Neppernapló 3: A belső sávban állt le a Citroen

Megvettem Hollandiában liciten egy Citroen C4 Grand Picassót. 2.0 HDI, automata, szervizkönyv, a képen elég jó kiállásúnak tűnt. A terv a következő volt, vasárnap este felülök egy repülőre, reggel korán felkelek, tízkor már ülök az autóban, és haladok Németország felé, ahol kinéztem több autót, hogy visszafelé megnézzem őket. Szerda hajnal kettőre itthon kellett lennem, mert egy kellemes családi kötelezettség folytán ismét külföldre kellett mennem.

Ki is repültem Hollandiába, a reptér mellett találtam szállást. 10.30-ra a címen voltam. Egy külsős cég volt megbízva az autó tárolásával, bemutattam a papírjaimat, megkaptam az autót. Nézem a kocsit, pont, mint a képen, minimális parkolási sérülések a lökhárítón, utastér kicsit koszos, de rendben, nincs lelakva, egyéb semmi. Az internetes liciteken korrektül körbe szokták fényképezni a kocsit, a hibákat külön is. Átveszem a kulcsokat, papírokat, szervizkönyv rendben, elköszönök. Minden oké, bepakolnék a kocsi csomagterébe, kinyitom a csomagtérajtót, és felakad a szemem. A csomagtér összes műanyagja tiszta karc, a padló makulátlan, az ülések hátán semmi, de kétoldalt, illetve a csomagtér ajtó panelje legyalázva. Úgy tűnik, mintha lakást újított volna fel az ember, a csomagtartó alját letakarta volna, de az oldalát egyáltalán nem.

Vérnyomásom az égben, ügetek be az irodába, mondom az embernek, gyere már ki tesvérem, ilyet még nem láttál. A fényképeken ilyen nem szerepelt, csináljunk már valamit. Neki is felakad a szeme, megnézi a hirdetés képeit, tényleg nincs lefényképezve. Az újautó-kereskedő, aki beadta a kocsit, úgy fényképezte, hogy a csomagtartóban lévő két ülés fel volt hajtva, és takarta a karcos paneleket. A gyerek vakarja a fejét, igazam van, ez így nem jó, várjak. Egy perc múlva előkerül valami  tisztítószerrel, lespricceli, már nem olyan vészes, csak le kell takarítani, próbálkozik. Várj egy percet mondom, mindjárt megszárad, és meglátod, hogy ugyanolyan lesz.

Várunk egy kicsit, tényleg ugyanolyan. Lefényképezi a csomagtartót, és elküldi a licitcégnek, várjak egy kicsit. Várakoztam az udvaron, neteztem, próbáltam burkolatokat keresni a neten, telefon haza, mennyi az új. 270 ezer körül lettek volna az újak, közben az ideg majd szétvetette a fejem. Telik az idő, nekem mennem kellene, meg akartam még nézni aznap három kocsit, másnapra is be volt tervezve három, plusz haza kellene érnem fél kettőre, hogy kettőkor tudjunk indulni a testvéremmel meg a feleségeinkkel.

Hívnak a licitcégtől, mit gondolok? Mit gondolnék, azt, hogy át vagyok verve, ha látom, hogy ilyen a kocsi, nem adok érte ennyit, vagy meg sem veszem. Az autót egy kereskedő küldte be, már máskor is volt vele probléma. (Mondtam már, hogy senkiháziak kezében van a popszakma?) És ha volt már vele probléma, miért nem rúgtátok még őket seggbe, miért nem véditek meg a vásárlóitokat az ilyen inkorrekt kereskedőktől, miért árulhat még nálatok? A jutalék jó, amit adok, de mit kapok érte cserébe? A telefon másik végén lévő hang nagyon normális volt, tényleg azt éreztem, hogy segíteni próbál.

