Négy-öt év, és minden megváltozik
Képriport Kubából
Pojácák vagyunk mind. De őrült szerencsés pojácák. Kuba után kell majd néhány hét, amíg teljes meggyőződéssel le tudok majd írni olyanokat, mint hogy középtájt élettelen a villanyszervó. Mert ez onnan nézve nevetséges, és fejben még mindig kicsit ott vagyok. Kuba egy másik univerzum. Időutazás egy tökéletlen időgéppel. Sajnálom, minden közhely igaz.
Amint megérkezik az ember Havannába, elkezdi fotózni az autókat. Mindet. Nem hiszi el, hogy ez tényleg létezik, nem film, nem csak díszlet. Ez kábé az ötödik fotóm a havannai filmtekercsen, átitatva a rácsodálkozás mámorával. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Nem csak autók vannak, megvan hozzá a tökéletes háttér is. Csak ki kell menni az utcára, és mire kétszer megpróbáltak eladni nekünk kamu Cohibát, biztosan beleszaladunk egy ilyen jelenetbe. Ez a giccs maga a hétköznapi szürkeség Centro Havanában, ami ott a Nyócker és a Belváros fura katyvasza. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Valahonnan érkezhetett Havannába egy eltévedt szállítmány Vespa Ape, mert töménytelen ilyen háromüléses mopedtaxi van a városban. Közepes távolságokra olcsóbb, mint a rendes taxi, és hatalmas fun. (Fotó: Stump András / Totalcar)
A látszat csal: az asszonyok éppen pénzt keresnek. Kiülnek a Plaza de Armasra, ahol a legnagyobb a turistaáradat, és alkarnyi kamuszivarral integetik magukhoz barátságosan a kíváncsiskodókat, majd miután megvolt a fotó, ellentmondást nem tűrően követelik a jussukat. Néhány napos kubai tapasztalattal már előre tudja az ember, mi lesz a vége, de lehetetlen nem belemenni a játékba. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Minden kompatibilis mindennel, legyen szó bármilyen járműről vagy műszaki eszközről. Érdemes megfigyelni a részleteket, a működő első dobféktől a váltós lánchajtásig. Ez éppen egy áruszállító, de rengeteg a bicitaxi is. Nekünk nem volt szívünk megizzasztani a sofőröket - irgalmatlan meló ezeket hajtani. (Fotó: Stump András / Totalcar)
1959 a határvonal, a forradalom akkor győzött. Onnantól alig érkezett autó az országba, kivéve a szocialista gyártmányokat. Mindent életben tartanak, ami valamire használható, de a Karmann Ghia még mindig luxushangulatot áraszt. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Hatvan év nem múlik el nyomtalanul. Miért érzem azt, hogy ezek a leharcolt, szedett-vedett csótányok az igazán hiteles veteránok? Annak ellenére, hogy dízelmotor, teherautóhíd és multikormány van a legtöbben. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Az autó nagy királyság. Még a Lada is. Akinek meg carro americanója van, annak rossz sora nem lehet. Szinte mindegyikkel taxiznak, így vagy úgy, a turisták meg zabálják őket. Pláne, hogy távolsági járaton egy árban mennek a busszal, ha összegyűlik négy utas. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Angol autóból is akad bőven, persze abból is szigorúan 59 előttről. Annyira nem veszik szigorúan a típustisztaságot, hiszen alkatrész ezekhez egyszerűen nincs. De megoldják. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Egy busz a jobbak közül: ennek legalább elhúzható ablaka van. A régi Zilekre inkább marhakarámra hasonlító dobozt tettek, amelyről a hátsó lépcsőn fürtökben lógnak az emberek. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Nem ritkaság a kézzel festett tábla, de legalább be is tartják. Bár már nincs nyomasztó rémuralom, a rendőrnek nagy a tekintélye: mindenki lassít, ha meglát egyet, hátha véletlenül igazoltatni támad kedvük, amit gyakran meg is tesznek. Ennek megfelelően remek a közbiztonság, ami az erőszakos bűncselekményeket illeti. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Saccra az autók fele amerikai, negyede szoci, a többi vegyes vágott, de leginkább francia - Peugeot vagy Citroen, természetesen dízel. Nehéz innen elképzelni, milyen állapotban vannak. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Tessék, egy kicsattanó állapotú SUV. A gumiabroncs óriási kincs, nagy király, akinek egyik gumija sem üt. Állítólag a keréklopás a leggyakoribb autóval kapcsolatos kihágás, amin néhány taxizás után már nem csodálkozom. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Egy dollár a benzin, ha hivatalosan vesszük, de a buszosoktól, kamionosoktól öt liter dízelt is kapni ugyanennyiért okosba. Ezért már a Ladákat is kezdik dízelesíteni, mindennel, amit találnak. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Nem műfolklór, hanem a valóság. Vinales környékén leginkább ökrökkel művelik a földet, csak ha nem megy másképp, akkor használnak traktort. Elképesztő, hogy egy ilyen fantasztikus adottságokkal megáldott szigeten hogy lehet ekkora nyomor. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Ötezer dollár körül megy egy igazán jó Lada - ez nem volt az. Szivaros sofőrünk a hatvanas tempót ítélte biztonságosnak, és mélyen egyetértettem vele. Ő valószínűleg a benzint is okosba tudta szerezni, mert harminc dollárért vitt el kettőnket egy 120 kilométeres kirándulásra, és örült a fuvarnak. (Fotó: Stump András / Totalcar)
A jobb oldali valami borzalmas torzszülött, mintha egy Csajka teteje lenne ráműtve egy 58-as Chrysler New Yorkerre. De a helyi vagányok így is örömmel krúzolnak vele, hiszen működik, és ez számít, nem igaz? (Fotó: Stump András / Totalcar)
A legtöbb amerikai autóban valami modern kormány van, sokszor az egész oszlopot is cserélik. Talán még a kormányművet is, hiszen 60 év és sok százezer kilométer után lehet, hogy egy fogasléces Citroen-szerkezet valamivel pontosabb. Ez a dízel Pontiac taxink műszerfala - a gép igen pöpecül szaladt, akár százzal is az autópályán. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Egy Volga-motoros Studebaker Lark, alkalmi sofőrjével és büszke tulajdonosával. Felfoghatatlan állapotban volt az autó, nem mertem vele harmincnál gyorsabban menni. Rájöttem, hogy a kubaiak baromi ügyesen vezetnek. (Fotó: Stump András / Totalcar)
Ezerből egy amerikai autó úgy fel van újítva, hogy a motortól eltekintve röhögve átmenne az OT-vizsgán. Ördög tudja, honnan vadásszák össze az alkatrészeket, de szinte természetellenes, milyen tökéletesek a krómok, hibátlan a belső és makulátlan a fényezés. Ez persze kivétel, de megérheti, ha jól el tudják adni a fuvart a varaderói all-inclusive turistáknak. (Fotó: Stump András / Totalcar)
