Heki
Heki már gyerekkorától érdeklődött a biciklik iránt, de először inkább csak a gép és a szerelés vonzotta. Meg is kapta apukája harminc éves Favoritját, és nekiállt faragni. Az eredmény mai szemmel nem lenne túl kívánatos, össze nem illő alkatrészek, sárgára színterezett váz, de sokat tanult az építgetésből. Heki tizennégy éves volt, amikor anyukája azzal állt elő, hogy elkezdhetne bringázni egyesületben, mert a kolléganője fia is teker, és nagyon szereti. Így került a BVSC-be. Júniusban kezdte, júliusban győzött egy időfutamon. Heti hat-hét edzés, nyáron napi kettő, nem meglepő, hogy hamar le is dobott magáról tizenöt kilót.
Tizenhat éves volt, amikor elege lett a lassú és unalmas tömegközlekedésből, ezért biciklire váltott. Érettségi után megkérdezte a házukban a gondnokot, aki biciklis futárkodott, hogy nem lehet-e nyárra beugrani. Persze nyáron nincs munka, így tovább kellett keresgélnie. Közben kiderült, hogy nem nyert felvételt az ELTE geográfus szakára, muszáj volt valamit kezdenie magával, a Recycle nevű kétfős futárcéghez sikerült bekerülnie. Munka alig volt, ezért amikor áthívták a Hercehurcába, könnyű szívvel ment. Itt ideiglenesen megüresedett egy hely, mivel egyik futáruk, Ninja, kosarában Fixi nevű kutyájával elment Lengyelországba a futár világbajnokságra. Sajnos a Hercehurcától menni kellett valamivel több mint két hónap után, de rendesek voltak, és átszóltak a Hajtás Pajtáshoz, hogy van egy srác aki jól megy, nézzék meg. Itt egyből közölték vele, hogy sajnos nincs hely, de megkérték, hogy ugorjon el kifliért. Amíg távol volt a DJ (diszpécser), aki Heki egyik csapattársának apukája volt, szólt, nehogy elengedjék mert a srác versenyző, nagyon tud menni. Így végül felvették.
A következő egy évben Heki teljes munkaidőben tekert, és közben készült az emelt szintű felvételire. A felvételi ezúttal sikerült, be is iratkozott geográfiára, a következő hét évben a Pajti és az egyetem osztoztak a nappalokon. Így sem lehetett rá panasz, sorra nyerte az Alley Cateket (futárversenyeket). Mivel a kevesebb munkaórával kevesebb pénz is járt, ezért az utolsó években pohárszedéssel és más esti alkalmai munkákkal egészítette ki a fizetését. Néha dj-zett is, sőt volt, hogy 8-9 óra bringázás után átült egy riksára, és hajnalig hajtotta.
Az egyetemen a térinformatika kezdte igazán érdekelni, de mivel nem volt még ilyen szakirány, ezért kutató geográfusként végzett. A térinformatikai irányba továbbképezte magát, diplomamunkája egy webes kerékpáros útvonaltervező volt. Nagyon élvezte a futármunkát, de végül dönteni kellett, jelenleg egy nagy cégnél dolgozik, mint térinformatikus.
Áhítattal beszél a biciklizésről, a futárkodásról, a futár szubkultúráról. Jelenlegi munkáját nagyon szereti, de a futárkodás adta szabadságot nem tudja semmi pótolni. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma munka. Érzed az arcodon, ahogy változik az időjárás, nem tudod egy percre sem elveszíteni a várossal és a környezettel való kapcsolatot. Kialakul egy bio-GPS, mindent tudsz a városról. Mi, hol van? Hol, kik a recepciósok? Hol adják a legjobb jattot? Hol nem engednek be vécére? Ha többet lehetne keresni napi nyolc óra futárkodással, elgondolkozna a váltáson, de legszívesebben félállásban azt csinálná amit most, a másik felében pedig tekerne.
Nem tudsz visszaadni, kedves futár úr?
A futárnak alapesetben saját pénzből kell visszaadnia. Hónap elején, és hónap végén is. Hónap végére pedig gyakran előfordul, hogy csak pár ezer forint marad a futár tárcájában. Ha szól előre a megbízó, hogy tízessel vagy húszassal fizet, akkor persze visz magával a futár, de ha nem, és ez ott derül ki, akkor azt éreztetik, hogy örülhet, hogy nem rúgnak belé. Másik véglet a „jajj, kedves futár úr”. Ilyen például, ha negyedóra maradt egy milliárdos pályázat leadási határidejéből, és a futár gyorsaságán múlik a cég jövője.
A néhány negatívum ellenére, Heki szerint így is az egyik legjobb munkahely egy futárcég. Az emberek kompromisszumképesek, a vezetők emberiek. Nem véletlenül, ők is ugyanúgy dolgoznak az utcán is. Munkaidőn kívül pedig megy az együtt bandázás, bulizás, a punkoskodás.
