Az átírást újrafizettetik, ugye?

Viszonylag bő lére eresztették a szöveget, mert az elején levezetik, hogy mi a franc is az a vagyonszerzési illeték. Az én kevésbé jogon edződött gondolkodásmódom szerint ez a sáp, egyfajta állami zsarolás gyümölcse: vettél egy kocsit/motort/utánfutót? Nem baj. Amíg nem fizetsz, nem lehet a tied a törvény előtt. Tessenek elképzelni, más államok ezt a rettenetes adminisztrációt ingyen megcsinálják. Egészen pontosan az emberek adójáért cserébe. Csak ilyenkor valahogy nem olyan érdekesek a nemzetközi példák.

Visszatérve a levélre, a NAV picivel cizelláltabban fogalmaz, és szépen levezeti, hogy a 2008-ban vásárolt Toyota Avensisünk után 28 566 forint az átírás. Az ember olvassa, már a második oldal tetején jár, és marhára nem sejti, mi a fenét akarnak ezek?! Aztán jön a döbbenet: ebből az összegből 0, azaz nulla forint érkezett meg. Illetve ezt ők úgy foglamazzák meg: nulla forintot fizettem meg. Értik, bementem a postára egy nulla forintos csekkel, és befizettem. De ne élcelődjünk, szabványlevél – lényeg, hogy legyek kedves bemutatni a csekket. Igen, a csekkszelvényt (esetleg az átutalás banki kivonatát), öt évvel és három hónappal ezelőttről. Nyolc napon belül.

Nekem, az újságírónak könnyű a dolgom, ha ilyen jól kiszolgál a NAV. Nem kell olvasói panaszos levelekért ácsingózni, kutatni, a téma házhoz jött. De nyugi, attól, hogy ezt a cikket megírtam, nem fogom megúszni, azt a 28 566 forintot már levontam a Papp Család Zrt. idei osztalékalapjából. Az egész történetet csak az önök szórakoztatására írom le, hogy legyen miért puffogniuk azokban az édes percekben, amikor önöket épp nem szopatja valamelyik hivatal.

Hogy miért fogom kifizetni valószínűleg még egyszer ezt a pénzt?

Először is: nincs meg a csekk. Nem tárolok ötéves csekkeket. Illetve igen, a befizetett ingatlan- és gépjárműadóét, ilyesmiket elrakok. De az átírási csekkre nem is emlékszem. Elvégre a kocsit átírták, és kész. Felmerült bennem is, hogy a mostanában kibukott hamiscsekk-buli áldozata vagyok, de mint később kiderült, ez nem valószínű.

A második ok: nem is lesz meg a csekk, mert az sincs meg, aki az átírást végezte. Igen, más íratta át az autót. No nem azért, mert én ekkora nagy gavallér vagyok. Akkoriban a budapesti okmányirodákban pezsgett a biznisz, amikor az ember nyitás után öt perccel vett egy sorszámot, kiderült, hogy a huszonharmadik a sorban, és előtte huszonkét profi átíró vár (ők soron kívül mehetnek), fejenként öt-hat autó papírjaival a hóna alatt. Hát nem egyszerűbb pár ezerért rábízni egy ilyen profira, mint napokat várni, vagy heteket az előjegyzett időpontra? De. Pláne, ha az új kocsival a gyerekedet kell hazahoznod hamarosan a kórházból, mert épp meg akar születni.

Csakhogy, mint kiderült, az átírást valójában nem az a mobil – házhoz jövő – eredetvizsgáló végezte, akit megbíztam, hanem egy partnere. Megkerestem, mondta, hogy arra is nehezen emlékszik, hogy 2008-ban épp kikkel dolgozott együtt. Akkoriban négy-öt ilyen alvállalkozója volt, pusztán azért, hogy teljes körű szolgáltatást nyújtson a város egyes területein. Aztán valahogy kibogarászta a papírjaiból, de a telefonszámok többnyire már nem éltek. Nagyon sajnálja, visszatéríti az átíratás díját. Mondtam, hogy kösz, majd a következő kocsimnál lejátsszuk.

Az eredetvizsgáló azt is elmesélte, hogy nem az enyém az egyetlen eset (mint az államigazgatási vonalon kutakodva kiderült, valóban több ezer ilyen ügy van). Csak nála tavaly hat-hét ilyen problémás átírás volt, hol megértőbb, hol kevésbé megértő ügyfelekkel. Utóbbinál egyszerűbbnek érezte, ha simán kifizeti az illetéket. A dolog vége így is az volt, hogy olyan fizetett, aki nem ludas.

A harmadik ok: az okmányiroda sincs meg, ahol átírták, és ahol nyoma lehetne a csekknek. Azóta már új forgalmim van, mert az Avensis belesett abba a körbe, aminek a környezetvédelmi osztályát átsorolták, ezért le kellett cserélni. Szívás.

Amikor a NAV levelét megkaptam, és mindezt végiggondoltam, eléggé paprikás lett a hangulatom. Gondoltam, fel is hívom rögvest az ügyintézőt, akinek a neve a levélen szerepel. Péntek volt, elmúlt már dél is, de a portás nagyon kedves volt. És lőn este és lőn reggel, első nap.

Ezután hétvége jött, és ezzel már három nap huss.