Kilencszáz euróba kerülnek a panelek, el kellene kérni az eladótól, tanulja meg végre a kutyafittyet. Oké, várjak, telefonál. Az idő telik, már dél van. Visszahív, az eladó nem akar segíteni, meg hát minden autóvásárlásban benne van a kockázat. Az igaz, de ez simán csak átb..ás, nem kockázat, a sérüléseket direkt eltakarták, hogy ne látszódjon. Érzem a másikon, hogy lélekben velem van, de a céget képviseli, a főnöke meg gondolom mondta, mi a policy. Jó, megint telefonál. Az idő nem telik, hanem száguld, három turbóval. Látom, ahogy omlik össze a két napos utam. Barátunk ismét jelentkezik, van egy francia autókkal foglalkozó bontó, csak ötven kilométer kerülő, és van mindenük, ami nekem kell, el is rakatta nekem. Oké, de ki fizeti? Hát őőő, izé, hát én. Az fasza, én is pont így gondoltam. Jól van, mindegy, mondd a címet.

A bontó ötig van nyitva, beállítom a navigációt, fél ötre ott vagyok. Nézem a tankot, még van két osztás, a következő kútnál tankolok. Elindulok, figyelek az autóra, ha már ilyen szépen indult a nap, legalább a kocsi legyen jó, de az autóval minden rendben, szépen vált, mindene működik. Felmegyek az autópályára, békés 140, tempomat, hallgatom a zenét, a forgalom nagy, de halad. Húsz kilométer után egyszer csak kikapcsol a tempomat, és elkezd lassulni az autó, nézem az üzemanyagszint-jelzőt, gázolaj van, de lassulok.

Azonnal elkezdek kihúzódni a háromsávos pálya belső sávjából, utat kell magamnak törni a délutáni csúcsforgalomban egy lassuló autóval. Ebből kifogyott a gázolaj. Megállok a leállósávban, most mi a fenét csináljak, itt vagyok egy idegen országban, szerszám semmi, repülővel jöttem. Hívom a srácot a telephelyen, ahonnan jöttem, vázolom a helyzetet, felröhög, hát ez nem a te szerencse napod! Hát b+ tényleg nem, és én is röhögtem, csak én kínomban. Tudsz segíteni? Egyedül van a telepen, senki nincs, akit elküldhetne egy kannával, de menjek el a kocsitól, mert ha rendőr elkap a helyszínen, az négyszáz euró, ha kihívom a sárga angyalt, az 190.

Körülnézek. Egy háromsávos autópálya leállósávjában vagyok, jobbról betorkollik egy másik kétsávos autópálya, én pont a kettő között vagyok, a kétsávoson túl egy csatorna (Hollandiában mindenhol az van), azután két márkaszerviz. Nézem a forgalmat, alig van rá esély, hogy egyben átérjek, olyan sűrűn jönnek az autók, ráadásul egy kanyarban, ahol 150-200 méterre látok el. Kábé tizenöt percet vártam, amíg át tudtam szaladni. Sétálok, hangosan morgok magamban, a bontó ugrott, már csak az érdekel, hogy legyen gázolaj. Szerencsém volt, tíz perc séta után már egy kerékpárúton voltam. Megállítottam egy 55-60 körüli hölgyet, mondom mi a helyzet, merre van egy kút? Az nagyon messze van gyalog, kb. öt kilométer. Itt van a bringája menjek el vele, és azzal a lendülettel leszáll a kerékpárjáról, és nyújtja felém a kormányt.

És ön? Hát megvár. Mi van?! Ilyen a világon nincs! Egy tündérmackó, de nem fogadhatom el, majd megoldom. Észrevettem, hogy van egy csarnok nem messze tőlem, nincs rajta semmi felirat, de áll egy pickup az udvaron. Bementem, mezőgazdasági gép szerviz, nagyon megörültem, itt biztos van gázolaj. Egy negyven körüli fickó pakolgatott valamit. Elmeséltem mi történt velem, tudna-e adni egy kis gázolajat, meg egy kannát? Látta, hogy a pálya mellett sétálok, meg kerítést mászok, de el sem tudta képzelni, mit keresek ott. Keresett nekem egy műanyag kannát, aminek csőre volt, és igaz ugyan, hogy indulnia kellene, de elvisz a kútra.