Kínába viszik a magyar roncsautók lökhárítóját, ahol talán új alkatrész lesz belőlük. A tizenéves tucatautókhoz már alig keresnek valamit a legális bontókban a tulajdonosok, inkább vesznek hozzá lopottat. Az olcsóbb, és a lebukás esélye sem túl nagy.
Alaposan megváltoztak az autóbontás és újrahasznosítás szabályai az elmúlt év végén, közben az átlagosan húsz forintról tízre csökkent a roncsautók kilónkénti átvételi ára a bontókban. Ennek két oka is van. Egyrészt a legális telepeknek egyre nagyobb részt kell vállalniuk az újrahasznosításból, és amúgy sem tolonganak a vevők a tíz évnél régebbi autók alkatrészeiért. Másrészt törvénybe foglalták az egyes alapanyagok további sorsát. Két év múlva minden autóroncs kilencvenöt százalékát újra kell hasznosítani - így vagy úgy. Ez nem egyszerű, mert a régebbi típusokból kevesebb hasznos anyag nyerhető ki, hiszen amikor azokat gyártották, még nem voltak ilyen szigorúak a környezetvédelmi előírások.
Kovács Gyula, a Gépjárműbontók Országos Egyesületének vezetője maga is bontót üzemeltet. A Budapest külső kerületében található telep udvarán alaposan megváltoztak a körülmények az elmúlt hónapokban, ezért visszamentem körülnézni. Mindenhol nagy fehér műanyagzsákokat látni, tele autóalkatrésszel. Az egyikben csak ülésszivacsokat gyűjtenek, a másikban műanyagból készült kerékdob-betétek tornyosulnak, megint máshol törött polikarbonát fényszóróházak, és így tovább.
Míg a hulladékhasznosítók korábban 5-15 százalékot vontak le az alapanyagok kilónkénti átvételi árból, ha nem voltak különválogatva, ez mostanra 20-30%-ra nőtt. Ezért a bontósnak kell elkezdenie az előkészítést az újrahasznosításra. Kovács úr vidáman meséli, hogy végre találtak olyan fűrészlapot, aminek nem megy ki az éle néhány szélvédő kivágása után, és összeállítottak egy állványt, amelyen szépen le lehet pergetni az üveget, de az nem szóródik szét. Új mozdulatokat is tanultak a telepen dolgozók, mert ezzel is időt lehet spórolni.
Sokan úgy gondolják, még egy tizenöt-húszéves autóroncs is bombaüzlet, mert biztosan akad vevő, aki a világvégi telepre megy a kocka-Kadett cserealkatrészéért. Az sajnos nem igaz. Nemrég rádiós celebek jártak itt, hogy valamilyen klipet forgassanak velük. Kaptak védőfelszerelést és egy autót, hogy kedvükre szétverjék baseballütővel. A munka jól sikerült, nem sérült meg senki. Ekkor támadt az az ötlete, hogy talán mások is szívesen vezetnék le így a bennük felgyülemlett feszültséget. Hamarosan elindulhat a bontós élményszolgáltatás, a civileknek szervezett autózúzás. A szabadidős program után persze a kocsik maradványait is a helyi erők dolgozzák fel teljesen, de jó tudni, hogy például egy Lancia Dedra is jó valamire, ha már senki nem keres hozzá semmit évek óta.
A szövetség elnöke szerint az alkatrész-kereslet itthon ma a 2000 és 2007 közt gyártott modellekre koncentrálódik. Jól fogy persze a magyar gyártású Suzuki Swift régi és 2005 utáni újabb generációjának minden fontos eleme, illetve az Opel Astra F, illetve G alkatrészei. Azokhoz bármit el lehet adni, villámgyorsan. Ez sajnos egyben azt is jelenti, hogy ezekre a modellekre álltak rá mostanában a tolvajok.
Mellesleg ez a négy modell adja ki a biztosítók tavalyi káreseményekből létrehozott, összesített toplistájának élmezőnyét is, hiszen ezekből az autókból van legtöbb forgalomban. A listán szerepel még a Skoda Fabia első generációja, és valamiért az Octavia II, illetve a Ford Focus első generációja, valamint a Suzuki SX4, tehát a magyar tucatautók.