Hétfőn már sikerült beszélnem az ügyintézővel. Elmondja a levelet újra. És ekkor felteszem a nagy kérdést: ha nem jött meg a lé, akkor ugyan miért írták át az autót? Erre tudják, mi a válasz? Azt az okmányiroda írta át, nem ők. Mintha az okmányiroda valami másik, seftes alvállalkozó ország hivatala lenne, nem Magyarországé.

Következő kérdés: eddig nem zavarta a pénz hiánya a NAV-ot? Miért nem szóltak mondjuk két héttel később? Ehhez joguk van. És az öt év elévülés, na az csak 2013. december 31-én jár le.

És tessék mondani, mi a francért nem érkezhet meg a pénz, ha tegyük fel, én befizettem. Hát, mert rossz számlára fizették be, vagy mert elírták az adóazonosítómat. Pont ezért kéne a csekk, hogy tudják, hol keressék a pénzt. Szóval tényleg nem a csekkhamisítós ügy áldozata vagyok, ezt igazolja az is, hogy az eredetiségvizsgálónál csak pár hasonló eset volt, és ezek sem egyazon átírós manussal. Ez már a negyedik nap volt.

Közben törtem a fejem, hogy mit tehetnék, végül egy ötlet maradt: felhívni a központi okmányirodát. Hátha meg tudják mondani, melyik okmányirodában írták át az autómat. Sajnos valahogy belefeledkeztem a melóba, négy után hívtam őket, meg amúgy is 24 órán át hívhatók. Mondták, hogy már csak másnap lesz gépjármű-ügyintéző, akihez oda tudna kapcsolni. (Azt nem ígérték, hogy 24 órán át adnak választ is.) Ötödik nap vége.

Ismét felhívtam őket, nem kapcsoltak sehová, csak adtak egy számot, hogy hívjam fel, jó lesz. Felhívtam. Kiderült, hogy ez a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának a Közlekedési Nyilvántartó osztálya. Tényleg az a szerencsénk, hogy azért vannak kedves hivatalok és benne kedves tisztviselők is, akik rögtön mondják a megoldást. Írjak kérvényt, melyben kérem, hogy keressék ki, hol írták át a kocsit. És akkor kikeresik. Hurrá. Minderre van még három nap... De erre is van megoldás, kérjek halasztást a NAV-tól. Mert bár a levelükben igen részletesen kifejtették, hogy nekik mihez van joguk, ezt a lehetőséget valahogy kifelejtették a levélből. Már csak két nap.

Gondolom, már mindenki izgul, mi történt, de bevallom: a hetedik napot ellazsáltam az államapparátussal vívott csatában. Lehet, hogy sokáig dolgoztam aznap. Éjjel még megírtam a kérvényeket, de már kinyomtatni nem tudtam, mert zajos a nyomtató, és aludt az a gyermek, aki öt éve és három hónapja született, alig egy héttel az autó névre íratása után. Majd a nyolcadik napon átballagtam a postára, és expressz ajánlva feladtam a leveleket. Így telt le az időm.

Gondolom, sejtik: még nincs válasz. Mivel kézhezvételtől számít, lehet, hogy a NAV-nál a lábukhoz vették, és akkor tolódik az ügy. Nem is telt még le nyolc nap, sőt, abban sem hiszek, hogy rájuk egyáltalán bármiféle nyolcnapos határidő vonatkozna. Szóval várok. Ígérem, beszámolok a fejleményekről, mert mindenképp izgalmas, hogyan fogom kifizetni másodszor is az Avensis vagyonszerzési illetékét.

Mindezzel együtt eléggé aggasztó, hogy ez történik bárkivel az országban. Mint az ügyintézőm is elmondta, valószínű, hogy valamilyen hiba folytán nem érkezett meg a pénz. Lehet, hogy az okmányirodában hibázott az ügyintéző, rossz csekket adott, és mondjuk az Illetékhivatal számlájára ment a pénz, mert akkoriban szervezték át a dolgot az APEH-hez, a NAV elődjéhez. De egy ilyen buliban egy tisztviselő nem lehet hunyó.

Az is lehet, hogy mégiscsak hamisított csekkszelvénnyel dolgozott az átírós ember, de az ő neve is megvan az iratok között. Ezt sincs kedvük kikutatni, keressem meg én. És ha nem teszem? Legfeljebb fizetek. És még szinte jó fej a NAV, ha nem pótlékol/büntet meg. Arról meg ne is álmodjak, hogy a NAV fogja az ilyen jellegű követeléseit, átküldi közvetlenül a Közlekedési Nyilvántartó osztályra, hogy nézzenek utána, megvan-e a befizetést igazoló szelvény másolata. És ha hamis, mondjuk feljelenteni a fickót, hivatalból. Nem, intézzem el én. Gondolom, sejtik, ha a csekk nincs meg, akkor az átíró ember meghatalmazása vajon megvan?

Akármi is történik, a fix pont: fizetek, ha a közlekedési nyilvántartók a papírok között nem találnak meg egy vacak fénymásolatot egy vacak csekkszelvényről. Ez az egész csak azért riasztó, mert felveti annak a rémét, hogy az állam különböző kasszában kavargó, amúgy befizetett, de eltévedt pénzeit a huszonharmadik órában követelni kezdi az állampolgárokon. Mennyire vicces lenne mondjuk a lakások vagyonszerzési illetékét is kiróni kétszer, nem?! Az autóké úgyis filléres tétel.

Kapcsolódó blogposztunkban   hozzászólhat! Hasonlóan járt? Ne tarsa bent, írjon a szerkesztőségnek: olvasok(kukacka)mail.totalcar.hu