben hibátlanul teljesíti eredeti, „közszolgálati” szerepét is. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Tipikus yangoni utcarészlet, az épületek földszintjén a közlekedést kiszolgáló üzletsorral. A négymilliós Yangonban, az egykori fővárosban, Burma gazdasági-pénzügyi központjában erős a forgalom, de korántsem éri el a Bangkokra, vagy Saigonra jellemző sűrűséget. A járműállomány szemlátomást fiatalodik, de a derékhadat még mindig a 70-es, 80-as évek japán autói adják. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Üzemanyag-depó az Irrawaddy folyón, Mandalay környékén. Burma ásványi kincsekben gazdag, de az olajat importálnia kell. Az Irrawaddy-deltába érkező folyékony aranyat finomítás után teherhajókon szállítják az ország belsejébe. Az Irrawaddy az egész országot átszeli, és éppen olyan fontos szállítási-közlekedési útvonal, mint Laoszban és Kambodzsában a Mekong.
(Fotó: Koncz János / Totalcar)
Visszáru. A kikötőbe visszahordott üres hordókat rövidesen hajóra pakolják majd, és elindulnak velük lefelé az Irrawaddy-deltába, ahonnan újratöltve ismét felhozzák őket a folyón. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Mazda B600 pickup Yangonban. Ezeket a hatvanas években gyártott, kéthengeres léghűtésesekkel vagy négyhengeres vízhűtésesekkel motorizált, Trabant méretű apróságokat általában iránytaxizásra használják, ami Burmában a regionális közúti közlekedés elterjedt, és viszonylag nem drága módja. Lassan kikopnak a forgalomból, helyüket átveszik a nagyobb platós, erősebb típusok, amikkel gazdaságosabban lehet vállalkozni. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A Fülöp-szigetekhez hasonlóan Burmában is hagyománya van a dzsip-építésnek. A mintát a klasszikus amerikai Jeepek adják, a kis műhelyekben, államilag szervezett és támogatott üzemekben készített karosszériák alá általában használt japán részegységeket építenek. Sok dzsip csak kétkerék-hajtásos, és a hasmagasságuk sem túl nagy. A minőségükre sok a panasz, és a nyitott változatok az esős évszakban csak korlátozottan használhatók. De még ezek is valóságos kincset jelentek sok burmai számára: az országban ezer lakos közül mindössze hétnek van saját autója. A képen látható példány utasterét egy egyszerű puttony hozzátoldásával megnövelték. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Tükörvilág. A brit gyarmati uralom után önállóvá vált Burma a függetlenség elnyerésekor a délkelet-ázsiai régió egyik leggazdagabb országa volt. Az öt évtizedes katonai uralom elszigetelődést, elszegényedést, és az állampolgári jogok korlátozását hozta. A nehéz időkben fokozott szerep hárult a vallásra – a burmaiak aktív vallásos életet élnek, a szent helyeket rendszeresen látogatják, és ezek többségét kiváló állapotban tartják. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Az első jármű - a bölcső. Igaz, hogy a hatótávolsága mindössze pár méter, és csak egy útvonalon, ingajáratban közlekedik, ám cserébe páratlanul kényelmes, és megnyugtatóan üzembiztos. Burma népessége mintegy 51 millió, sokan élnek vidéken. Az országot 135-féle nemzetiség és törzs lakja, ezért az együttélés nem felhőtlenül harmonikus. Jelenleg is zajlik egy vallási-etnikai konfliktus a nyugati Arakan régióban a betelepült muszlim rohingják és a helyi buddhisták között. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Hazafelé a teherrel. A hegyvidékien sokan választják a szállításnak ezt az ősi módját mindaddig, amíg az idő olcsóbb, mint az üzemanyag. Ezek a férfiak az Inle-tótól térnek haza a falujukba. A meredeken emelkedő ösvényt több ponton pihenőhelyek szakítják meg, esőtetővel, és kannákban, tartályokban tárolt ivóvízzel, amelynek fogyasztását egy közös bögre könnyíti meg. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A szállítás komfortosabb, lassú, de még mindig olcsó módja az ökrös fogat. A mezőgazdasági területeken széles körben használatos, itt éppen a főzéshez előkészített cukornád szállításához használják. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Halászat hagyományos módszerekkel az Inle-tavon. A 880 méter magasan fekvő hegyvidéki tó Burma egyik legizgalmasabb látnivalója. Mintegy százezer ember él a partvidékén és magán a vízen, ahol egész falvakat találni, templomokkal, iskolákkal, üzletekkel. A tavon élők a zöldséget a vízen úszó növényszigeteken termelik meg. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Gyorsjáratban. A part két ellentétes pontja közötti legrövidebb út a vízen át vezet: élénk a hajóforgalom az Inle-tavon. A vízitaxik meglepő sebességgel szállítják utasaikat, a csónaktest méretéhez képest bivalyerős motoroknak köszönhetően. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A csónakmotor hűtéséről a tóból szivattyúzott víz gondoskodik. A csónakosok körében népszerűek a japán és kínai autó- és munkagépmotorok, amelyek megfelelő karbantartással a végtelenségig bírják a szolgálatot. A csónakok kormányzása a hajócsavar tengelyének elfordításával történik.
