Egyetlen autó van, amit a Genfi Autószalonon kívül is tömegek figyelnek nap mint nap - az orosz hadsereg... az orosz önkéntesek... az orosz egyenruhás ismeretlen fegyveresek... szóval az ukrán hadsereget sakkban tartó vitatott identitású katonák... gárdisták... milicisták... szpecnazosok... a Digital Flora mintázatú szabadidőruhában cserkészkedő turisták szokatlanul egyforma behemótjai.
Ezek, ni:
A képek alapján határozottan felismerhető, hogy az orosz GAZ Klub tette tiszteletét a Krímben. A leánykori nevén GAZ-2975 Tyigr (=Tigris) névre hallgató dög prototípusai 5,3 tonnás, 400 mm hasmagasságú, 52-52 fokos első-hátsó terepszögű, húszcolos defekttűrő abroncsokon guruló hegyomlások voltak. Steyr-liszensz, hathengeres GAZ-562 3,2 literes, vagy Cummins 3,0 illetve 3,5 literes motorokkal, hatsebességes kézi-, vagy ötsebességes automata váltóval szerelték őket.
Kifejezetten a hadsereg és a rendőrség igényei szerint fejlesztették ki, így szempont volt például a legalább egyméteres gázlómélység (végül 1,2 lett), a kivételes terepszög, illetve az is, hogy a homokdűnéken minden probléma nélkül tudjon közlekedni. Nem véletlenül, eredetileg az Egyesült Arab Emírségek megrendelésére fejlesztették ki a típust. A felépítményen ekkor még csak három ajtó volt, golyóálló páncélzat nélkül - az csak később került az opciós listába, 700 kg többletsúllyal.
A gyártás beindítása igazán oroszos történet. Bár a kész autót 2001-ben mutatták be az IDEX nemzetközi fegyverkiállításon, Abu Dhabiban, a megrendelő elégedetlen volt. Szerződés így nem született, 2002-ben elkészült három újabb verzió már páncélozva, amelyekből kettőt az orosz speciális erőknek mutatott be a gyártó, egy pedig 2330 típusszámmal civil külsőt kapott. Némi üldögélés után csak 2004-ben kezdődött el az igazi gyártás, illetve akkor is csupán a nullszéria készült el. 2005-ig összesen 96 autót raktak össze, amelyeket az orosz hadsereg szívott fel, tesztelés céljára.
Közben a típusszámokat megkeverte a gyár, a 2330 lett a katonai verzió, a 3121 pedig a civil, Tyigr-2 néven. Számos verzióval indult a valódi sorozatgyártás 2005-ben (egyébként már az AMZ-nél, a BTR-80-asok fészkében), jó orosz szokás szerint a motor- és kaszniverziót a típusszám után jelölve.
Gyártottak belőle fel- és szétnyíló hátfalajtós, két- és négy utasajtós kivitelt, két és tíz közötti ülésszámmal, platós és zárt verziót - sőt, egy példányban még kabrió, díszelgő kivitelt is. Motorban is széles volt a paletta, a fentieken kívül YaMZ-534 motorral (Euro-IV-es, négyhengeres turbódízel attól a gyártól, aki a KrAZ-ok pokoljáróit motorizálta!), de 420 lóerős, 5,9 literes Cummins dízellel is. Utóbbival már egészen dinamikusan mozgott a Tigris, 23 másodperc alatt gyorsult százra a több mint hattonnás bazaltkocka.
Ha valakinek kedve támadna egy Tigrishez, jelenleg Arzamaszban a civil és a katonai verzió is rendelhető. Előbbi extralistáján klíma, hifi, automata csörlő, ABS, elektromos ablakok, állófűtés szerepel, utóbbi esetében pedig megfelelő magasságú rubel- (pláne dollár-) kupac átadása esetén gyakorlatilag bármi.
A külcsín persze lehet bármilyen faszányos, azért azt illik tudni, hogy a gépészet számtalan elemét az amerikai gyártók szállítják - más autók fődarabjaiból. Nem csupán a Cummins motorokról, de az azokhoz csatlakozó váltókról és a hajtáslánc elemeiről is lehet tudni, hogy neves gyártók termékei. Kis túlzással mondhatjuk tehát azt is, hogy az oroszok egy átcsomagolt Hummerrel csapatnak.
A kezdeti arab piaci kudarc ellenére az autó mára sikertörténetnek számít. Nem csupán az orosz hadsereg és a rendőrség különleges osztagai vásároltak be komoly mennyiséget, de rendszeresítette a Tigrist a szovjet utódállamokon kívül Kína (persze ők gyártják is), Kongó, Guinea, Mongólia, Nicarauga és Uruguay is. Brazília és India is rendelt hadserege számára tesztautókat, de továbbiak szállításáról nincs hír.
Történetesen Ukrajna épp nem állított hadrendbe belőlük, a rendszámokból azonban lehet tudni, hogy a turisták nem helyben bérelték az autókat. A nyugati sajtó sokszor félremagyarázza, és a civil rendszámok kódrendszere alapján próbálja - hibásan - beazonosítani a Csuvas Köztársaság területkódja alapján. Nem rossz hely egyébként Csuvasföld autóbuzi szemmel sem, Csebokszári remek traktormúzeumáról már írtunk, de a 21-es kód esetünkben mást jelent.
Az orosz katonai rendszámok, amelyeket a fekete háttéren olvasható fehér betűkről lehet megismerni, a katonai körzetek szerint vannak számozva - ez pedig a Tigriseken az észak-Kaukázusi katonai körzetre utal.
Persze van itt más is, az itthon sem ismeretlen UAZ mentőn 76-os "járatszám" látható, ez az urali körzetet jelenti.
