Öngyilkos kamionos az M7-esen

Nem tudom, hogyan ébredt múlt csütörtökön a román kamionsofőr, akit délelőtt tíz óra körül az elsők közt kapcsoltak le az M7-es autópályán a TISPOL, az európai közlekedésbiztonsági szervek hálózatának közös akcióján. Három napon át a Nemzeti Közlekedési Hatóság és a Zala megyei kormányhivatal közlekedési felügyelőségének munkatársai elsősorban teherautókat és buszokat ellenőriztek a zalakomári pihenőhelyen, de minden egyéb járművet is átnéztek, amely valamiért gyanús vagy szabálytalan volt. Azért nem alakult ki Budapestig érő dugó, mert ezen az autópályaszakaszon még nyáron is elég gyér a forgalom, hiszen közel kétszáz kilométerre található a fővárostól.

Nem világos, mit mondtak a román kamionos főnökei, mielőtt néhány raklapnyi tűzifával útnak indították Magyarország felé. A középkorú férfi arca elgyötört, mint akinek évekig nem adatik meg egy-egy kiadós alvás. A szegényebb országok fuvarcégei nem szeretik, ha a kollégák otthon alszanak, mert olyankor nem termelnek pénzt. Inkább aludjanak vezetés közben. Úgy tűnik, ez a kötelező kockázat része a kelet-európai üzleti modellnek, és amióta ilyen sokféle energiaitalt tartanak a benzinkutaknál, még inkább azzá válik.

Talán ez a férfi is érezte, hogy belekeveredett valamibe, miközben szuszogva megállt alatta a szerelvény. Gondolom, oda is szólt a mellette ülő feleségének: drágám készülj, ma a rendőrkapitányságon alszunk. Aztán leállította a motort, kiszállt, papírjait átadta az ellenőrnek, majd várta, hogy mi lesz.

A szakemberek a vezetőfülke átvizsgálásával kezdik. Kiemelik a műszerfalból a tachográfot, megvizsgálják a lezárt készülékházba futó vezetékeket, és a hitelesítő plombát, majd összenéznek. Egyik sincs rendben, pedig a tachográfokat elvileg kétévente mindenképpen hitelesíteni kell. A menetírónak nevezett eszköz pontosan rögzíti, mikor, mekkora sebességgel halad a teherautó, illetve mikor állt meg pihenni, és mennyi időt töltött a parkolóban a sofőr. A hagyományos változatban cserélhető papírkorongra kerülnek az adatok, ezeket kell átnyújtani az ellenőrzéskor, feltéve, hogy egyáltalán megvannak. Létezik chipkártyás verzió is, mindkettőt tudják már manipulálni.

Rada Imre jármű-módszertani referens szerint az ukrán, orosz és fehérorosz kamionokban nagyon kevés rendellenességet találnak, pedig arrafelé sem dúskálnak a pénzben a fuvarozók. Ezekből az országokból általában fiatalabb, jobb állapotú járművek jönnek felénk. Talán félnek, hogy kitiltják őket az Európai Unió területéről. A románokkal rengeteg a gond, pedig az ország az unió tagja, tehát elvileg ott is közismertek a nemzetközi szállítmányozási szabályok.

Miközben ezt hallgatom, a sofőr rendületlenül magyarázkodik az ellenőröknek. Huszonnyolc napra visszamenőleg köteles igazolni, mivel töltötte az időt. Elvileg egy huszonnégy órás ciklusban legfeljebb kilenc órát vezethet, de négy és fél óra után meg kell állnia negyvenöt percre. Azt is igazolnia kell, hogy egynapnyi időből kilenc órát pihent. Ez alól heti két alkalommal bújhat ki, amikor akár tíz órát vezethet. További megkötés, hogy hat, huszonnégyórás ciklust követően két napig nem ülhet volán mögé.

Rada úr lendületesen folytatja az európai tapasztalatokkal, egyik lábamról a másikra állok, miközben rátérünk a jogharmonizáció nehézségeire. A román kamionról kiderül, nem csak vezetője vállalja az ön- és közveszélyes túlórákat, de a kamion is rettenetes állapotban van. Azzal védekezik, hogy az elmúlt huszonnégy napból huszonhármat szabadságon töltött, és erről papírt is mutat. Állítólag tipikus védekezési módszer, de ha kiderül, hogy a magyar hatóságok az időszakban találkoztak már a sofőrrel, újabb eljárás indul.

A kiszerelt műszer még ott lóg a fülkében, amikor valaki kerekes fekpadon bekúszik az alváz alá. Méterenként átlagosan egy hibát talál, ahogy mi is, miközben a pótkocsi mellett sétálunk. A vontató futóművének szilentjei néhol kiverődtek, az egyik kereszstabilizátor mellett át is lehet látni. Életveszélyes. A pótkocsi alváza szintén ramaty, több helyen szakszerűtlenül hegesztették. Egy keresztbe repedt fékdobot is talál az ellenőr.

A ponyva alatt teljesen balra csúsztak a méretes raklapokra pakolt fahasábok. Ha leborul, akárkit megölhetett volna egy élesebb kanyarban. Amikor egy ilyen ellenőrzésen rossz műszaki állapotú kamiont találnak, azt kényszerjavításra küldik egy közeli műhelybe, és megbírságolják a szállítmányozó céget. A tapasztalatok szerint húsz megállított kamionból kettőnél találnak valamilyen műszaki rendellenességet, vagy a pihenőidővel kapcsolatos visszaélést. Pedig a 6-800 ezer forintos bírság nagyon nem éri meg, főként ha a teljes rakomány sem ér túl sokat.