(Fotó: Koncz János / Totalcar)
A Phaung Daw Oo pagoda az Inle-tó vallási központja. Az épületben öt kis Buddha-szobrot őriznek, amelyekre a hívők az idők folyamán annyi aranyfüst-lapocskát tapasztottak áldozati ajándékul, hogy az eredeti formájuk már fel sem ismerhető. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Nagyvárosi forgalom. Yangonban a taxik aránya legalább akkora, mint New Yorkban, de az állomány összetétele erősen különbözik: kivénhedt japán szedánok állnak az utasok rendelkezésére. Műszaki és esztétikai állapotukban nagy a szórás, de feladatukat: burmai mércével jó pénzért elvinni az utast A-ból B-be, betöltik. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Yangoni városkép. A házakat a szubtrópusi éghajlaton jó esztétikai állapotban tartani szinte folyamatos kiadást jelentene, ezért sok helyen meg se próbálják. A monszunidőszak hatalmas esőzései eláztatnak mindent, az épületeket sem kímélik. Az előtérben egy jó állapotú Isuzu Bighorn, az Ázsiában igen népszerű Isuzu Trooper egyik változata. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Áramfejlesztők minden mennyiségben egy műszaki kereskedésben. A burmai áramellátás színvonala igencsak ingadozó, gyakoriak az áramszünetek. Akinek ilyenkor villamos energiára van szüksége, beindítja a generátorát. A közintézmények, irodaházak, üzemek saját, nagyteljesítményű áramfejlesztőkkel rendelkeznek. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Egyszerűen, olcsón, hatékonyan, kedvesen! Autószerviz a járda szélén Mandalay-ben. A modern elektronikai megoldásokat nélkülöző, egyszerű mechanikájú öreg autókat a tapasztalt szerelők pár szerszámmal és nagy szaktudással, eredményesen megjavítják. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Kereskedéspszichológiai alaptudnivaló, hogy a színek vonzzák a szemet, és ezzel a vevőket. Hatványozottan igaz ez Dél-Ázsiában, ahol az emberek imádják az élénk színeket. Ezért már gyárilag csilli-villi csomagolásba burkolják a gumiabroncsokat. Az eredmény, mint ennél a Mandalay-i kereskedőnél is látjuk: vidám színorgia. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Buli van: a mulatság helyszínére tart Mandalay-ben a motorizált esküvői menet. A násznép ernyőkkel védekezik az erős napsugárzás ellen, amit némileg tompít a várost folyamatosan ellepő szmog, ami ellen viszont nincs védelem. A nap 24 órájában nyüzsgő, zsúfolt belvárosban igen élénk a forgalom, az öreg és elhasznált, katalizátort sohasem látott motorok ontják magukból a kipufogógázokat. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Az iránytaxiként üzemelő öreg japán pickupok a regionális forgalom jellegzetes szereplői. A ponyvatetővel védett platón általában három padsort alakítanak ki, és a sofőrök szerint egy pickup sosincs tele, mindig van hely újabb és újabb utasoknak. A szerzetesek általában ingyen utazhatnak. A tető fölé sok pickupra még csomagtartót is szerelnek, hogy a csomagok ne vegyék el a helyet a fizető utasok elől. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Magánbenzinkút az út szélén. Az üzemanyaghoz való hozzáférés az állami kutakon limitált. Ezért, ha valaki elhasználta a havi adagját, kénytelen a féllegális kis kutakhoz fordulni, ahol a kézen-közön át beszerzett benzin és dízelolaj ára a hivatalosnak kábé a duplája. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Pörög a pénz: a hivatalos töltőállomás kútkezelője a bevételt számolja. Burma fizetőeszköze a kyat, 1 kyat jelenleg USA-dollárból átszámítva körülbelül 25 fillért ér. A dollárt egyébként szinte mindenütt elfogadják, de aki Burmába készül, vegye figyelembe, hogy csak az új, szinte használatlan bankjegyeket szeretik, amelyeken lehetőleg még kettéhajtva sem voltak soha. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A felülmúlhatatlan falusi célszerszám: a csettegő. Egyszerű, strapabíró és sokoldalú, mint a svájci bicska, bár kétségtelenül nem olyan szép. Java részük Kínából jön, de gyártják is helyben, szorgalmasan, mindenféle alkatrészekből, nép iparművészeti mozgalom keretében. Ennek a küklopsznak a motorja például egy szivattyút is meghajt, aminek különösen a rizsföldeken veszik nagy hasznát. