Tökéletes megoldás persze nincs, de a tolvajok dolgát nagyon meg lehet nehezíteni.
– Hogyan lopnak el egy autót? – kérdeztük Vezda Lászlót, az Autóvadász Egyesület vezetőjét. Egy szóval összefoglalható a válasz: gyorsan. Ennél ugyan árnyaltabb a kép, de a tapasztalat azt mutatja, hogy
a legtöbb autót öt perc alatt el lehet lopni.
A filmekben és krimisorozatokban szeretik az autólopást bonyolultnak ábrázolni: szikrázó kábelek a kormányoszlop alatt, elmés zárnyitók, és hasonlók. A valóság közel sem ennyire látványos, a tolvajok inkább az egyszerűségre törekszenek.
Az egyik legnépszerűbb módszer, amikor betörnek a tulajdonos házába, és elhozzák a kulcsot. Gondoljanak csak bele, a legtöbben a bejárati ajtótól nem messze, a falra akasztva, vagy a komódon tartják a kulcsot, és gyakran ugyanazon a karikán lóg a kapu, vagy a garázs távirányítója is. Ilyenkor egy füst alatt gyakran a lakást is kirámolják. Az efféle akciókra hatványozottan igaz, hogy a bűnözők csak alapos terepfelmérés után lépnek.
Fogtak el már olyan bandát is, amely
a pótkulcsokat egyenesen a márkaszervizből szerezte.
Itt a csapat tagja volt az egyik ott dolgozó szerelő is, neki adták le a keresett autó rendszámát. Innen már csak hetek kérdése volt, hogy megérkezzen az autóhoz tartozó kulcs Németországból, az autónak pedig külsérelmi nyom nélkül kelt lába.
A trükkös lopások sem igényelnek különösebb technikai felkészültséget, bár ezek ma már nem gyakoriak. Ilyenkor útakadályt képeznek, például egy kukát raknak a kocsi elé, majd amíg a tulajdonos kiszáll, hogy arrébb tegye, egyszerűen elhajtanak a járó motorú autóval. Az ilyen akció kockázatos, ugyanis elég valószínű, hogy a tulaj ellenkezni fog, így erőszakba torkollhat a lopás. Ennek már elég súlyos a büntetése, a rizikót pedig kevesen vállalják.
Egy fokkal izgalmasabb a zárkihúzás. Ilyenkor a tolvaj egy menetes eszközzel – amely akár egy jobb dugóhúzó is lehet – kitépi a zárszerkezetet az ajtóból. Ezáltal megoldódik az utastérbe való bejutás, de a zár alapján készülhet egy kulcsmásolat is, amivel indítható az autó. A kulcsmásoló gép akár egy kisbusz hátuljában is elfér, még a helyszínen elkészülhet a kópia.
Az igazán profik a zárat fedő apró fémlemezt is visszateszik, így nem tűnik fel a rongálás, ha csak másnap mennének vissza az autóért. Ha nem cél az indítás, csak a feltörés, akkor elég csak a típushoz való biankó kulcsot használni, amit a zárba tolnak, majd egy erőkarral megforgatnak, ezzel törve a mechanikát.
Az elektronikus rendszer kijátszása már valamivel nagyobb tapasztalatot kíván, ezt már ritkán csinálják pitiáner tolvajok. Amióta a gyártók rádiójellel működtetik a központi zárakat, egy legálisan beszerezhető multifrekvenciás adó-vevővel meg lehet akadályozni a zárást. Ehhez elég, ha a bűnöző hatótávon belül kerül az autóhoz, majd blokkolja a távirányító jelét. A tulajdonos abban a tudatban sétál el, hogy bezárta kocsiját, közben pedig kirámolják az értékeit, rosszabb esetben az autót is elviszik. Az igazán pofátlan tolvaj akár vissza is zárja az autót, a tulajdonos meg csak áll meghasonlottan, abban a tudatban, hogy megnyomta a gombot.
Ma már népszerűek azok a védelmi rendszerek, amik GPS-jel alapján követik az autót. Ezeket sem nehéz kijátszani, bár a blokkoló egy fokkal kockázatosabb a tolvajra nézve. Ez az eszköz még mindig legálisan megvásárolható, de a használatát már törvény szabályozza. Pár évvel ezelőtt már két ilyennel trükköző banda is lebukott: egyszerűen becsöngetett hozzájuk a VPOP, mégis mire akarják használni a jelzavarókat, aztán persze megkerültek a lopott alkatrészek. Ma már jóval megfontoltabb, aki ilyet akar, gyakran alkatrészenként vásárolják össze a zavarót.
A legkomolyabb szaktudást talán az igényli, amikor rácsatlakoznak az autó számítógépére, és hatástalanítják az indításgátlót. Ehhez persze elengedhetetlen az utastérbe való bejutás, de utána már viszonylag könnyű dolga van a bűnözőnek. Vagy egy erre a célra gyártott elektronikát, vagy egy laptopot köt az autóra az OBD csatlakozón keresztül, majd letölti az adott típusra vonatkozó adatokat, és a központi zár sorozatszámát. Utána még helyben megírja az újat, és könnyedén indítja az autót.