Hekinek nincs jogosítványa, mert eddig nem volt rá szüksége. Most már lenne, ezért tervezi, hogy nekiáll megcsinálni a közeljövőben. Az autósokról egyébként az a véleménye, hogy nagyon pozitív irányba változott a hozzáállásuk a bringásokhoz az elmúlt tíz évben. 2000 környékén még alig volt bicikli az utakon, akik nap mint nap tekertek, legalább arcról ismerték egymást. Ehhez képest most már rengetegen tekernek, szinte mindenhol. Heki szerint, ha kiszámíthatóan megy az ember, akkor nincs gond, és a buszsofőrök is jó fejek. Amennyi hülye autós van, annyi hülye a bringások között is van.
Ennyi év versenyzés és futárkodás után Hekinek szép kis bringagyűjteménye lett. Körülbelül nyolc bringa és még egy köbméternyi alkatrész. Van egy full karbon országútija, két klasszikus pályabiciklije, egy időfutam pálya, két cyclocross (félterep-verseny), egy nyári és egy téli dolgozós fixije, és még van ami kölcsön van adva. Ha tudná hol tartani, szívesen venne egy cargót is. Korábban dolgozott ilyennel, sőt még a Bánki Tóra is eltekert vele fesztiválozni, de a hatodikra felvinni nagy mutatvány lenne.
Sabák
Sabák nagyon sokszínű figura. Ha a forgalomban meglátja valaki, biztosan azt gondolja, hogy futár, pedig már nem. Zeneszerző és zenei producer. Persze van kötődése a futár világhoz. A kétezres évek elején Buppával, a rapper futárlegendával, a Bubi-bázis atyjával, és dj. Mangóval megcsinálták az IMMC futár-rap csapatot. Ekkoriban Sabák is klasszikus futár volt egy fél évig, a Hajtás Pajtásnál tekert. Aztán elutazott Kínába egy hónapra.
Mikor hazajött, fotósnak kezdett tanulni. A suli péntekenként volt, a hét többi napján pedig négy órában DVD-futárkodott. Annyi volt a dolga, hogy minden nap körfuvarba megy és felveszi, illetve leadja a DVD-ket. Ezután még kicsit maradt a szakmában, egyedüli futár volt egy grafikai cégnél. Összesen három telet nyomott le futárként, de a szubkultúrában azóta is benne van. A futár szervezkedésekből aktívan kivette a részét, legyen az tábor, kirándulás, farsang, vagy egy átlagos toldis buli.
A korai punk évek
Minden csak hozzáállás kérdése. Az első években, ameddig ment a punkoskodás a futárok között, a kreszt elég rugalmasan kezelték. Sabáknak is voltak konfliktusai, például egy klumpás IFA sofőrrel a Margit-hídnál, meg néhány kergetőzés, de azóta az autósok és a bringások hozzáállása is sokat fejlődütt. Egy durva balesete volt, saját hibából, egy esős napon megcsúszott a villamossínen. Akkor még az idegek is megsérültek a kezében.
A fotózás végül nem kötötte le Sabákot, ezért másik hobbija, a zene felé nyitott inkább komolyabban. Tíz éve kezdték a Studió H nevű hangstúdiót, ahol filmek, reklámfilmek és zenekarok felvételeit és utómunkáit csinálják. Sabák stúdió alkalmazott zenészként játszott a Kamu zenekarral, a Másféllel és a Rewind partysorozattal. Buppával kitalálták az Omnifix nevű formációt, aki végül kihátrált, de így jött össze a Fixi4, ami azóta már öt főre hízott. A Fixi4 zenészei egyébként háttérfomációként, Amoeba néven rendszeresen játszanak más zenekarokkal és a Slam Poetryken is.
A zene mellett a bringázás megmaradt, mint közlekedési eszköz. Sabák még a jéghoki edzésekre is ezzel jár, csak ügyesen kell felpakolni a cuccokat. Vannak helyzetek, amikor persze nem lehet megkerülni az autózást, ilyen például a hangszerszállítás. Sabáknak van jogosítványa, vezet is. Korábban volt egy Renault 19-ese, de mióta az kirohadt alóla, maradt a kölcsönkocsi, vagy a taxi. Heti egy-két alkalommal még ez is olcsóbb, mint egy autót fenntartani. Egy kisbuszt, a szélesebb felhasználási lehetőség miatt, el tudna képzelni.
Autósként jobban figyel a bringásokra, mint az átlag vezetők. Tudja, hogy meddig tart a bringások komfortzónája. A budapesti közlekedésen egyébként úgy érzi lenne fejleszteni való, bringás szemszögből, mert aránytalanul sok az autó a belvárosban. Nemrég New Yorkban töltött néhány hónapot, ahol szintén bringával közlekedett. Ott szinte mindenhol van bicikliút az autóút és a járda között, de a rendőrök komolyan veszik, hogy csak itt lehet bringázni. Sabákot is megbüntették, amikor egyszer felment a járdára. Mivel a tárgyalás időpontjában már itthon volt, és erről levelet írt, a büntetést elengedték. Legalábbis most úgy tűnik.
A többiekkel ellentétben Sabák nem halmozza a bicikliket, mindig szigorúan csak egy volt neki, és sokszor más levetettje, vagy kölcsön. Most is egy sokat látott fehér országútija van, és addig akarja használni, ameddig ki nem hullik alóla.