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Aki azt akarja, hogy órákra elálljon a látványtól a lélegzete, utazzon el Baganba. Ez a vidék évszázadokkal ezelőtt a buddhista Bagani Királyság központja volt, és ma is egymást érik az akkoriban épített pagodák, sztupák, templomok. A terület bejárásának kényelmes módja egy lovaskocsi bérlése, akár több napra, hajtóval együtt, természetesen. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A bagani templomvidék alkonyatkor. A látvány felülmúlhatatlan. Az Irrawaddy partján húzódó területen a 9-13. század között épült mintegy 10 000 vallási épületből 2200 ma is áll. Aki a levegőből szeretne gyönyörködni a páratlan látványban, méregdrága hőlégballonos túrára is befizethet. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A turistákat és a tehetősebb burmaiakat több belföldi légitársaság szolgálja ki. A turbólégcsavaros gépek úgy közlekednek, mint a légibuszok, több ponton is leszállnak. Az utasok és csomagok egy része percek alatt kicserélődik, és már startolnak is a következő repülőtérre. Teljesen megszokott, hogy ha valaki mondjuk Yangonból Hehóba megy, előtte a gép ablakából megtekintheti a Mandalay-i és a bagói repteret is. Mivel több társaság járja párhuzamosan a frekventált útvonalakat, az utasok becsekkoláskor színes matricát kapnak a ruhájukra, nehogy rossz gépre szálljanak.
(Fotó: Koncz János / Totalcar)
Az igazi fapados járat: a II. világháború előtt készült autóbusz, amely mindennapos használatban van Nyaung Shwe környékén. A hosszú távú útvonalakon, például az 580 kilométeres Yangon-Mandalay távon modernebb, sőt, egészen modern buszok is járnak, ám az út minősége miatt azok sem haladnak sokkal gyorsabban. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A tűzoltóság garázsa Nyaung Shwe központjában. A mosásra kiállított szerkocsit egy Toyota Land Cruiser alapjaira építették. Nyaung Shwe az Inle-vidék egyik központja, ahol olcsó szállásokat és turisztikai szolgáltatásokat egyaránt bőségesen találnak az utazók, legyen szó akár biciklibérlésről, tavi hajózásról, a szent helyek felkereséséről, vagy az apró hegyifalvakba vezető gyalogtúrákról. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Szivarszünet. A kis manufaktúrákban, vagy akár falusi családi gazdaságokban, otthon készített füstölnivalók nagyon népszerűek Burmában. A kézzel sodort, különféle méretű szivarok egyrészt a hagyomány, másrészt az olcsóságuk miatt keresettek. A szivarozást a nők is legalább olyan élvezettel űzik, mint a férfiak. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Pisilő kisfiú egy pickup oldalán. Ki-ki arra gondolhat a láttán, amire akar, például, hogy ez egyszerűen egy pisilő kisfiú jópofa karikatúrája, de akár az is eszébe ötölhet, hogy az autó tulaja így fejezi ki: magas ívben tesz a hatalomra. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Változó idők. A robogón Ang Szan Szú Kji ellenzéki vezető fotója. A Nobel-békedíjas politikusnő hosszú időt töltött a katonai kormányzat börtöneiben és házi őrizetben. 1990-ben betiltott pártjának működését néhány éve engedélyezték újra, és a 2010-es választáson a parlamentbe is bejutott. Ang Szan Szú Kji a diktatúrával szembeni ellenállás vezetője és szimbóluma, korábban egy ilyen kép nyilvános mutogatásáért még letartóztatták volna a tulajdonosát. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Ezeréves hagyományok, rejtett értékek: kézzel írott imakönyv egy buddhista kolostorban. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Burmai lány egy taxiban, arcán akácfa kérgéből készített kenőccsel, amelyet a Nap elleni védelemül és persze szépészeti okokból használnak a nők. Tekintete talán a múltba, talán a jövőbe réved: és valóban nagy kérdés, mit hoz ennek a gyönyörű országnak a jövő. Jelenleg a demokratizálódásról és a gazdasági nyitásról szólnak a hírek. Burma ötven év stagnálás és elnyomás után remélhetőleg fejlődésnek indul, és ugyancsak remélhetőleg a megújulás során gazdag és élő hagyományairól se feledkezik majd el. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