A lopással nem ér véget az akció,
pénzzé is kell tenni a kocsit. Bár nem a leggyakoribb áldozat, de László egy közelmúltban történt esetet hoz fel, ahol a tulajdonos egy Mercedes GLK-val lett szegényebb. Az újonnan tizenötmilliós luxusautó 800 ezer forintért kelt el a feketepiacon. Joggal gondolhatnánk, hogy ez még a nulla beszerzési költséggel sem érte meg igazán bűnözőknek, pedig ez az autó már kétszer visszahozta a ráfordított pénzt.
A folyamat a következő: ötletszerűen nem lopnak, csak alapos megfigyelés után indulhat az akció. Miután tiszta a levegő, jön az a szakember, aki bejut az autóba, és elindítja. A munka volumenétől függően valahol ötven-százezer forint körüli összegért dolgozik, ami az ötperces időtartamot tekintve elég jó órabérnek számít, és még csak nem is övé a legnagyobb kockázat.
Az igazi rizikót az vállalja, aki elszállítja az autót. Ők jellemzően olyan emberek, akiknek nagyon kell a gyors pénz, tehát például játék- vagy kábítószerfüggők, esetleg rossz embernek tartoznak. Az ő díjazása hasonló, mint a szakié, persze ez is a balhé színvonalán múlik. Nagyjából kétszázezer forint még a megfelelő zsebekbe vándorol, hogy az autó ismét legális legyen, majd átveszi a megrendelő.
A drága autók ritkán maradnak az adott országban, jellemzően kelet felé vándorolnak, így, amit Olaszországban lopnak, az nálunk köt ki, míg az itthon elkötött A8-as Audik Romániában, Ukrajnában vagy valamelyik volt szovjet tagállamban kezdenek új életet. Ezeknek az ára itthon nem kúszik másfél millió forint fölé, de ha valaki vállalja a határon való átvitel kockázatát, egy húszmilliós gépet akár hárommillió forintért is eladhat külföldön.
A közelmúltban lebukott banda olasz bérautókat hozott haza. Ők sem bonyolították a dolgot, felbéreltek egy hajléktalant, felöltöztették egy szép öltönybe, majd kiutaztatták Olaszországba, nagyjából ez is volt az akció összes költsége. A cégnél megadták az emberünk adatait, elhozták az autókat, de vissza már nem vitték. A hajléktalan nyaralt egy jót, állandó tartózkodási hely híján pedig szinte lehetetlen megtalálni.
Ebben az esetben a hajléktalan tudott róla, hogy csalásra használták az adatait, de előfordulhat az is, hogy egy jóhiszemű madarat paliznak be. A bűnöző beférkőzik az illető bizalmába, majd meggyőzi, hogy szálljon be a cégébe, ami legtöbbször még csak nem is létezik. Az ő neve persze sehol nem jelenik meg, így a jóhiszeműre húzzák rá a vizes lepedőt.
Sokan nem gondolnák, de
hatalmas pénz van a mezőgazdasági gépekben,
és a haszongépjárművekben is. A gyanúsítottak létrehoztak egy külföldi fantomcéget, és lízingre vásároltak több John Deere traktort. Néhány hónapig fizették a részleteket, majd a gépek eltűntek, és tisztára mosva egy másik országban kezdték használni őket. Ez sem volt elég, egy újabb fantomcégen keresztül hiteleket vettek fel, amelyeknek munkagépek voltak a biztosítékai. A traktorokat ismét eltüntették, majd egy harmadik alvázszámmal újból eladták őket. Érdemes belegondolni, hogy ez idő alatt hányszor termelték ki az árukat a gépek.
Persze ezek kirívó esetek, a feketepiacot a népautók pörgetik, és szomorú kimondani, de nagyjából semmi sincs biztonságban. Ezeket a kocsikat szinte sosem egy darabban adják tovább, hanem inkább elbontják, és minél több fut egy autóból, annál több alkatrészre van vevő. A magyar gépjárműpark átlagéletkora 12,5 év, tehát viszonylag öreg autókkal járunk, amiket egyre gyakrabban kell szervizbe vinni.
Természetesen mindenki szeretné a lehető legolcsóbban megoldani a dolgot, ezért maszekhoz viszi a kocsiját, akinek nem feltétlen ellenőrzött az alkatrészbeszerzése, így akár akarata ellenére is beszerelhet lopott darabokat. Öngerjesztő folyamatról van tehát szó, de kár lenne azt hinni, hogy a márkaszervizek teljesen megbízhatóak: vendéglátóm ismer olyan esetet, ahol egy banda újként adott el lopott alkatrészeket márkaszerviznek.