A román fuvarcég nagyon bízott a szerencsében, hiszen a büntetés és a javítás összege milliós tétel, és biztosan eltelik majd egy hét, mire újra menetkész lesz a kamion. A járműmódszertani referens lelkesen folytatja a szakmai továbbképzést. Elmondja, hogy sokszor olyan teherautókon is találnak veszélyes anyagot, amelyeken ezt nem tüntetik fel. A fejem megtelik az ilyen járművekre (ADR) vonatkozó rendelet részleteivel, ezért speciális menekülési módszert választok.

Megfelelő ritmusban bólogatok az európai irányelvekről szóló mondatok hallatán, elismerő szemmozgással éltetem a nemzetközi szakmai összefogást, mely egyre szorosabb, de közben Rada úr csípőre tett kezének háromszögén át a parkoló távoli részében akciózó rendőröket figyelem. Egy magyar rendszámú Saab 9-5 körül állnak úgy négyen-öten, ami a sofőr termetét és testfelépítését látva módszertanilag indokoltnak tűnik. Őt is gyorshajtásért szedték ki, mint minden második-harmadik leterelt autóst. Máig nem tudom eldönteni, hogy aznap senkit nem érdekeltek-e az autópályára kihelyezett nyolcvanas táblák, vagy a mérést végző rendőrautó volt egy kicsit, hogy is mondjam, hatékony.

A hátsó ajtók is kinyílnak, majd a sötétített ablakok mögül három fekete bőrű illető száll ki. A két harmincas férfi és a velük utazó nő zavarban van, gesztusaik szorongásról árulkodnak. Lerázom magamról a közlekedési hatóság vendégszeretetét, majd odasietek, hátha kiderül, hol töltik a nyári szünidőt.

Franciául szólalnak meg, szinte egyszerre. Amikor franciául válaszolok, bizalmasan közelebb lépnek, mintha engem kéne meggyőzniük, hogy valójában nem menekültek. Nincs időnk beszélgetni, mert hirtelen ott terem egy százados, a rendőrségi akció irányítója. Hivatalból haragszik rám, mert kapcsolatba léptem az intézkedés alá vont személyekkel. Távoznom kell.

Végül befut a nyilatkozattételhez szükséges engedély a Zala megyei rendőr-főkapitányságról, ezért elárulja, hogy két óra alatt tíz gyorshajtót is fogtak. Azért csak ennyit, mert több eset feldolgozására nem volt kapacitása a kivezényelt egységnek. A nap legpechesebb autósa alaposan megpörgette a kihelyezett kasszát, mert nem fizetett autópálya-használati díjat, autóján nem volt felkapcsolva a fényszóró, és még műszaki hibákat is találtak rajta, amikor felgördült a hatóság kihelyezett fékpadjára.

Félóra várakozásra ítélve támasztom a villanyoszlopot, és nézem, ahogy a közeli katonai sátorban egy hölgy serényen töltögeti a fizetési bizonylatokat. Eredményes nap, akárki meglássa. Családapák és családanyák jönnek, előkerülnek a gondosan tárcába hajtott pénzesborítékok. Az ellenőrzés első napján összesen huszonkét teherautót, egy személyautót és egy autóbuszt ellenőriztek a közlekedési hatóság emberei. Ezek közül azonnali helyszíni javítást rendeltek el egy magyar teherautón, műszaki vizsgára rendeltek két magyar teherautót és egy pótkocsit, illetve kivontak a forgalomból egy másikat. Öt esetben volt gond a menetiró berendezéssel. Ezekben az ügyekben összesen milliós nagyságrendű bírság várható.

Egy népes ázsiai társaság birtokba vesz egy pihenőpadot és a földbe ásott faasztalon terít meg, ha már várakozni kell. A gyerekek élvezik a pikniket. A kameruniak mozdulatlanul várnak, a román kamionos megadóan ácsorog a jármű mellett, a vámosok pedig csempészett cigarettát keresgélnek a keletről érkező fehér Mercedes Sprinterek utasterében. Kifigyeltem a módszert: minden tenyérnyi területet végigkopogtatnak, és elemlámpával néznek az ajtókárpitok alá.

A lefóliázott furgonok ízléstelenül berendezett utasterében ebédszünetig nem találnak illegális jövedéki terméket, csak néhány nyaralni vágyó, strandruhás embert. Csempészni mindenhol lehet, ezért a motortérbe, sőt a légszűrőházba is bekukkantanak. Mivel tudom, hogy néha valóban lebukik néhány autó, és mivel elmondják, hogy azonnal gyanúba keveredik, aki nagy értékű autóval érkezik a kelet-európai országok egyikéből, már csak a három kameruni sorsa foglalkoztat. Megsajnálom őket, mert nem lehet nem megsajnálni valakit, aki ennyire távol kerül az otthonától, és ott kerül bajba.

Három óra alatt sem derül ki több róluk, mint amit két rendőr beszélget egymás közt. Egyikük megengedi, hogy a hosszas ácsorgás után lerogyjanak egy padra, mielőtt beszállítják őket a megyei kapitányságra. Állatkínzás lett volna, ha további órákon át állva várakoztatják őket, mintha ezt dünnyögte volna valaki más. Az ilyesmit a rendőrség igyekszik elkerülni. Igazán szép tőlük.

Összesen kilenc teljes pályás leterelést tartanak idén Magyarországon. Ezek közül a mostani volt az ötödik, a következő pedig augusztus 22. és 24. közt várható. Akkor a sebességtúllépésre utaznak majd. Az akcióról például az Országos Rendőr-főkapitányság honlapján is tájékozódhatunk. Érdemes elkerülni a környéket, mert szerencsétlenebb forgalmi helyzetben annak is sokat kell várakoznia, aki semmilyen szabályt nem szegett meg, és nem is menekül egy szegény afrikai országból.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!