Goodwood Festival of Speed 2013

Ez volt sorban a huszadik Goodwood Festival of Speed. Tudják, amit egy bizonyos Lord March tart Dél-Angliában, a saját birtokán, a kastélya előtt, és amely a világ legismertebb autós bulija. Egyben a Porsche 911 50. évfordulója is most volt. A McLarené is. A Lamborghinié és az Európai Túraautó-bajnokságé szintén. Mi több, idén 40 éves a rali világbajnokság, aka WRC is. Mit gondolnak, mekkora ünneplés volt azon a rendezvényen, amelynek területén a legtöbb híres autó és híres versenyző valaha megfordult, és fent említett, évfordulós szereplők mind ott voltak. Kicsi?

És hogyan vélik, lehetséges pontos tudósítást adni egy ilyen rendezvényről? Kötve hiszem. A háromból csak egy napot voltam ott, de az alatt is lőttem 1210 képet. Ennek a cikknek a galériájában most 53 darab kép van, és látom, ez is sok. Nem, erről nem lehet tudósítani. Erről csak úgy lehet beszélni, mint amikor a százéves bácsi mellé odaül a riporter, és annak az első világháborútól az ükunokája esküvőjén át a kamaszkori Velvárt kerékpárjáig mindenféle bevillan, random mód. Ez egyszerűen túl sok.

Azt el tudom képzelni, hogy idővel a Goodwood Festival of Speed lesz a világ legnagyobb autós rendezvénye. Hiszen már a legelsőn, ami szakadó esőben zajlott, a mostanihoz képest pici volt, nyomorult és csak egynapos, is annyi volt a látogató, hogy félidőben elfogytak a jegyek, a befolyó pénzt pedig nem tudták hova tenni a jegyszedő fülkékből – végül tucatnyi autó körözött kint a parkolóban, mindegyiknek a csomagtartója dugig tömve bankjegyekkel. Ez nem pletyka, maga Lord March mesélte. Idén 185 ezer látogatóra számítottak, de ahogy elnéztem a pénteki tömeget, alulbecsülték a dolgot. És a betegeken kívül itt senki nem érezte magát egy percre se rosszul.

Ráadásul a Festival of Speed, azaz, ahogy magyar nyelvismeret híján az angolok rövidítik, a FoS már most is odavonzza az összes gyártót – a pálya alsó kanyarja által ölében tartott területen minden lényeges gyártónak van standja. Mi több, egy rakás autónak már hivatalosan is Goodwood volt a mozgó közönségbemutatója, soroljam? Porsche 918 Spyder hibrid, Alfa 4C, Peugeot RCZ R, Aston Martin Jet 2+2, BMW M6 Gran Coupé, KTM X-Bow GT, Range Rover Sport, Skoda Octavia VRS, Renault Twin'Run, Mercedes-Benz G63 AMG 6x6 (igen, hatkerekű!), Toyota GT86 Roadster, Volvo S60 Polestar, Caterham D210, Vühl05. De jó lenne ide járni Frankfurt és Detroit helyett, istenem...

Ezen túlmenően a FoS az egyetlen hely a világon, ahol azokat az eszement tanulmányautókat, amik különben unalmasan forognak a nemzetközi autószalonok standjain, itt menni, sőt száguldani is lehet látni. Mert tudták-e, hogy a Peugeot Onyxban tényleg van motor? És hogy a VW XL1 önerőből is jár? A McLaren P1 is süvített, a Mercedes SLS elektromos változata is, a Jaguar Project 7 és a C-X75 is. Meg ezer másik, hagyjuk.

Tíz évvel ezelőtt az akkori két napom java részét a kastély környékén töltöttem, és megpróbáltam mindent lefotózni. Lett egy csomó képem három különböző szögből a járművek java részéről. Szar cikket írtam, beletört a bicskám, a képanyag is unalmas volt, az csak nekem mondott valamit. Most megpróbáltam valami mást, hogy kedvet csináljak mindenkinek ehhez a hihetetlen eseményhez, amitől a legelkérgesedettebb szívű, autókból rég kiábrándult, hajdanvolt járműbuzi is takonnyá olvad.

Két kilométer hosszan végigjártam a hegyet, hogy megmutassam, milyen színes is ez a Goodwood – de ehhez nem elég 53 kép, ehhez 5300 kell. És egy helikopter meg egy fotós mellény, amivel beengednek mindenhová. Pedig így is nagyon közel lehet menni mindenhez, olyan közel, mint szinte semmilyen más mai versenyen – mínusz rali. Monumentális, elsöprő élmény az egész, a Festival of Speed hatásosan tisztíccsa a' agyat, mondanák így bizonyos körökben. A FoS után már nem lehet újat mutatni az embernek, aki onnan eljön, soha nem tud bármilyen autós rendezvényre úgy tekinteni, ahogy régen.

Pedig nem láttam az elképesztő motorokat, csak egyet, a Captain Americát a Szelíd motorosokból, Peter Fondával a nyergében, mert az az autók között indult. Nem láttam a rekorder autókat (Fiat 'Mephisto' 1907, Delage DH 1923, Thomas Special Babs 1923, Sunbeam 1000HP 1926, Napier Golden Arrow 1929, Triumph Texas Cee-GAR, 1955, Bluebird Proteus 1963, The Blue Flame 1970, Bloodhound SSC, 2013, csak pár a sok közül), amik miatt, amikor múzeumban láttam őket, már akkor is le kellett ülnöm a meghatottságtól. De legalább megint szpottoltam a kedvencemet, a tiszta rozsdamentes acél, 23,9 literes Napier-Railton Specialt, amit három éve a Goodwood Revivalen még toltam is – de most dühből tolták neki felfelé.

Elkerültem az Auto-Union Type C háború előtti, hihetetlen sztorijú versenyautót felszaggatni a dombon, Nick Masonnel, a Pink Floyd dobosával, mellesleg híres veterán-versenyzővel a volánja mögött. Csak egy szilánkot láttam a Formula-1-es autókból, és a bárki számára bejárható bokszaikban sem fotóztam, mert épp egy vezetendő Porschére vártam. Sajnos lemaradtam Ford GT40-esekről, a Chapparal-Chevrolet-ről, a Ferrari 712-ről. A teljes Jaguar XK220-as mechanikára épített fehér, régi Ford Transitot is csak menni láttam, de annyira megdöbbentem a tempóján, hogy elfelejtettem felemelni a Canont.

Goodwoodban annyi minden történik, hogy nem szabad sétálni. De ha az ember nem sétál, lemarad a helyszínekről. Á, ez lehetetlen. Goodwoodra három nap kell, utána meg egy tolókocsi és ápolószemélyzet a végére. Mindenesetre, amit lőttem, abból itt egy kis pakk, szórakozzanak jót. Ha felszerelkeztek pár napi hideg élelemmel, kattintsanak rá bármelyik fotóra és benne találják magukat a galériában. És feltétlenül olvassák el a képaláírásokat is, mert ott a lényeg. Én meg visszaülök a székembe, és megpróbálok valahogy visszatérni a valódi életbe. Goodwood után napokba, hetekbe telik, higgyék el.