A távoli indonéz sziget, Bali a reklámok, turistacsalogató pr-cikkek hatására úgy él sok emberben, mint a földi Paradicsom, ahol minden hibátlan és tökéletes, még a nyaralás is. Ezért vannak, akik csalódnak, amikor végre eljutnak oda – és összetört álmaiktól nem veszik észre, hogy Bali tényleg fantasztikus, csak nem úgy, ahogy otthon ábrándozva feltételezték. Emberek laknak ott is, nyüzsögnek, szemetelnek, európai szemmel zabolátlan módon közlekednek, folyamatos alkudozásra kényszerítenek. Lehet, hogy eleinte ez idegesít, de ahogy fokról fokra megismered őket, a falvaikat, a templomaikat, a hegyeiket és a vizeiket, a girbegurba útjaikat, amelyeken pálmafák árnyéka táncol a tenger felől fújó szélben, rájössz, hogy jobb helyen talán nem is lehetnél, ha el akarod egy kis időre feledni azt, ami otthon idegesít és nyomaszt. Egy hosszabb robogós túra a hegyeken át felér egy lelki megtisztulással, és ha kicsit belejöttél a helyi életritmusba, már a városi közlekedés lázas nyüzsgése is mosolyra fakaszt. Bali eléggé messze van, hozzánk képest szinte a földgolyó túloldalán. Reméljük, nagyképes összeállításunkkal most kicsit közelebb hozhatjuk. Fotelkalandorok, kattintsatok!
Ez nem photsohop: a fiatal rizsnövény színe tényleg ilyen intenzív. Balin a mezőgazdaságban dolgoznak a legtöbben, a falvakat körülvevő termőföldeken szorgalmas munka folyik. A rizstermesztés különösen a hegyvidéki, teraszos ültetvényeken teszi próbára az embert, hiszen egyes területeket járművel meg se lehet közelíteni. Marad hát a gyaloglás, a cipekedés, a kézi munka - és mindez szinte folyamatosan, hiszen az egyenlítő közelében fekvő sziget legjobb termőterületein évente háromszor vetnek és aratnak (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Bali az idegenforgalomnak köszönhetően fejlettebb és gazdagabb a legtöbb indonéz területnél. A Hajdú-Bihar megye méretű szigeten nemcsak tisztes szegénységgel, de látványos gazdagsággal is találkozhatunk. A főváros, Denpasar egyik bevásárlóközpontja előtt pillantottuk meg ezt a Ferrarikból, Hummerekből és kétkerekű cruiserekből álló kollekciót, Később mozgásban is láttuk a tőkeerős hobbistákat, türelmesen araszoltak a délutáni csúcsforgalomban. Más nem is nagyon tehettek volna. Ezeknek a gépeknek a képességeit egyáltalán nem lehet kihasználni a sziget út- és forgalmi viszonyai között (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A legelterjedtebb járműtípus természetesen Balin is a robogó, mindenféle évjáratban, márkában és állapotban. Amint az Ázsiában megszokott, gyakran egész családok utaznak egyetlen kismotoron, és a többnyire Indonéziában gyártott kis kétkerekűek a fuvarozásból is kiveszik a részüket. Motorra nem kell jogosítvány, és autóra sincs képzés, vizsga: a vezetői engedélyt a rendőrségen egyszerűen meg lehet vásárolni. A motorozás a decembertől márciusig tartó esős évszakban is szinte zavartalanul folyik, hiszen munkába járni, ügyeket intézni akkor is kell. Ha nagyon szakad, félreállnak rövid időre, vagy különféle, általában kevéssé hatékony módszerekkel védekeznek a bőséges záporok ellen, hiszen huszonöt-harmincöt fog melegben az elázás sem jelent különösebb problémát (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Úgy fest a második generációs Kijang, mintha a szomszéd garázsában készült volna, némi baráti vagy rokoni segítséggel, olykor egy-egy szerelő bevonásával – pedig ez egy Toyota, céltudatosan, szinte a végletekig leegyszerűsítve. Mindazt tudja, amit kell, és semmi olyat nem tud, amire alapszinten nincs