Egy ország Ázsiában, amely hosszabb és keskenyebb, mint az olasz csizma. Egy ország, amelynek gazdasága egy kegyetlen háború után talált lassan magára, de annyira, hogy növekedését tekintve évek óta a top 10-ben szerepel. Egy ország, 3500 kilométeres tengerparttal, magas hegyekkel, trópusi erdőkkel, és a világ egyik legnagyobb deltavidékével. Egy ország, ahol a lányok mosolya frissen nyílott, hamvas lótuszvirág. Egy ország, amelyik úton van egész nap, főleg két keréken, de egyre inkább négy keréken. Egy ország, ahol az emberek késő estig fáradhatatlanul dolgoznak, a hajnallal kelnek, és kezdik újra. Jó napot, Vietnáááááám!
Átmeneti közlekedési nehézségek. A rohamtempóban fejlődő Vietnam úthálózatát folyamatosan modernizálják, de az így is nehezen tud lépést tartani az erősödő forgalommal. Különösen a két nagyváros: Hanoi és Ho Si Minh-város (Saigon) környékén zsúfoltak az utak. Miután 1986-ban a Vietnami Kommunista Párt adaptálta a kínai politikai-gazdasági modellt, az ország szinte folyamatosan hét százalék körüli éves növekedést produkál. Elemzők szerint komoly esély van arra, hogy 2025-re Indokína legkeletibb állama bekerül a Föld húsz legfejlettebb gazdaságú országa közé. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A saigoni városi tanács épülete előtti, szépen gondozott park a nyugalom szigete a közel nyolcmilliós, zsúfolt megalopolisz közepén. Még a franciák építették városházának az 1900-as évek elején, és funkcióját máig megtartotta. A téren áll a város modern kori névadójának, Ho Si Minh-nek a szobra. A legendás Ho apó az északiak vezetőjeként az USA által támogatott déliek elleni háborúban győzelemre vitte a népét, és egyesítette a két részre szakadt országot. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Délutáni csúcsforgalom Saigon belvárosában. Az ország gazdasági központjában mintegy hárommillió robogó pöfög az utakon. A közlekedési szabályokra a többség inkább csak egyfajta javaslatként tekint, bár a piros lámpánál azért megállnak. Gyalogosoknak viszont szinte soha, ezért az átkelés technikája a következő: lassan, de határozottan el kell indulni, és megállás nélkül átmenni a másik oldalra. A robogók áradata lassítás nélkül megnyílik, majd bezárul. A gépkocsik sajnos megzavarják ezt a szisztémát, mivel a motorosok nem látják tőlük az életéért küzdő gyalogost – úgyhogy a gyalogos közlekedésben a szerencsefaktor szerepe egyre erősödik. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Vietnam története a háborúk története azóta, hogy 938-ban függetlenné vált Kínától. E háborúk között szép számmal találunk honvédőt és hódítót egyaránt. A legutolsó nagy háborút politikai értelemben az USA és a Szovjetunió vívta a két részre szakadt ország területén 1955-1975 között. Az elhúzódó és egyre brutálisabb harcokban a vietnami nép rengeteget szenvedett. A Délt támogató amerikaiak haditechnikai fölénye ellenére végül az északiak győztek, és kommunista zászló alatt egyesítették az országot. A háborúra és áldozataira mind Hanoiban, mind Saigonban nagy múzeumok emlékeztetnek, bemutatva az amerikaiaktól zsákmányolt katonai eszközöket. Az ellenségeskedésnek már a lelkekben is vége: a gazdasági nyitás után az USA jelentős befektetőként tért vissza Vietnamba. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Mozgóárusok Hanoi belvárosában. Bár a gazdaságban egyre nő a külföldi befektetők és a helyi magánvállalkozók szerepe, a politikában a Vietnami Kommunista Párt szilárdan őrzi pozícióit. A vietnami zászló piros-arany színe nemcsak a kommunista berendezést jelképezi: ez a két szín, akárcsak a szomszédos Kínában, itt is a jólét, a boldogság és a szerencse szimbóluma. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Háborús veterán Saigonban. Az amerikaiak által a háború végén otthagyott Ford Mustangnak szerető gazdája akadt, aki gondosan karban tartja. Nincs harag: az egy T betű híján tökéletes állapotú pony car ma ismét menő, akárcsak a Coca Cola, Madonna, vagy a Marlboro cigaretta. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Lázadó három keréken. Biztosa, hogy sok robogós irigykedve nézegeti ezt a háromkerekűvé átalakított Hondát a saigoni forgalomban. Kellemes hétvégi estéken a plázázás speciális helyi változataként a belvárosban órákon át korzóznak a motorosok, meg megállva, az út menti boltok, árusok portékájából válogatva, egy-egy kifőzdében jókat vacsorázva. