Ennyit a legfontosabb tudnivalókról, és következzen a mi körtúránk leírása, természetesen csakis tippadás céljából, hiszen a nyugati parton, illetve az onnan könnyen elérhető Colorado, Arizona és Utah államokban annyi látnivaló van, amivel, túlzás nélkül állítom, meg lehetne tölteni egy egész életet.
Megérkezés: San Francisco (belváros, Golden Gate híd, 39-es móló a kikötőben, fókákkal, kínai negyed, Alamo Park, és persze az Alcatraz börtönsziget)
– San Jose (barátaink, és ha már ott voltunk, a Google központi irodái)
– Lefelé délnek az 1-es főúton Los Angelesig: Monterey, Carmel, 17 Mile Drive, Pebble Beach, a Big Sur (a világ egyik legszebb tengerparti panorámaútja), Santa Barbara
- Los Angeles (Hollywood, Walk of Fame, Moonlight Drive, Griffith obszervatórium, Petersen autómúzeum, Universal Studios, Santa Monica, Venice Beach, Long Beach (Chip Foose autóépítő műhelye, a Queen Mary II óceánjáró)
– Flagstaff (66-os út)
– Grand Canyon déli oldal
- Page (Lópatkó kanyon, Glenn-gát és Glenn-tó, Antelope kanyon, navajo törzsi területek)
– Hoover gát
– Las Vegas (sorban a nagy kaszinók a Stripen, The Auto Collections Las Vegas)
– Death Valley
– Lone Pine
– Sierra Nevada hegység: Sequoia Nemzeti Park (óriás mamutfenyők)
– Sierra Nevada hegység: Yosemite Nemzeti Park
- Útközben végig változatos tájak a sivatagtól a magashegyi erdőig
- Hazautazás: San Francisco
Aki a felsorolt helyekről, illetve a közelükben található további érdekességekről szeretne többet kényelmesen megtudni, annak ajánlom Mónus István barátom alábbi útibeszámolóit:
http://autoteszt.mandiner.hu/cikk/20100831_vigyazat_300_merfold_sivatag
http://autoteszt.mandiner.hu/cikk/20100928_vilagjaro_sierra_nevada
http://autoteszt.mandiner.hu/cikk/20101214_nyugati_part
Get your kicks on Route 66
A híres neves 66-os főút, ami egykor az USA egyik fő közlekedési verőere volt, mára olyan turistalátványossággá vált, amiben nagyon könnyű csalódni. Mégis kötelező program, olyasmi, mint Magyarországon elmenni Mezőkövesdre, a matyókhoz. Garantálom, hogy Mezőkövesden a speciális ünnepnapokon, vagy turistáknak szóló rendezvényeken kívül egyetlen matyónak látszó matyót se fog látni senki, és valahogy ilyen élményt nyújt az egykori Mother Road, a 66-os út is.
A Los Angelest Chicagóval összekötő kétszer egysávos utat 1938-ban adták át teljes hosszában, és egészen a hatvanas évek közepéig-végéig, a jóval nagyobb kapacitású autópálya-hálózat kiépüléséig emberek milliói szelték át rajta délnyugat-északkelet irányban Amerikát. A nyugati vége egyébként a híres Santa Monicai mólóra fut rá, persze ma már csak jelképesen. Nagyot lendített az Államokon belüli népmozgáson, hozzájárult a turizmus fejlődéséhez, így mindenképpen része van az USA történelmében.
Egykor benzinkutak, motelek, büfék, boltok szegélyezték, a többnapos úton levők igényeit kiszolgálva, mára a legtöbb szakasza csendes vidéki országútként funkcionál, az egykor forgalmas helyek elcsendesedtek, sokan elvándoroltak a környékéről új megélhetést keresve. A szétszabdalt úton már rég nem lehet egyben végigmenni, egyes szakaszai azonban, főleg a nyugati területeken újjáéledni látszanak. A kormányzat támogatásával ipari parkokat alakítanak ki (például Flagstaff térségében), munkahelyeket teremtenek, egyes szakaszokat szépen felújítottak, és mára kialakult egy eléggé erős turizmus is, amit kevésbé giccses, vagy nagyon giccses stílusban igyekszenek kiszolgálni.
A Route 66 csak árnyéka egykori önmagának, mégis, amikor az ember rajta autózgat, egyfajta varázslatot él át. Eszébe jutnak a negyvenes-ötvenes évek autói, a hollywoodi filmek, így nagy jókedvvel turkál a kiárusításra szánt egykori relikviák és turistahülyítő ajándéktárgyak között. Lehet, hogy a 66-os út mentén húzódik Amerika egyik szívcsakrája, csak a sámánok még nem fedezték fel ezt a spirituálisan fontos jelenséget. Merülj meg te is a 66-os út nosztalgikus energiájában, hajts rá, ha arra jársz, hidd el, élvezni fogod.
