Magosix, Magotax, Magosupersix
Magyar hathengeresek
A magyar történelem legnagyobb saját személyautó-készítője volt a Magyar Általános Gépgyár (MÁG). Négyhengeres modelljei generációk számára népautónak számítottak, de most a hathengeresekről lesz szó.
A Totalcar.hu-n a Veterán Autó és Motor magazinból átvett cikkeket is publikálunk kéthetente. Fogadják szeretettel ezeket az írásokat, amelyek közül a jelenlegi a 1999/3-as számban jelent meg.
A húszas évek vége a magyar automobilizmus legdinamikusabb szakasza volt a két világháború között. Sorra nyitottak a márkakereskedések, javult az autók és motorkerékpárok eladási statisztikája, tovább nőtt a versenyrendezvények száma és színvonala. A magyar autóipar – amely ebben az időben nagyon is létezett – is kivette részét az általános fellendülésből. Fejes Jenő lemezmotoros autója bemutatkozott Angliában, a Weiss Manfréd gyár négyhengeres kétüteműje taxiként és kisteherautóként is megjelent az utakon, Mátyásföldön a Magyar Általános Gépgyár az addigra befutott, elnyűhetetlen Magomobilok mellett új, hathengeres modellel jelentkezett. Karosszériagyártóink szép kivitelű autói külföldön is helytálltak, egyre több szakkönyv és nívós folyóirat került az autósok-motorosok kezébe.
Az Európát és Magyarországot is egyre jobban elözönlő olcsó és jó minőségű amerikai gyártmányok a MÁG gyárat is új modell fejlesztésére kényszerítették. Az általános piaci fellendülés és kereslet kielégítésére nagyobb, a Magomobil jó tulajdonságait öröklő, hathengeres modellt fejlesztettek és hoztak forgalomba. Erről a szaklapok közül a KMAC lapja, az Autó és a független Automobil és Motorsport értesítette a hazai autóstársadalmat. Az Autó így írt 1926. évi utolsó számában:
„Hazai legnagyobb automobilgyárunk, a Magyar Általános Gépgyár a jövő esztendőben új hathengeres típussal fog a nagyközönség elé lépni. Az új típus két liter hengerűrtartalmú, hathengeres, oldalt vezérelt motorral, Ricardo hengerfejjel és a modern automobilépítés minden finessével lesz felszerelve. Karosszériája hat- és négyüléses lesz, kívánság szerint. Az új típus első próbakocsija már hetekkel ezelőtt elkészült, próbaútjain, amelyeken lapunk szerkesztőjének is alkalma volt részt venni, különösen nagy gyorsuló képesség, rendkívül csendes járása, kitűnő hegymászó képesség és rendkívül csekély üzemanyag-fogyasztása által. A hathengeres Magomobil kitűnő tulajdonságai bizonyára számos hívet fognak szerezni neki, és azok közül, akiknek alkalmuk volt a próbakocsival járni, már mintegy húszan rendeltek is az új kocsiból, annyira megtetszett annak próbaúton mutatott viselkedése.”
Az Automobil-Motorsport így tudósított lelkesen az új magyar autóról 1927 februárjában: „Az új Magomobil Six, melytől a beavatottak nagy sikert várnak, gyönyörűen végzi próbáit. Az úgy külsőre, mint belsőre elsőrendű, 2 literes, hathengeres a legutóbbi próbaútján a direkt sebességgel abszolválta a Sváb-hegyet és úgy sebesség, mint akcelerálás tekintetében elsőrangút produkált. Az új típus első nagyobb szériája április havában fog kikerülni a gyárból.”
Ez a lendület és bizakodás tükröződött az 1927. május 26-27-én rendezett Magyar Túraúton, ahol a Kappel Lajos, Szigeti Andor, Carl Curt Friese vezette három Magosix megnyerte a túraautók kategóriáját és Friese az előkelő 9. helyet szerezte meg a versenyben az új autóval.
A MÁG gyár új hathengerese 1927 júniusában a VII. Autókiállításon átütő sikert aratott a városligeti Iparcsarnokban. Minden magára valamit is adó lap hosszasan méltatta a MÁG és a Méray Rt. közös standján kiállított hazai fejlesztésű, ízléses és elegáns Magosixeket. A kiállítás gazdagon illusztrált katalógusa két helyen is foglalkozott a magyar autóipar e kiemelkedő modelljével. A nyári túraversenyek után, az őszi, október 2-án rendezett sváb-hegyi versenyre készült el két Magosix Sport, amelyeket két kategóriában indított a MÁG gyár. A sportkocsik között két liter űrtartalomig nem várt szép győzelmet aratott Friese főmérnök, és két díjat is nyert a gyárnak.