szükség, könnyen javítható, és viszonylag strapabíró. Többet bír, mint a kistermetű indonéz lovak, és alig kerül többe az etetése. Nem tudni, hogy szeretik-e az indonézek a Kijangot, de hogy használják, az biztos, mert az utakon gyakran lehet találkozni vele (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A szorgalmas balinéz nép szigetét tenger veszi körül, ami kikapcsolódásra csábít. Bali strandjai a nagy árapály és az erős hullámzás miatt nem igazán versenyképesek a leghíresebb pancsolószigetek, Mauritius, Dominika, a Maldív-szigetek, vagy Tahiti plázsaival, viszont százszámra vonzzák a szörfösöket. A fotó Kuta Beach központi partszakaszán készült, ahol a relatíve kis hullámokon általában a kezdők gyakorolnak. A parton természetesen megtalálható minden, ami kell: szörfkölcsönzők, szörfoktatók, olcsó kajáldák, ahol újságpapírban adják az ételt, és nejlonzacskóban az italt. A parti út túloldalán persze ott sorakoznak a nemzetközi gyorsbüfé- és kávézóhálózatok üzletei is (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Balin ma már a turizmus a vezető gazdasági ágazat. A világ minden részéről érkeznek a romantikát kereső, vagy a téli hideg elől a trópusokra húzódó utazók. A sziget egyik közkedvelt látványossága a déli parton álló Tanah Lot templom, amelynek a környéke naplemente idején zsúfolásig megtelik nézelődőkkel, a turistabuszok valósággal ontják magukból az embereket. A templomot tartó sziklaszirtet már annyira elkoptatta a tenger, hogy alaposan meg kellett erősíteni betonnal, amelyet igyekeztek természethűre formálni. A munkát a japán állam finanszírozta – nyilván azzal is összefüggésben, hogy Bali a japánok egyik kedvelt úti célja (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A turizmus durvább oldalát főleg az ausztrál fiatalok testesítik meg. Bali számukra viszonylag közeli, és ráadásul az ausztrál jövedelmekhez képest olcsó célpont, így a vakációk idején valósággal elözönlik a szigetet. Fő támaszpontjuk Kuta Beach, Bali Siófokja, ahol kellemes igénytelenségben, ugyanakkor minden szükséges infrastruktúra birtokában lehet lazulni és megőrülni, akár egy osztálykirándulás keretében is. Kután szinte egész évben nonstop zajlik az éjszakai élet, a hatalmas diszkókban ingyenes a belépés, és kevés pénzért befőttesüvegnyi poharakban alkoholos koktélok kaphatók. 2002-ben iszlám terroristák robbantottak az egyik diszkóban, ahol kétszáz ember halt meg, túlnyomó részt külföldiek. Utána évekre visszaesett az idegenforgalom, de ma már újra magas fordulaton pörög (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Bali hindu zárványként létezik a túlnyomó részt iszlám Indonéziában. Szépérzékkel megáldott lakói magas szinten művelik az építészetet, a kézművességet, a kertészkedést, a zenét és a táncot. Képünk a sziget művészeti központjának számító Ubudban készült, ahol a táncosok – akik többnyire nem hivatásos művészek, hanem a város lakói, akik napközben a földeken, a műhelyekben, az üzletekben dolgoznak – tűztáncot mutatnak be, mezítláb ugrálva a parazsakon (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Egyszer meg kéne fejteni, miért jó üzlet a konflisozás az egész világon, New Yorktól Krakkón át Bécsig, sőt, mint látjuk, Baliig. Nyilván a romantika a kulcsszó, amit a jelek szerint a legnagyobb belvárosi tülekedésben is át lehet élni – ez az iszlám vallású, tehát feltehetőleg Indonézia valamelyik más szigetéről érkezett társaság legalábbis szemmel láthatóan élvezi a Kuta forgatagában kivitelezett andalgást (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Állati erő a mezőgazdaságban – a rizsföldeken még sokfelé dolgoztatják az ökröket, bár elterjedtek a rizsművelő, speciális traktorok, kisgépek is. Az újabb ültetés előtti szántás, vagy leginkább az iszap alapos felkavarása hagyományos faekével történik, ami tökéletesen megfelel erre a célra, hiszen az iszap jóval kisebb közegellenállást fejt ki, mint a száraz, tömör termőföld (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Egy Vespa, mint abrakszállító munkagép. A tejadó teheneket, a munkára fogott ökröket Balin nem szabad területeken legeltetik, hanem többnyire a rizsföldek között felhúzott kis istállókban tartják. Az élelmezésük ezért napi szintű, rendszeres feladat. Mivel a trópusi szigeten folyamatosan aktívak a növények, nincs szükség szénára, bármikor lehet gyűjteni egy kis friss sarjút a háziállatoknak (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A főváros közelében található Jimbaran kétszeresen is népszerű: egyrészt itt található Bali egyik kellemes strandja, másrészt itt működnek a legjobb haléttermek, ahol a vendégek által kiválasztott halakat, rákokat, kagylókat faszénen megsütik, majd a tengerparton, az öböl homokjára kitett asztaloknál szervírozzák (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Napnyugta a jimbarani strandon. A repülőtér közelében levő Jimbarant Bali Beverly Hillsének hívják, mivel sok jómódú szigetlakó költözött ki a közeli fővárosból az idilli környezetbe. Itt működik a Four Seasons egyik exkluzív klubhotelje is. A környék státuszát jól jelzi, hogy ide nincs városi buszjárat: minden lakónak van autója. A fehérhomokos öbölből csodálatos naplementéket lehet látni, sokan már csak ezért is felkeresik a helyet (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Az ubudi buszjárat beérkezik Denpasarba. Az épületek földszintjén kézműves ajándékboltok működnek, a keskeny járdán turisták sétálnak, az utcán a forgalom tipikus szereplői közlekednek: robogók, terepjárók, és a sofőr előtt egy Blue Bird taxi. A taxisok Balin is csibészek, a legjobb, ha indulás előtt megegyezünk velük a viteldíjban, aminek reális mértékéről az interneten kereshetünk információkat. A turisták egybehangzó véleménye szerint a Blue Bird a legmegbízhatóbb társaság, korrektül működő taxiórákkal mérik a viteldíjat. Mint a busz műszerfaláról rögtön kiderül, Balin, illetve egész Indonéziában a „balra tarts!” az alapszabály, de nemcsak ezért szokatlan az európaiak számára az ottani közlekedés, hanem azért is, mert a kreszt a sofőrök nagyon kreatívan értelmezik (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Ezt a Nissant nem nagyon ismerjük Európában, de nem is nekünk készül: a Note unokatestvérét, a Livinát a fejlődő piacokon forgalmazzák, és több országban is gyártják, például Kínában és Indonéziában. Az indonéz változat 1,5 literes benzinmotorral készül. Képünkön a jobban felszerelt, látványosabb, X-Gear kivitel látható – de ami igazán érdekes számunkra, hogy alighanem egy Balira szakadt hazánkfia vagy -lánya birtokolja. Különben mit keresne rajta a magyar zászló? Külföldiek számára viszonylag nehéz vállalkozni Balin (például nem lehet saját tulajdonú ingatlanuk), de nem is lehetetlen, többen működtetnek szálláshelyeket, illetve nyújtanak turisztikai szolgáltatásokat (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Indonéziában is virágzik a népi gépművészet, amelynek emblematikus darabja ez a szalagfűrésszel kombinált csettegő. A funkcionalitást előtérbe helyező minimalista stílus ellenére az