Európa talán leghíresebb közúti ellenőre magyar. Horváth Sándornak hívják, öt éve dolgozik a közlekedési hatóságnak, és eddig háromszáz csaló kamionost leplezett le. Lépést tart a technikai fejlődéssel, a papírkoronggal csaló sofőröket könnyebben megfogja, de az elektronikus módszerekkel sem érdemes próbálkozni, ha ő van szolgálatban. A sofőrök néha fenyegetik, pedig ő csak azt szeretné, ha megértenék: a kamionbaleset ritkán végződik könnyű sérüléssel.
Tanárnak készült. Úgy képzelte, el tud helyezkedni műszaki oktatóként saját egykori iskolájában, Szombathelyen. Aztán kiderült, hogy a munkájáért járó fizetésből nem lehet megélni, ezért szervizvezető lett egy cégnél. Tovább kereste a megfelelő állást. Az ördög tudja, pontosan hogyan nevezték akkoriban a Nemzeti Közlekedési Hatóságot (NKH), de a lényeg, hogy 2005-ben jelentkezett és felvették. Akkoriban nem tudta, mit csinál egy közúti ellenőr azon kívül, hogy meg kell állítania néhány autót.
Azóta sok minden változott a szakmában, de még most sincs szervezett közútiellenőr-képzés Magyarországon, sőt, tananyag is csak azóta, mióta Horváth úrban feltörtek a pedagógusi gének. Amit az NKH és a megyei kormányhivatalok ellenőrei tudnak, azt többnyire egymástól vagy saját tapasztalatból, esetleg európai uniós kollégáiktól. Megszokta, hogy munkahelye egy tízéves mikrobusz, a betelepített irodagépeknek hangosan berregő aggregátor adja az áramot, és nem zavarja, hogy nyáron nincs légkondi a negyvenfokos utastérben. Télen is csak azért van fűtés, mert van üzemanyag a tankban. A fénymásoló teteje törött, az aggregátor zabálja az olajat, a hivatal mobilvécét sem biztosít az út menti szolgálathoz. Sem ő, sem kollégái nem hajlamosak a panaszra, ezek csak az én megfigyeléseim.
Sándor több tucat megyei, országos és néhány közös európai ellenőrzésen vesz részt évente. Még mindig élvezi a terepmunkát, mert folyamatosan tanulhat, amúgy is szeret emberekkel találkozni. Mindenféle műszaki és egyéb rendellenességeket keresnek, és mivel idén saját szemmel láttam, milyen, amikor az összes három-hat betűs hatóság nekidurálja magát, tudom, hogy találnak is. A kopott gumiabroncsok, repedt alvázzal közlekedő negyventonnás kamionok, illetve hiányos dokumentációk és manipulált műszerek miatt milliárdos bírságbevételek keletkeznek, de nem lesz kevesebb a szabálytalankodó. A nehéz-teherautók sebességmérőjének és kilométer-számlálójának manipulációja ebben a térségben teljesen általánossá vált. Kollégái a közelmúltban lekapcsoltak egy olyan szlovén kamiont, amelyhez összesen négymillió forint ki nem fizetett büntetés tartozott a nyilvántartásban.
2008 novemberében a sokadik akcióján megállított egy magyar kamiont a nyolcas úton. Ez volt az első esete. Sejtette, hogy valami nincs rendben a tachográffal, mert a sofőr gyanúsan viselkedett, ráadásul túl gyorsan jutott túl messzire, és a műszerfal kábelei sem voltak eredetiek. A tachográf papírkorongjáról utólag könnyedén leolvasható, mikor mennyivel ment a jármű, ki vezette, mikor pihent a sofőr és mikor rakodott. Persze csak elvileg, mert a sofőrök jelentős része játszik a szabályokkal. Inkább lenyomnak egy huszonnégy órás műszakot, hogy megtarthassák az állásukat. Sándor az ilyen típusú csalások specialistája. Az első esetben még a közeli szervizbe kísérték a kamiont, hogy ott szereljék szét a meghekkelt műszerfalat. Erre most már nincs szükség, mert ott a tudás és persze a jogi felhatalmazás, hogy akár a műszerfalat, akár a leplombált részeket is megbontsa.