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Nemcsak a divatozást, de a munkát is szolgálják a háromkerekű járgányok: ezzel a triciklivel például a vándorköszörűs járja Saigon negyedeit, és a hatalmas városban mindig talál éleznivalót. Direkthajtás és barkácsolt V-fék: a mobilizált köszörűvel kemény sport a közlekedés a felgyorsult forgalomban. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Csontváry-festmény a hortobágyi kilenclyukú hídról Hanoiban? Igen, és Picasso, Renoir, Matisse is, bármilyen mennyiségben és méretben, ahogy a kedves vevő kéri. Az eredetire hajazó másolatok mellett bárkiről és bármiről készítenek festményt a szorgalmas piktorok, elég nekik egy fénykép, és pár nap múlva lehet is menni a kész műért. Ha a megrendelő esetleg hazautazott közben mondjuk Magyarországra, semmi gond, postán utána küldik a képet. Sőt, el se kell menni Vietnamba, ma már az interneten át is működik az üzlet. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Nemcsak festményeken ragyognak a színek Vietnamban, de a valóságban is: a 3500 kilométer hosszú tengerparton olyan festői szépségű helyekre bukkan a látogató, mint ez az öböl Mui Ne közelében. A fölötte elterülő kis falu lakói főleg halászatból, illetve az élénkülő turizmusból élnek. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Az északi partvidék fő látványossága a valóban elképesztő szépségű, UNESCO világörökségi védelem alatt álló Ha Long bay. A Leszálló Sárkány öble tele van szürreális alakú, a tenger által erodált mészkőszirtekkel, és fantasztikus barlangokkal. A legenda szerint egy hatalmas repülő sárkány szállt le réges-régen a vízre, és az törte össze a szigeteket. Olajozottan működő turistaipar szolgálja ki a világ minden tájáról érkező látogatókat: elmehetünk akár párórás hajóútra is, de a hajón, vagy valamelyik szigeten alvós, többnapos túrák az igaziak. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Az itt élő hanoiak elmondhatják József Attilával: „Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy’ szállnak fényes ablakok …”. A vietnami sínpályák hossza összesen 2650 km, a legforgalmasabb vonal Hanoit köti össze Saigonnal. Egy megfelelő jegy birtokában az utazást többször is meg lehet szakítani, így vasúttal jól bejárható a keskeny, de hosszú ország. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A nagyvárosokban a kismotorok szinte teljesen kiszorították a korábban egyeduralkodó kerékpárokat, és látványosan növekszik az autók száma is. Az elöregedett, szervizbe csak legvégső esetben elvitt robogók és a dízelmotoros haszonjárművek elterjedésével új probléma jelent meg: a környezetszennyezés, és annak legtöbb embert érintő formája, a szmog. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A káosz egyenruhás ura. Csúcsforgalom idején, dugókban közlekedési rendőrök irányítják a forgalmat, karjelzéseik mellett leginkább szigorú tekintetükkel terelgetik a forgalmat, amelynek résztvevői természetesen csakis a rendőr tízméteres körzetében engedelmeskednek. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Rengeteg nő visel napközben sapkát, kendőt, szájmaszkot, sőt, hosszú szárú cérnakesztyűt. Az ok: manapság a világos árnyalatú bőr a menő, ezért a nők, szinte korosztálytól függetlenül a legváltozatosabb módokon védekeznek a bőrt barnító és öregítő direkt napsugarak ellen. A maszk némiképp véd a szmog és a porszennyezés ellen is. Sokan bíznak benne, hogy a fertőző betegségeket is távol tartja, ami aztán vagy bejön, vagy nem. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Mindenből egy kicsi, ami összesen már elég sok: ezen a saigoni fotón együtt láthatjuk szinte az összes jellegzetes vietnami járművet. A korábban fontos taxi-szerepet játszó riksák mára háttérbe szorultak, a riksások leginkább a turisták megvágásából, és árufuvarozásból próbálnak megélni. Bicikliből is egyre kevesebb gurul, és minden biciklis álma egy robogó, amivel viszont dugig vannak az utak. Nem csoda, hogy Vietnam az egyik legnagyobb robogó-gyártó ország Ázsiában. Magánautót egyelőre még kevesen engedhetnek meg maguknak, de amint valaki megteheti, azonnal vásárol egyet, és nő az állami, céges gépkocsik száma is. Hiába figyelmeztetnek a közlekedési szakemberek, hogy a nagyvárosi utak be fognak dugulni, ha sokan ülnek át kétkerekű járművekről a négykerekűekbe, a folyamat feltartóztathatatlanul halad előre. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Garázs a könyvesboltban. A dél-koreai szépség a lehető legbiztosabb helyen, a családi üzletben parkol. Abszolút érthető ez a nagy gondosság, hiszen a hivatalosan havi 20 ezer forint körüli átlagjövedelemhez képest nagy kiadás még a legolcsóbb új gépkocsi beszerzése is. A Daewo Matiz afféle belépő modellként kedvelt kisautó lett Vietnamban, és nemcsak családi autóként, de például taxiként is használják. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Honda Dream, a megvalósult álom. Autó híján a robogók a legtöbb családban mindenes járműként szolgálnak, és egyúttal univerzális munkaeszközök is a legtöbb kisvállalkozásban. Mindent visznek, öt malactól nyolcvan műanyag marmonkannáig, és egy négy-ötfős család simán elfér rajtuk. Ezek a csöppségek motorizálták Vietnamot, és kilométerek millióit teszik meg naponta a Magyarországnál közel négyszer nagyobb országban. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A család szeme fénye. Vietnam népessége dinamikusan növekszik, rengeteg a gyerek. 1979-ben, nem sokkal a háború után 53 millióan éltek az országban, tavaly pedig a népesség már meghaladta a 90 millió főt. A családok nagyobb létszámúak, mint Magyarországon, és jobban össze is tartanak. Még mindig tipikus, hogy 3-4 generáció él egy fedél alatt, és nagyon sokszor egy gazdasági egységet is képeznek: a gyerekek és az öregek is besegítenek erejükhöz és képességeikhez mérten a családi vállalkozásba, amely mindannyijukat eltartja. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Sok a rizsa, és sokféle: választék egy gabonaüzletben. Ázsia legtöbb országához hasonlóan Vietnamban is a rizs az étkezés alapja. Az ország a világ második legnagyobb exportőre Thaiföld után, a hegyvidékeken és a Mekong-deltában kialakított rizsföldeken több ezer rizsfajtát termesztenek. A termés nagy részét persze néhány általánosan elterjedt fajta adja. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Célszerszám. Teherhordásra, fuvarozásra építették ezt a masszív vázú triciklit, amelyre sokféle árut fel lehet pakolni és rögzíteni. Mint az összehajtogatott tetőváz mutatja, személyszállításra is pillanatok alatt átalakítható pár mozdulattal és az ülések visszahelyezésével. Az efféle járgányok jobban boldogulnak a forgalomban, mint a teherautók, és a szűk utcákba is be tudnak hajtani, így kisebb árumennyiségek rövidtávú fuvarozásra kiválóak. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Éjszakai műszak. Akkor kell árulni, amikor igény van rá – ha késő este, vagy éjjel, hát akkor. Sok kamasz rója a forgalmas városrészeket és a turistaközpontokat felnőtt családtagját kísérgetve, vagy egyedül. Mindenféle hasznos és haszontalan holmit kínálnak, amire kereslet mutatkozik, a rágógumitól a napszemüvegen és a fénymásolt útikönyvön át a főtt fürjtojásig. Ez a kamaszfiú például léggömböket árul Hanoi belvárosában, a forgalom közepén – ennél közelebb már nem lehet jutni a vevőkhöz. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Szieszta ebédidőben, a járda közepén, Ho Si Minh-város kínai negyedében. A forró leves után jólesik a hideg sör a nagy melegben, és még jobban az európai turistával való évődés. Aki állja a tréfálkozást, amiből szerencsére egy szót sem ért, annak kijár egy meghívás az asztalhoz, és egy üveg folyékony kenyér. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A hit fényei. Vietnam fő vallása buddhizmus, amelyet több irányzat képvisel – de mintegy hétmillió keresztény, elsősorban katolikus hívő is él az országban, a több évszázados európai befolyás következtében. Egy 2007-es felmérés szerint a vietnamiak fő vallása a vallástalanság: 81 százalékuk azt nyilatkozta, nem hisz Istenben. Rengetegen hisznek viszont az elhunyt ősök szellemeiben, közeli hozzátartozóikat gyakran a saját kertjükben temetik el, és ott emelnek síremléket nekik. Szinte minden otthonban van házioltár, ahol gyakran áldoznak az elődök emlékének. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Kis hajó az élet tengerén. Az Indokínát átszelő Mekong folyó hatalmas deltavidéket formált a félsziget déli végében, amelynek nagy része Vietnamhoz tartozik. A sűrűn lakott delta látja el élelemmel Saigont, rizzsel a fél országot. A dunántúlnyi méretű, folyóágakkal és csatornákkal behálózott területet komoly mértékben fenyegeti a klímaváltozás. A földrajzi mérések szerint, ha a tenger szintje a globális felmelegedés miatt egy méterrel megemelkedik, a delta szárazulatainak fele (amelyeken közel tízmillió ember él és gazdálkodik jelenleg) víz alá kerül. De, ismerve az ország történelmét, a vietnami emberek szorgalmát, kitartását, lelki erejét, élelmességét, megoldják majd ezt a problémát is. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