összhatás barokkos. A járműnek nincs világítása, ami persze nem jelenti azt, hogy este nem megy sehova. A szögvasból készült, támla nélküli padon ülőket masszív homlokfal védi a frontális ütközések kellemetlen következményeitől, a közlekedés többi résztvevőit feltűnő festés figyelmezteti, hogy valami különleges közeledik, aminek jobb nem nekimenni. De nézzük a dolog komoly oldalát is: egy ilyen munkagép legalább egy család megélhetését biztosítja, nem is a legalacsonyabb szinten (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Farm a Batur vulkán lábánál. A kicsit hűvösebb hegyvidéki régióban nagyon kedvező a klíma a zöldségtermesztésre, ami évszakok híján szintén folyamatos. Az előtérben trágyával dúsított, fóliával takart kész ágyásokat látunk, a háttérben további ágyásokat alakítanak ki. A Batur-tó túlpartján látható faluba nem vezet autóút, a közlekedés legkényelmesebb eszköze a csónak és a hajó (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A balinézek számra a vallás a mindennapok szerves részét képezi. A hindu vallás és a törzsi hiedelmek keveredéséből kialakult balinéz hinduizmus mélyen beleivódott az emberek lelkébe. Naponta háromszor imádkoznak, minden reggel új áldozati ajándékokat helyeznek el a házioltárokon az őseik és az isteneik előtt tisztelegve. Templomaikat rendszeresen látogatják, a nagyobb vallási ünnepek igazi tömegrendezvények (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Ajándékok egy pálmalevélből készült áldozati tálkán: virágok, édességek, cigaretta, füstölő. Tipikus alkotóelem még a rizs, illetve gyakran kisebb címletű pénzeket is felajánlanak az isteneknek, támogatásukat kérve. A szigeten nem múlik el nap vallási ünnepek nélkül, egy hosszabb úton akár több vallásos menettel is találkozhatunk. Ilyenkor két dolgot tehetünk: várunk, vagy visszafordulunk, és másik útvonalat keresünk. Ahol szintén belefuthatunk egy másik hasonló eseménybe, amelyet egyébként a közlekedőknek előre jeleznek a Hati-hati, ada upacara (Vigyázta, szertartás!) feliratú táblákkal (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Bali már a déli féltekén található, az egyenlítőtől mindössze nyolc foknyira. A monszunéghajlat hatását nagy hegyei (legmagasabb vulkánja, a Gunung Agung 3142 méter magas) tovább fokozzák, így rengeteg csapadék hullik a termékeny földekre. Ennek köszönhetően a szigeten gyönyörű virágok nyílnak lépten-nyomon – többek között ezért is kapta Bali az utazási irodáktól a földi paradicsom elnevezést. Az eleve gyönyörű balinéz nők gyakran díszítik a hajukat ezekkel a számunkra különleges és feltűnő virágokkal, ami még vonzóbbá és egzotikusabbá varázsolja őket (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Horogkereszt a tenyéren? Igen, de mégsem. Ennek az ősi, többezer éves szimbólumnak, a szvasztikának itt teljesen más jelentése van: a jó szerencsét, a boldogságot jelképezi. Maga a szobor egy ijesztő arckifejezésű démont ábrázol, akinek az a szerepe, hogy a háztól távol tartsa a gonosz, ártó szándékú szellemeket (Fotó: Koncz János / Totalcar)
