BMW 635CSi a Hungaroringen

A történethez tartozik, hogy Poldi bácsi nem az a tipikus nyugdíjas, talán sosem volt rendes munkahelye, azon sem csodálkoznék, ha neve még soha nem szerepelt volna bérlistákon. Leopold Prinz von Bayern rendes kékvérű arisztokrata, I.Lajos (I. Ludwig) bajor király ük-ük-ükunokája, van neki rendes, hosszú neve is: Leopold Rupprecht Ludwig Ferdinand Adalbert Friedrich Maria et omnes sancti. Lehet őfelségének, vagy hercegnek is szólítani, de legjobban a Poldit szereti. A Leopoldtól kiütést kap. Szóval Poldi, a bajor herceg vitt körbe a Hungaroringen, egy igazi veterán versenyautóban.

A DTM hétvégére jelezték a BMW-sek, hogy lehetőség volna két autóban is race taxi élményt gyűjteni, csak ki kellene választani, a háromból melyik kettő legyen. Épp csak egy kicsivel volt kevésbé nehéz és fájdalmas a döntés, mint ha azt kellett volna megmondanom, a két karom közül melyik maradjon meg, mert a lista így nézett ki: BMW 635CSi, BMW M3E30 DTM, BMW M3GT2. Egyetlen dolog volt biztos, hogy a 635CSi-be be KELL ülnöm. Én nem vagyok őrületes BMW rajongó, nekem nem az E30 M3 a Szent Grál, nálam nem az számít, mekkora legenda az M3. Hanem az, hogy ez a 635CSi, evvel a dekorral kitörölhetetlenül beleégett az agyamba. Mert a Tamiya makett-katalógusban, amit még 1987-ben kaptam, ott állt ez a felfoghatatlanul menő dekorú, cápaorrú versenyautó, és órákon át nézegettem. Mert az Original BMW Teile /Genuine BMW parts dekor nem csak mindenféle kriksz-kraksz, tessék csak jobban megnézni.

Ez az autó egy guruló röntgenrajz, egy zseniális marketing-poén. A cél az volt, hogy népszerűsítsék a gyári, eredeti BMW alkatrészeket. Ezt megtehették volna úgy is, hogy csak a feliratot teszik fel az oldalára. De ennél jobb ötletük volt a dizájnereknek: az autó belsejében található elemeket, alkatrészeket matricázták fel a kocsi oldalára, hátuljára, tetejére. Természetesen minden alkatrészt a megfelelő nézetből, méretben, helyen ábrázoltak. Lelkes apukák egy komplett autó működését el tudják magyarázni az öreg hatoson -látod, ez itt a motor, ez a kis doboz a légtömegmérő, ott az önindító, emitt meg a kiegyenlítő tartály. Annyira szép és aprólékos a dekor, hogy alig tudom felfogni, hogyan tudták ezt az összetett grafikát megrajzolni és ilyen szépen kivitelezni, jóval a számítógép-vezérlésű plotterek és grafikai tervezőprogramok elterjedése előtt.

Tehát egyértelmű volt, hogy ha megoldható, én a 635CSi-ben szeretnék egy kört menni. Már a Hockenheimringen bepárásodott a szemüvegem, amikor megláttam az Original BMW Teile feliratot. És színes átkokat szórtam azokra a piszok szerencsésekre, akik beletehették a seggüket ebbe a legendába. Mert természetesen nem csak a látványos dekor miatt került be az egyik legnagyobb makettgyártó kínálatába, szép eredményeket is sikerült a 635-tel elérni. Ezzel a dekorral például Spaban az 1986-os huszonnégy-óráson nyertek, de 1984-ben a legelső DTM bajnok is 635CSi-vel harcolta végig a szezont. Érdekes tény, hogy a Gubin-csapatnál versenyző Volker Stryczek egyetlen futamot sem nyert meg, de mégis ő volt '84 DTM bajnoka.

A drága herceg, mindenki Poldija vigyorogva köszöntött a kocsiban, és láthatóan élvezett minden egyes gázfröccsöt, ellenkormányzást. Kemény, őszinte és érezhetően utcaihoz közeli az autó, ez nem csak messziről hasonlít egy civil 635CSi-re. Nem is félelmetesen erős, valahol a széria 285 lóerő környékén tudhat. De természetesen ki van pakolva, üres a kaszni, rezeg, remeg, hangos mint a fene. A padlólemez és két vékony festékréteg választ csak el az üvöltő kipufogótól. Igyekszem is távol tartani a lábam attól a ponttól, ahol a cső fut, az egyik kollégának már megolvasztotta a cipőtalpát a hő.

