Magosix, Magotax, Magosupersix

A Totalcar.hu-n a Veterán Autó és Motor magazinból átvett cikkeket is publikálunk kéthetente. Fogadják szeretettel ezeket az írásokat, amelyek közül a jelenlegi a 1999/4-es számban jelent meg.

A MÁG gyár mérnökei – sokszor éjt nappallá téve – egy év alatt fejlesztették ki a Magosixet, és készítették fel gyártásra. A német, amerikai, angol alkatrészekből álló autó alváza, hűtője, benzintankja volt magyar gyártmány, míg motorja MÁG-fejlesztés volt. A motor főtengelyét kényszerből a Bismack Hüttétől rendelték meg, mivel a gyár edzőkemencéi elavultak voltak ennek a munkaigényes alkatrésznek az előállításához.

A gyártás, ha kezdetlegesen is, de futószalagszerűen haladt. A tengelyekkel és kerekekkel szerelt alvázak sínpáron gurultak, naponta mintegy három készült belőlük. A kész alvázakat ideiglenes karosszériával szerelték, majd a gyárudvaron vetették próba alá. Bejáratásuk Mátyásföld és Gödöllő között folyt, télen-nyáron.

A Magosix alváz- és méretrajzát nézve mai szemmel műszaki csemegének számít a hidraulikus szalagfék (1928-tól dobfék) és a kardánra szerelt kézifék. Ezt a megoldást már a század elején is használták versenyautókon. A jobb oldalra helyezett kormány az akkor még bal oldali közlekedésünkre utal. A kocsi műszerfalán időmérő, sebességmérő és kilométer-számláló (svájci Index AG Solothurn vagy Jaeger), olajnyomásmérő és benzinóra (német Nivex), gyújtáskapcsoló (Bosch) kapott helyet, számlapjuk Magosix-emblémával díszítve. Poggyásztartó rács, szerszám- és zsírzókészlet, villany- és kézi kürt, keresőlámpa, két pótkerék tartozott a felszereléshez. Az első Magosix modellek turul hűtődísszel készültek, amelyet később ismeretlen ok miatt elhagytak.

A Magomobilok mellett 1927 őszétől az új magyar hathengeres típus is megjelent Budapest utcáin mint taxi. Az Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Rt. – pestiesen Szürketaxi – és a Budapesti Géperejű Bérkocsi Ipartestület – röviden Pirostaxi (1931-től Kéktaxi) – voltak a Magotaxra keresztelt taxiváltozat legnagyobb vevői. A Haltenberger Samu – a modern hazai taxizás megteremtője – által vezetett Szürketaxi a MÁG taxialvázai mellett mintegy 70 luxus Magosixet is vásárolt 1928-ban és 1929-ben. Ezeket túraosztályként üzemeltette üzletemberek, autóval nem rendelkezők részére. Sofőrrel együtt bérelhetők voltak külföldi utakra is.

A Magotaxok a hatósági előírásoknak megfelelően csökkentett lökettérfogattal és teljesítménnyel (furat 59 mm, löket 100 mm, 1630 cm3, kb. 30 LE) kerültek a taxivállalatokhoz. Ezek az alvázak sok karosszériaüzemnek adtak munkát. A Szürketaxi többek között saját Kerepesi úti üzemében is karosszálta a taxialvázakat Sissovics József műszaki igazgató eljárása szerint. Ennek lényege, hogy a faváz helyettesítésére vékony acélcsöveket alkalmaztak, amely a megnövelt élettartam és szilárdság mellett magával hozta a könnyebb javíthatóságot is.

Jellemző adat a Magomobilok, Magotaxok elnyűhetetlenségére, hogy amikor a háború után, 1945 júniusában a Szürketaxi leltárt készített, a fellelhető 133 Magomobilból és Magotaxból 111-et tudtak a lerombolt város és a minisztériumok rendelkezésére bocsátani, bizonyítva könnyű javíthatóságukat, megbízható és olcsó szerkezetüket. A Közlekedési Múzeumban látható eredeti állapotban lévő piros színű Kéktaxi az egyetlen megmaradt példány. Ezt a Magotaxot az 1993–94-es berlini Taxitörténeti Világkiállításon is bemutatták.

A Magosupersixről, a MÁG gyár e kevés példányban készült modelljéről tudunk a legkevesebbet. 1929-ben készült a Magosix továbbfejlesztéseként 2410 cm3-es, hathengeres motorral. Főbb alkatrészei továbbra is a jól bevált külföldi szállítóktól érkeztek. Tengelyüket Eaton gyártmányúra cserélték a gyártás során. Pontos teljesítményadatai és a gyártott példányszám ismeretlen.

Az autóipar fellendülésével a karosszériaipar is lépést tartott. Számtalan pesti karoszszériás – akik talán azelőtt bognármesterek voltak – gyártott változatos és szép karosszériákat, többek között Magosix alvázra. A MÁG gyárnak nem volt karosszériarészlege, ezért alvázaikra elsősorban a Neuschloss és Lichtig bútor- és karosszériagyár, a Ludovika, a Misura, a Schillinger, a Metallo (Piltzer György szabadalma szerint sajtolt és hegesztett lemezidomok és L alakú merevítők), a Balogh és Társa, az FP – Frohner és Pásztélyi (műbőrrel borított faváz – Weymann rendszer) – készítettek karosszériát. A Magosix alvázakra a legtöbb és legváltozatosabb felépítményeket a Zupka cég gyártotta a túramodelltől a „belső kormányosokig”, és a 8-9 személyes kisautóbuszoktól a mentőautókig.