És most fellebben a fátyol a titokról, hogy vajon miről mintázták különös szobraikat a balinézek… A sziget majmai mára idegenforgalmi látványossággá váltak. Sokan keresik fel az ubudi majomerdőt, vagy az Uluwatu templom környékét. Makákóval barátkozni elsőre jó poénnak tűnik, ám ezek a távoli rokonaink eléggé kiszámíthatatlanok, egyik-pillanatról a másikra agresszívvé tudnak válni. Ha ételt látnak a kezünkben, azonnal rárabolnak, de viszik a szemüveget, útlevelet, ékszert is, mindent, ami a kezük ügyébe kerül (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Balin bringázni remek móka! Ahogy robogót, úgy biciklit is számtalan helyen bérelhetünk, de a kaotikus forgalomban való kínlódás helyett talán érdemesebb befizetni egy célzott túrára, amelynek az útvonalát úgy alakították ki, hogy elkerülje a zsúfolt utakat, viszont gyönyörű falvakon át, gondozott rizsföldek között vezessen. És lehetőleg többnyire lefelé lejtsen, mert 35 fokban, közel 100 százalékos páratartalom mellett tartósan felfelé tekerni biztosan elismerésre méltó sportteljesítmény, de talán nem túl nagy élvezet. Klasszikusnak is nevezhető az a túra, amelyik a Kintamaniból, a Batur vulkán közeléből indul, és Ubudig vezet le. Az út végén többfogásos ebéddel pótolhatjuk az elégett kalóriákat, így testileg-lelkileg feltöltődve köszönhetünk el a szervezőktől (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Óriási közhely, tehát tényleg igaz, hogy a balinézeket nagy művészi érzékkel áldotta meg a sors. Persze ebben az elképesztő tájban még egy közönséges madárijesztő is műalkotássá nemesedik. Nézzük meg ezt az installációt, amellyel a frissen kikelt, zsenge rizspalántákat védik az éhes madaraktól – hát nem izgalmas? Hát nem gyönyörű? Egy ilyennel a Velencei Biennálén simán díjat lehetne nyerni (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Fotózós pihenő. Balin robogózni rejt magában némi kockázatot, ugyanakkor határtalan élvezetet jelent. A számunkra szokatlan baloldali közlekedés és az utakat uraló természetes káosz biztosítja az adrenalint, a fantasztikus tájak és települések pedig az élményeket. A balinéz gyerekek szinte a robogón születnek, és nőnek fel, tízévesen már simán húzzák a gázt, és senki nem parancsolja le őket a nyeregből. A motorbérlés nem drága, az utakon pedig a közlekedés szabályok helyett a forgalmi szituációkra kell figyelni, és akkor általában nincs baj. Persze bármikor lehet, ezért mindenképpen legyen egészségügyi biztosításunk. Akár némi alkohol elfogyasztása után is lehet motorozni Balin, mert a rendőrség nem szondáztat – de ezt egyáltalán nem javasoljuk senkinek. A kis hegyi falvakat összekötő utakon tekeregni szinte már vallásos mélységű élmény – aki szeret motorozni, semmiképp ne hagyja ki! (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Alternatív robogók Mad Max stílusban. Ezek láttán még a helyi, igen elnéző rendőrökből is kitört a szakmai öntudat, és kemény igazoltatásba fogtak. A Jáváról átkompozott srácok ezekkel a gépmutánsokkal járták be Balit, és nagyon büszkék voltak a járműveikre. És azt mondom, igazuk van. Ha lenne több életem, az egyikben egészen biztosan robogós indonéz punk lennék (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Ez a kisbusz is tanúsítja, hogy a punkság Balin benne van a levegőben – vessük csak össze a látványát mondjuk az egri helyi járatú buszokkal. Na ugye. A nagy első szélvédő fóliázása egyébként elterjedt megoldás a tűző Nap ellen. A sofőr csak a keskeny, fólia nélküli sávban lát ki rendesen, de ez neki elég. Cserébe nem ég szénné a feje műszak végére, ami mindenképpen pozitív fejlemény. Ezeket a buszokat egyébként bemónak nevezik. Nemcsak a megállókban lehet rájuk felszállni, az integető reménybeli utasoknak gyakorlatilag bárhol megállnak (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Lendületben az útkarbantartó brigád. Ez abból is látszik, hogy páran feltűrték a nadrág helyett hordott leplet, a szarongot, meg abból is, hogy nem mindenki néz a kamerába. Az utak