Az 1927. év krónikájához tartozik még a Magosix egyik atyja, Szigeti Andor hosszú európai túrája 11 országon keresztül Budapestről Belgiumba, majd a francia Riviérára. Szigeti családjával 5700 kilométert tett meg az egyik első Magosixszel. Útjukról az Autó című lap hasábjain számolt be, technikai tanácsokat is adva a hasonló túrára indulóknak.
„Jó Magosix kocsink utunkat élvezetessé tette, mert néhány gyertya- és pneudefekten kívül javítani nem kellett semmit. A motortetőt napokon keresztül nem is nyitottuk ki, sőt szegény kocsinkat egész úton le sem mostuk, és mégis, vonalai és eleganciája még Párizsban is igen tetszett. Mindennap csak friss benzinnel és 2-3 naponként egy kis olajjal láttuk el, máskülönben jó barátunkkal, ki hátán hűségesen cipelt bennünket, egész idő alatt nem is törődtünk."
A Magosix gyártásának felfuttatásával párhuzamosan csökkent a Magomobilok gyártása, főleg a magántaxisok bosszúságára, aki továbbra is igényelték az olcsóbb Magomobilokat. A gyár termelési ütemén nem volt érezhető az örökös tőkehiány. Alvázaik hamar vevőre találtak a jól dolgozó karosszériaüzemeken keresztül, akik kihasználták a Magosixek népszerűségét.
1928-ban elmaradt az Iparcsarnokba tervezett autókiállítás, helyette a Nemzetközi Vásáron állították ki autóikat a hazai kereskedők és gyártók. A MÁG felvonultatta a Ludovika Karosszéria Üzem által készített nyitott és csukott túramodelleket és egy mentőautót, Misura Mihály cége karosszériájával.
A III. Gugger-hegyi Versenyen a MÁG gyár már nem képviseltette magát hivatalosan, de említést érdemel Gorove Antal negyedik helye a túraautók között Hartmann László nagy, 5 literes Hupmobilja mögött. Lovag Hirsch Rezső pedig júliusban bevette Hollókő várát Magosixén, ami még ma sem egyszerű feladat.
Az Úrvezető című lap az 1928-as évet emlékezetessé tette az első magyar autószépség-verseny, a Concours d’Elegance megrendezésével. A Margitszigeti MAC pályán október 7-én tartott felvonulás és szépségverseny 75 indulója között négy Magosixet találunk. Közülük a legnagyobb sikert a Márton utcai Ludovika Autókarosszéria Üzem Magosix „Aeroable” nyitható, vászontetős, négyajtós limuzinja érte el, a bírálóbizottság ezüstszalaggal tüntette ki. Szigeti Andor és Somogyi Andor – a MÁG mérnökei – túramodelljeit, valamint a Zupka Lajos és fia cég csukott Magosixét fehér szalaggal jutalmazták.
A magyar ipar támogatására a Méray Rt. a Magyar Hét keretén belül novemberben felvonulást rendezett mintegy 130(!) Magosix autó és Méray motorkerékpár részvételével, ezzel is bizonyítva a hazai gyártmányok népszerűségét és életképességét.
Az 1929-es év jól indult a MÁG gyár számára. A monte-carlói csillagtúrán, e közismerten nehéz versenyen Udvardy György százados, neves automobilista, két tiszttársával indult Magosixszel. Németországon keresztül igyekeztek céljuk felé, de Ulmnál elakadtak a hóviharban. Versenyen kívül is célba vitték a Magosixet, bizonyítva rátermettségüket és autójuk teljesítőképességét.
A második magyar Concours d’Elegance-t az Úrvezető című folyóirat újból a Margitszigeten rendezte május 30- án, s mintegy 100 autó vett részt a rajta. Örvendetes volt a hazai karosszériaüzemek előretörése a külföldi széria- és kisipari cégekkel szemben. Négy Magosix is részt vett a versenyben, és különösen Wein Levente Magosix kétajtós sportkabrioletje – a Ludovika cég munkája – aratott sikert.