De mit kell a leginkább félteni?
Az ORFK 2013-ban 6920 esetben indított eljárást lopott autók ügyében. A legnépszerűbb lopott autók egy ideje ugyanazok, csak a sorrendjük változik. Az Autóvadászhoz érkezett bejelentések igazolják a népautó elméletet, ugyanis 2013-ban négy legnépszerűbb márka az Opel, a Volkswagen, a Renault, és a Suzuki volt, vagyis azok, amikből a legtöbb fut. Típusokra lebontva az Opel Corsa, az Opel Astra, a Renault Megane, a VW Golf, a Renault Megane Scenic, és a Toyota Corollát viszik a leginkább, utánuk következik a VW Transporter. Ezeket persze nem egy darabban értékesítik, hanem a felbecsülhetetlen lopottalkatrész-piacon. Érdekes, hogy a rendőrség statisztikái szerint a Volkswagen a legnépszerűbb, majd jön a Suzuki, és az Opel.
A statisztikából az is kiderül, hogy az egy és hat év közti típusok a legveszélyeztetettebbek, mert ezek alkatrészei még elég jó állapotban vannak az eladáshoz. Tízből kilenc bejelentés a fővárosból érkezik, a legfelkapottabb környék a XI. kerület, vidéken pedig a budaörsiek kell leginkább aggódniuk.
A szakember szerint a tulajdonosok nem fordítanak elég figyelmet az autójuk védelmére. Sokan hagyatkoznak a gyári rendszerre, ami még akár egész hatékony is lehet, de van egy hatalmas hibája: egy típuson belül az összes megegyezik, a leírások pedig könnyen hozzáférhetőek.
A mechanikus és elektronikus védelem csak együtt ér valamit – tudom meg a New Duett Kft. műhelyében tett látogatásomkor. Beszereltethetjük a legmodernebb riasztórendszert is, de ha a gépháztető oldása után azonnal le lehet kötni az akkumulátort, az sem jó semmire. A motortér zárjának megbontásához még csak egy szerelő tapasztalata sem kell, ezért nem árthat beépíteni egy utólagos zárat, ami csak a beltérből oldható. Egy igényesen beszerelt riasztót alig venni észre, fontos, hogy ugyanolyan színű és anyagú kábeleket használjanak a műhelyben, mint a gyárban. Az érzékelők figyelhetik az ajtók nyitását, a kocsi elmozdítását, vagy a kaszni billenését. Utóbbira a tréleres lopások miatt van szükség, bár ez itthon nem gyakori.
Miközben a műhelyben nézelődök, épp visszahoznak egy Mazda kormányoszlopot: Olaszországba küldték ki, hogy beleszereljenek egy utólagos kormányzárat. A zárszerkezet eleve nehezen elérhető helyre került, de a felhasznált anyagok sem hagynak kétséget. A forgalmazó tart belőle egy kipróbálható változatot, a falra csavarozva. Sokan csak azért mennek be, hogy megpróbálják eltörni, amit már két kormány bánt eddig, de a zárszerkezet és a mechanika sértetlen. Százkilencvenezer forintos ára ellenére elég népszerű, és okkal: ezzel legfeljebb csak körbe-körbe fog elhajtani a tolvaj, de aki sokallja érte a pénzt, gondoljon bele abba, milyen biztonsági előírásokat kell teljesíteni egy kormányműbe épített szerkezetnek.
Jól mutatja a vásárlók hozzáállását a biztonsági eszközökhöz: a kínálat alját és a tetejét viszik leginkább. Egy hárommilliós autó megvásárlása után már érdemes elgondolkodni egy komolyabb rendszer beépítésén, ott van például az a fekete X6-os BMW, amiben az egyik legjobb rendszer működött. A tolvaj annyira nem tudott mit kezdeni a lopásgátlóval, hogy dühében egy baltát vágott a gépháztetőbe. Anyagi kár persze így is érte a tulajdonost, de még mindig jobban jár egy cserével, mintha autó nélkül maradt volna.
Azt persze műhelyben sem állítják, hogy létezne kijátszhatatlan rendszer vagy ellophatatlan autó, de bűnöző minden esetben a legkisebb ellenállásra törekszik. Nem fog egy váltózárat reszelgetni, miközben üvölt a riasztó, tudva, hogy még az indításgátlót is hatástalanítania kell. Ugyanez igaz az olcsóbb autókra is: tegyük fel, hogy egy parkolóban áll tíz hasonló értékű és kategóriájú autó, de az egyikben kormányzár van a kormányon, vagy megcsillan a váltózár kulcsnyílása. A bűnözőnek minden másodperc számít, ezért azt fogja választani, amivel a legkisebb a lebukás veszélye. Ha csak percekkel tart tovább elkötni az autót, vagy esetleg nem is éri meg a kockáztatni, már lehet nyert ügyünk.
Kommentelne? A Totalcar Facebook-oldalán megteheti.