ugyan sosem fagynak fel Balin, ám a heves esők miatt mégis rendszeres karbantartásra szorulnak. Minőségük ma már nem rosszabb, sőt, megkockáztatom, hogy jobb, mint Magyarországon. Ez a helyzet nem úgy jött létre, hogy az ottani utakat látványosan felfejlesztették, hanem úgy, hogy mi hagytuk tönkremenni a mieinket (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Kitárazás esőben: befutott egy jukung, azaz fából készített, támasztékos halászcsónak Padangbai kikötőjébe, és a friss fogást átpakolják a parton várakozó kisteherautóra. Balin a nők alaposan kiveszik a részüket a fizikai munkából: olyan súlyokat mozgatnak meg, olyan kemény munkát végeznek a rizsföldeken, amire nemhogy európai nő, de európai férfi se szívesen vállalkozna, ha nem nagyon muszáj. A halászat ezen a szinten nem sokat hoz a konyhára ezért mára sok halász átállt a turisták sétahajóztatására, illetve a búvárok szállítására (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Pihenőben. A sok munka után jólesik egy kis ejtőzés – például az ilyen kis pavilonokban, amelyeket sokfelé megtalálunk az utak mentén, a településeken, a tengerpartokon. A legfőbb tevékenység ezeken a platformokon: a könnyed csevegés, a szótlan bámulás a naplementébe, a szundikálás, és természetesen a mobiltelefonok folyamatos nyomkodása (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Ha lemegy a Nap, következik az esti imádság, az esti felajánlások elkészítése és kihelyezése – és időnként a tánc, ami egyre inkább a turistáknak szól, akik gyakran szinte semmit nem értenek a mozgás nyelvére átírt bonyolult hindu legendákból, ám még így is elragadja őket az előadásból áradó erő és misztikum. Itt egy kecsak táncot látunk, amely a Ramajánából elevenít fel történeteket, főszereplője ebből következően Ráma herceg, akinek segítői a majomkirály és a majmok. Kísérőzene nincs, a ritmust a félmeztelen férfikar kiabálása adja (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Az utolsó jármű Balin: a halottszállító saroglya, amelyen az elhunytat a hamvasztás helyére viszik. A balinézek hisznek a reinkarnációban. Számukra a jelenlegi élet csak egy állomás a megtestesülések sorozatában. A lélek által itthagyott testet úgy tekintik, mint egy levetett ruhát. A hamvasztás ezért leginkább egy vidám fesztiválra hasonlít, amin részt vesz a rokonság apraja-nagyja, a barátok, a szomszédok. Szól a zene a gyerekek ugrándoznak, az emberek esznek, isznak beszélgetnek. A hamvak tengerbe szórása már bensőségesebb szertartás, amin általában csak a közvetlen hozzátartozók vesznek részt. Sok családnak nincs elég pénze az azonnali hamvasztásra, ezért az elhunytakat rövidebb-hosszabb időre, akár több évre is átmenetileg a földbe temetik (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Egy szigeten minden út végén ott az óceán, ami szüntelenül ostromolja a partokat. Hullámai megszületnek és elenyésznek, átadva helyüket a következőnek. Aki együtt él az óceánnal, hajlamos azt hinni, hogy egy talán csak egy hullám ő maga is: megtestesül, magasra emelkedik, majd nyomtalanul elenyészve visszatér a nagy közös nemlétbe. Talán ez a megfigyelés, ez a tapasztalat is benn van a balinézek hitében a lélek vándorlásáról, az újra meg újra hullámként felcsapó megtestesülésekről. Sok itt a talán, egyvalami azonban biztos: aki megteheti, életében egyszer utazzon el Bali szigetére, ami nem a földi paradicsom, nem a szerelmesek szigete, és nem az istenek otthona – de mágikus hely mégis, talán az utolsók egyike a Földön
(Fotó: Koncz János / Totalcar)