A reményteljes magyar autógyártás egére 1929 nyarán fekete fellegek gyűltek. A megcsonkított országot elérő gazdasági világválság és a banki manipulációk csőd szélére vitték a Magyar Általános Gépgyárat. A MÁG Magosupersix néven a Magosix továbbfejlesztett, nagyobb hengerűrtartalmú változatát is piacra hozta, de új típusa és autói népszerűsége nem győzte meg az Általános Hitelbankot a versenyképesség növeléséhez elengedhetetlenül szükséges beruházásokról.
A MÁG-ot örökös tőkehiány és magas fokú kézi munka jellemezte, az Általános Hitelbank pedig beruházás nélkül akart nyereséghez jutni. A nyár közepére a bank befolyása annyira megnőtt, hogy a MÁG gyárat a Fegyver- és Gépgyár kötelékébe helyezték át, s dr. Horovitz György MÁG igazgatót Frommer Rudolf váltotta föl az igazgatói székben. Frommernek nem volt érdeke a Fegyvergyár égisze alatt az autógyártás továbbfejlesztése. Vezetése alatt a gyár a húszas évek elején jól induló dízelmotorprogramját is leállította. A MÁG ettől kezdve a bezárásig önköltségi ár alatt állította elő a többek között a Magotaxszal is bővülő programját.
A fent említett sötét jövő az egyetlen, Magosixszel induló versenyzőt, a motorsportban nevet szerző Balázs Lászlót nem zavarhatta, mert a szeptember 7-én és 8-án lezajlott Balaton–Mátra túraúton másodikként fejezte be a versenyt.
Az év túrázói, Szigeti Andor és dr. Péterfy Elemér voltak, akik egy csukott Magosixen 6200 kilométeres útjuk során Angliába és Skóciába is eljutottak. Dr. Péterfy annyira elégedett lehetett autójukkal, hogy az Automobil-Motorsport című lapban megjelent beszámolójában mindössze néhány szóban emlékezett meg róla.
Veterános cikkek
Az imént olvasott cikkekhez hasonlókat tucatjával talál a frissen megjelent Veterán Autó és Motorban is. Keresse a magazint az újságárusoknál, benzinkutaknál! Régebbi, nyomtatott számok megrendelhetők a magazin honlapján, a veteran.hu címen.
A magyar autógyártás fellegvárának sorsa hirdetéseikben is nagyban tükröződik. Míg az évtized közepén szerényen hivalkodók, 1930-ra már vásárlóik hazafias érzelmeire próbálnak hatni elszíntelenedett reklámjaikkal. Az év tavaszán veszi át az addig a Magyar Acélárugyár Rt. és a Méray Rt. tulajdonában lévő értékesítést Reimann Gyula, a Renault képviselője. Ő hirdeti először a Magosupersixet Supermagosix néven.
A Magosixek, Magosupersixek eladása az elszakított országrészekre is kiterjedt, elsősorban Erdélyre, ahol alvázakat és karosszált autókat egyaránt értékesítettek viszonteladókon keresztül. Az Úrvezető című lap harmadik, egyre nagyobb népszerűségnek örvendő autó-szépségversenyén, 1930 végén már csak a Ludovika cég képviselte a magyar autógyártást.
Az utolsó nagy sportsikert a július 11-13-án rendezett Alföld-Alpesi Túraúton érte el a MÁG gyár. Negyven résztvevő vágott neki a háromnapos túraútnak, és csak tizenöten értek el a budapesti célba. Abszolút legjobbnak Balázs László bizonyult, a mezőny egyetlen hazai gyártmányán, egy 2300-as Magosupersixen. Az Autó lakonikusan írja: „Külön fejezetet érdemel a hazai Magosix (értsd Magosupersix, B. Gy.), amely Balázs László vezetése mellett mint fő győztes végezte a versenyt. Bár kétségtelen, hogy Balázs tudása és ügyessége nagymértékben járult hozzá az eredmény eléréshez, mégis megállapítható, hogy egy teljesen használt magyar személygépkocsi nemzetközi konkurenciában nemhogy szégyent vallott volna, de győzött!”
Mátyásföldön 1931-ben és 1932-ben még végeztek javítómunkát, de autógyártás már nem folyt. Végül 1933. január 10-én minden munkát beszüntettek, a kész és félkész alvázakat, raktárkészleteket és a gyár felszerelését kiárusították. A Magyar Általános Gépgyár jogilag 1941-ben megszűnt.