A sofőrök nem pihennek, amikor kéne, nem állnak ki aludni, amikor már tíz órája úton vannak, sőt, többségük úgy általában semmilyen szabályt nem tart be, és nehéz velük szót érteni. Horváth Sándor viszont kicsit pszichológus is. Úgy látja, mivel sokan csalnak, a szakmában olyan íratlan szabályok, vállalási határidők és munkafeltételek alakultak ki, hogy szinte lehetetlen trükkök nélkül felfuttatni egy vállalkozást. Kelet-európai jelenség? Nem, kapom a választ. Volt már német fogás is. Az igazsághoz tartozik, hogy a kamionok rendszáma nem mindig egyezik a sofőr nemzetiségével vagy éppen a sofőrengedélyének származási országával. Valamiért a francia és spanyol sofőrkártyák is nagyon gyakoriak. Utóbbi könnyen boncolható, átragasztható a fotó, üres kártyát is árulnak a neten.
Az M7-es autópálya folytatásaként épített M70-es úton komoly tranzitforgalom zajlik. Szerencsés véletlen, hogy folyamatosan suhognak előttünk a teherautók, hiszen öt év alatt olyan sokan megismerték a sofőrszakmából, hogy amikor ő is ellenőriz, hamar elterjed a hír, és eltűnnek a kamionok a környékről. A román, lengyel, szerb, ukrán, török és magyar sofőrök társasága összetartó. Rádión jelzik, ha valahol felbukkan a rettegett Horváth úr. A nyelv nem akadály, néha rádió sem kell. Elég felmutatni azt a bizonyos papírkorongot az ablakon át, és a kollégák máris lehajtanak a következő lehetőségnél, hogy aztán egy településen döngessenek át, persze illegálisan.
Vannak, akik szívesen kivonnák a forgalomból ezt az embert, neki viszont küldetéstudata van. 2009-ben egy nap éppen akcióban volt, amikor a hivatal előtt álló autóját valaki leöntötte kromofággal. Ez még neki is fájt, de kapott kártérítést a közlekedési hatóságtól. Azzal igyekszik nem törődni, hogy gyakran burkolt figyelmeztetéseket vágnak a fejéhez: ha nem húzódik vissza, el lesz intézve. Ezeket mindig csak üzenik neki, soha nem a megállított sofőr a feladó. Ácsorgunk az út szélén, az idő csodálatos. Lehet, hogy ellenőrnek lenni tényleg romantikus, kalandos hivatás? Az első kiállított szerelvényt egy romániai magyar sofőr vezeti. Hamar összezavarodik Sándor és kollégái kérdéseitől. A papírok, az engedélyek, a fuvarlevél, az útdíjbizonylat látszólag rendben vannak, de a rajtuk szereplő időpontok nem stimmelnek. Már nyitják is az öreg Iveco orrát, ahol szokatlan rendben futnak bizonyos vezetékek.
Nézd, itt elcsípem a kábelkötegelőt, mutatja Horváth úr rutinosan, majd amikor megpillantjuk a teherautó sebességjeladójától (hivatalos nevén impulzusjeladó) a műszerfal felé futó vezetékeket, már nem kérdés: egy újabb csaló. A kábelekre valaki rácsatlakoztatott egy különálló vezetékpárt, a végén ott a kapcsoló. Csak én lepődöm meg ezen, mert Sándor legutóbb négy teherautóból négyben talált manipulált menetírót. A sofőr kínos magyarázkodásba kezd. Állítólag nem tudta, hogy berhelt autót vásárolt. Nem használta a tachográf kikapcsolására szolgáló titkos gombot, és így tovább. Aztán ugyanez visszafelé, vagyis tudta, de megbánta, csak engedjék tovább. Közben befut egy romániai román sofőr a saját történetével. Most az előző tolmácsol neki.
A csalók két csoportra oszthatók. Horváth Sándor háromszáz leleplezés után azt mondja, néha segítenek neki megtalálni a megbontott plombákat, és átkötött vezetékeket. Így korábban végeznek. Feljelentik őket, de továbbmehetnek. Tudniuk kell, hogy ez nem olyan, mint a tömegközlekedés, itt akár napi öt büntetést is be lehet gyűjteni, ha más országban is ellenőriznek éppen. A titkos kapcsolókat többnyire a hamutartóba rejtik, de találni olyat is, aki valamilyen más funkcióra kötteti, például az utastér világításának áramkörére. A bírság most körülbelül 400-800 ezer forint, és nagyon nem mindegy, hogy a sofőrt, vagy a kamion üzemeltetőjét marasztalja-e el a szakértő. Körülbelül a 100 millió forintot is elérheti az a bevétel, amit az évek alatt Sándor munkájának köszönhetően realizált az állam. Kár, hogy ebből csak fillérek jutottak a munkakörülményeinek javítására.