A motor ordítását hallva egészen meglepett, mennyire széria közeli állapotok uralkodnak a motortérben, de hát ez mégis csak egy A-csoportos autó, túl nagy kilengéseket nem engedett a versenyszabályzat. Az utastérben megvolt a tetőkárpit (igaz, a tűzoltórendszer miatt kivágva), az ajtókárpitok, a műszerfal is gyári volt, sőt, még a gyári check-panel is benne volt (hogy működőképes-e, az más kérdés). Láthatóan alapos felújításon esett át az autó, a jobb hátsó sarokban a fényező cég aláírása olvasható. De ettől még teljesen korhű az egész kocsi, a nyomógombos biztosítéktábla, az áramtalanító kapcsoló, a kopottas versenykormány mind a harminc évvel ezelőtti időket idézi.

A versenytaxikat pátyolgató srácok lehetővé tették, hogy körbefotózzuk a kocsit, közben pár kérdésemre is választ adtak. Az a csomagtartó felnyitásakor rögtön látszik, hogy bár a gyorstankoló rendszer betöltőnyílásai megvannak, de a tartályhoz semmi köze a két csonknak. Mivel a versenytank homologizációja már rég lejárt, és az autó nem csak dísztárgy, bemutatókra járnak vele, versenytaxinak használják, egy új, homológ verziót szereltek be. Ugyanezen okból cserélték le mindkét ülést és a bukócsövet is. Az eredeti cső is csavaros kötéssel volt beépítve, de akkoriban alumínium bukócsövet használtak.

Bár ez volt az összes Race Taxi közül a leggyengébb, a videót megnézve kiderült, hogy 2:18 körüli köridőt ment, utassal, a fene tudja mennyire a pályához beállított futóművel, áttétellel. És gyanítom, hogy bőven nem határon autóztunk, szóval nem rossz ez egy ilyen vén csatalótól.

Ami hátborzongató, az a videónak az a része, amikor Poldi a célegyenesben belenéz a tükörbe, és picit igazít rajta. Ekkor veheti észre a hátulról közeledő, 2013-as DTM bajnok Audi RS5-öt (amiben még a Hockenheimringen volt szerencsém ülni). Ami aztán az egyes kanyarban utol is ért minket, és olyan tempóban kezd el a padlógázon gyorsító 635CSi-től távolodni, mint ha állnánk. Harminc év ekkora különbség a DTM-ben. Ha a 2:18-as időt összehasonlítjuk a hétvége DTM köridejeivel, nagyjából az derül ki, hogy versenytempóban két és fél körönként érné utol az aktuális DTM-autó az A-csoportos gépet.

Poldi igazán mindent megtett az utasok szórakoztatásáért, sajnos a nagy forgatagban, ami egész hétvégén volt, nem sikerült elkapni pár szóra. Pedig a vagány arisztokrata biztos jó sztorikkal tudott volna szolgálni, fénykorában Dieter Questerrel és Hans-Joachim Stuckkal a versenypályák, pontosabban a bokszok rémei voltak, csak per Trio Infernale emlegették őket, mindenféle disznóságban benne voltak. Természetesen egymás ba...piszkálgatásában is jó példával jártak elöl, így kapott Poldi alternatív becenevet „Strietzel” Stucktól. Mikor Poldi, az állítása szerint bestiális BMW M1 versenyautóval birkózva többször is megpördült (németül drehen) a pályán, a depóba visszaérve Stuck már csak Drehopoldnak hívta a herceget. Nem mint ha ez őfelségét nagyon zavarná, úgy tűnik, csak annyira veszi magát és az életet komolyan, amennyire azt feltétlenül szükséges.

A 635CSi-t élőben látni, körbefotózni, meg a Hungaroringen autózni vele, igazán nagy élmény volt, de a koronát vasárnap este sikerült a béemvés srácoknak feltenni a produkcióra. Lent, a Ring bejáratánál tették fel a trélerre a kocsit. Esőtől nedves volt az aszfalt, az ideiglenes taxiállmásnál vagy tíz rendőr állt, mikor megérkezett a rendszám nélküli becsövezett versenyautó. A bent ülő szerelő egy elegáns mozdulattal keresztbe tette a kocsit, és szép íven driftelve a tréler mögé állt vele. Mint ha ennél természetesebb dolog nem is lenne a világon, öreg versenyautókkal huligánkodni az üres parkolóban... Ennél szebben nem zárhattam volna a DTM-hétvégét.