Jó tanács azoknak, akik háromszázezer forint körül szeretnének régi Swiftet. Inkább az 1997 előtti szériából válasszanak. Hogy miért? Például azért, mert az újabb fajtához tartozó gyári géptető listaára 63 ezer forint, míg ugyanezt a régihez nagyjából egy tízesért megkaphatjuk utángyártottként, ugyanis ahhoz legalább létezik utángyártott. (Cikkeink a témában itt és itt.) A bontóttból még azt is elviszik, ami egy kicsit rozsdás.
A legális bontósok életét is nehezíti, hogy sok potenciális ügyfél az illegálisan behozott és nem regisztrált, vagy lopott autókból kiszerelt alkatrészek internetes árából indul ki amikor keres valamit. Ezért sokallják a legális forrásból származó elemekért kért összeget. A háttérben a pénztelenség mellett az állhat, hogy egy legálisan működő javítóműhely, vagy lakatosüzem mögött néha zugbontó üzemel, ahol ilyen-olyan forrásból beszerzett kocsikat árusítanak szét. Nehéz őket leleplezni, mert a javítás néha nem más, mint bontás és építés, csak éppen kicsiben.
Kovácsék tizenötödik kerületi telepén most új módszerrel próbálják biztosítani a jövőt. A felhalmozott műanyag alapanyagokat egy szlovák cégen keresztül kínai partnernek adják tovább, számlával, legálisan. Az udvaron ott gyülekeznek az európai uniós raklapszabványnak megfelelő méretűre préselt, egyenként 210-350 kilós, jellemzően lökhárítókból álló alkatrészbálák. Ezekkel megtöltenek egy sztenderd, negyven lábas konténert. A rakodás minden fázisában fotóznak is, és az egészet elküldik a megrendelőnek.
Az átvételi ár tonnánként akár 150 euró is lehet, ami értelemszerűen nem vezet gyors meggazdagodáshoz, de még pont megéri. Így tényleg eltűnnek az országból, sőt a földrészről is a nyugatiautó-roncsok, melyek amúgy a bontós szerint itt is feldolgozhatóak lennének. A kizárólag a motort és a váltót tartalmazó kibelezett, és a veszélyes anyagoktól mentesített kasztnikat el lehet adni a magyar fémkereskedőnek is, de azt is szerencsésebb kockára préselve, hiszen könnyebb a szállítás.
Ennek egyszerűsítésén dolgozik most az autóbontósok szövetsége. Ha minden jól megy, akár szállítani is tudják majd a prést, és akkor nem kell a telepre vinni a sok helyet foglaló roncsautókat. A cél, hogy 2015-re teljesíteni tudják az összes előírást. Házhoz megy majd a bontó.
Ahogy ott bóklásztunk a szétdarabolt autók közt és még bőven használható autók szomorú sorsán merengtünk, elhaladunk egy Skoda 120-as mellett. Éppen dolgoznak rajta a cég alkalmazottai. A húszéves autókra semmi kereslet nincs már, jegyzi meg Kovács Gyula. A magyarnak azok a kocsik kellenek, amelyekre viszont az angol tulajdonosoknak nincs már szükségük. Ezek legfeljebb tízenévesek, itthon még derék családszállító válna belőlük, ha a jó oldalon lenne a kormány. Ott viszont lecserélik őket egy fiatalabbra, mert van hozzá megfelelő jövedelmük és a nyugati országokban úgysem az autók vételára magas, hanem a fenntartás költségei, például az adó és a biztosítás.
Semmi gond, a régi Volkswagen Polókat, Vauxhall Astrákat, Seat Ibizákat és Cordobákat még kint kettévágják a B-oszlopnál, és már küldik is Magyarországra. A hátsó félre semmi szükség, az elejét viszont hamar szétkapkodják az itteni tulajdonosok. Így kis pénzből megoldható a fenntartásuk és kicsit később kerülnek vissza a természetes körforgásba. Autózni akkor is kell, ha már alig van rá pénz.