Sándor szolgálati autójában több tucat különböző mágnes sorakozik a jobb első ülés mögött. Néhányan ezekkel zavarják meg a sebességjeladót, vagy egyszerűen beépítenek egy másikat az eredeti mellé. Így akkor is nullán fekszik a sebességmérő mutatója, amikor a teherautó épp százzal előz egy másikat. Néha akkor lopják el tőle a korábban lefoglalt mágnest, amikor éppen jegyzőkönyvet ír. A mai 4-600 lőerős típusok akár száznyolcvannal is képesek menni, ha kiiktatják az elektronikus korlátozást, vagy kiveszik a blokkolásgátló és a fékerőelosztó biztosítékát. Ezek az esetek tömegbalesethez vezetnek, mégis tele van velük a Youtube. Ez itt csak egy példa.
Sándor szeretné, ha tudnám: nem a sofőröket hibáztatja. Többségük a megélhetését veszítené el, ha nem menne bele a játékba. Valaki mindig akad, aki beül a helyükre. Minden teherautó-gyártó más rendben építi be a műszereket a vezetőfülkébe, de egy tizenéves olasz és egy új német vontató azért annyiban mégiscsak hasonlít egymásra, hogy a menetíró berendezés védett kábelkötege, az úgynevezett páncélkábel majdnem ugyanott található. A régebbi, papírkorongra dolgozó és az újabb, chipkártyás tachográfokat rendszeresen ellenőriztetni kell. Kétévente alapos vizsgálatnak vetik őket alá, és hitelesítési jegyzőkönyvet állítanak ki róluk az erre felhatalmazott műhelyek. Sejthető, hogy a műhelyek egy része is benne van a buliban, záróplombához jutni sem lehetetlen.
A legsikeresebb magyar ellenőr módszerei a csalókéval együtt fejlődnek. A mágnesezőket mobiltelefonos iránytűvel buktatja le. Az androidos alkalmazás a mágneses teret érzékeli, ezért Sándor minden kollégájának azt javasolja, telepítsék telefonjukra a programot. Telepítik is a magyarok, a németek és minden közeli ország közúti ellenőrei, ahová eddig meghívták előadni. Mindenkinek át akarom adni, amit tudok, magyarázza, nincs ebben semmi titok. Már angol nyelvű prezentációs anyagot is összeállított, és van valaki a hivatalban, aki francia, német és angol nyelvű tolmácsként kíséri a külföldi előadásaira. Kedvencei a rajzolók. A rajzolásos módszert használó sofőrök nem egyszerűen kikapcsolják a menetírót, amikor alvóidejükben is úton vannak, hanem összetett elektronika segítségével állítják elő az életszerűnek tűnő napi kartonkorongokat vagy digitális vezetési adataikat az újabb berendezések memóriájában. Vagy egyszerűen origamiznak egy kicsit, és két korongból állítanak elő egy olyat, amit be lehet tolni a gépbe, de ki is lehet húzni, ha szükséges. Mindennap újabb korong, tehát ezzel is megy az idő.
A házi gyártású csalóelektronikákból már két pilótatáskára valót összegyűjtött az évek alatt, mert természetesen a digitális tachográf sem becsaphatatlan. A legfejlettebb kütyüt magába a műszeregységbe telepítették, ez egy második áramköri panel az eredeti alatt. Káprázatos. Mérnöki tudás a javából. Egy másik megoldás hátterében viszont egyszerű szegénységet érzek. A gyűjteményes táskából iskolai körző kerül elő, nemrég ezzel bukott le egy sofőr. Nézd, a sebesség vonala nem lehet ilyen hullámos. Ezt kézzel csinálták, mondja.
Így megy ez Horváth Sándor közúti ellenőr egy átlagos munkanapján. Ezen a múlt csütörtökin csak egy ideig vettem részt, de ez alatt összesen öt esetet tárt fel, vagy hatot. Sok a hasonlóság és igazán gyorsan dolgozik. Míg kollégái a sofőrt faggatták, addig ő csak szerelt és szerelt, szét és össze. Jó volna, ha valaki neki is úgy segítene, mint a tachográf-manipulátoroknak, de most nem látom, hogy ki lehetne az. Néhány kamiongyártó ingyen adja a mágnest. Csak le kell pattintani az emeletes ágy létrájáról vagy a kesztyűtartó ajtajáról. Úgy látszik, a nagy márkáknál is erős a konkurenciaharc, a vevők biztosan jó néven veszik, ha eleve fel van készítve a teherautó az életveszélyes használatra.
