Ne sajnáld magadtól a pótkereket

Pótkerék kontra defektjavítók

2014.08.10. 07:00

Egy átlagos európai sofőrt 70 ezer kilométerenként ér defekt, ami a legtöbb autósnál többéves periódust jelent. Ennyi bőven elég arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk kérdést – amúgy is: mi baj lehet, ha kilyukad az abroncs?

Ha már megtörtént a baj, sokféle megoldás választható, de teljes biztonságot csak a pótkerék ad. Kivesszük a csomagtérből, feltesszük a defektes helyére, és megyünk tovább. Persze csak ha van, merthogy a pótkerék nem kötelező tartozék. Már az 1990-es KöHÉM-rendelet vonatkozó paragrafusa is az amennyiben a járművet pótkerékkel látják el feltételes mondattal indul. Ha nem is felesleges, az esetek egy részében a pótkerék valóban kiváltható, nem is meglepő, hogy az utóbbi években divat kispórolni.

Egy teljes értékű pótkerék használatra készen a csomagtérben
Egy teljes értékű pótkerék használatra készen a csomagtérben

A Nemzeti Közlekedési Hatóság becslése szerint az autók körülbelül 80 százalékában lehet pótkerék. Ez a magyar autópark egészét tükrözi, az új autóknál mások az arányok. Kevés új autóhoz adnak ma alapfelszereltségként teljes értékű pótkereket. A Peugeot az aktuális Év Autója 308-ashoz például szériaként adja a szükségpótkereket, de egy teljes értékű pótkerék, azaz a tengelyekre szerelt abronccsal és felnivel megegyező típusú kerék 30 és 130 ezer forint közti pluszkiadást jelent. Az új Focushoz széria a mini acél pótkerék, 15 ezer forint egy teljes értékű. Az Opel Mokkához négy felszereltségi szintből csak egyhez széria a helytakarékos acél pótkerék, a többihez abroncsjavító készletet adnak kompresszorral. Hasonló a helyzet a Toyotánál és a Hyundainál, ahol az alapfelszereltséghez jellemzően csak defektjavító jár.

A teljes értékű pótkerék és az úgynevezett szükség- vagy mankókerék között jelentős a megtakarítás. Nem csak árban, de tömegben és térfogatban is. A mankókerekek jellemzően rikító vörösre vagy sárgára festett keskeny kerekek, amelyekkel lassan, de biztonsággal elvergődhet az autós a legközelebbi gumiszervizig defekt után. Eleve kényszermegoldásra készülnek, rövid futásteljesítményre tervezve, általában csak egy réteg poliészterrel a gumiréteg alatt. Nyilván azért is, hogy senkinek ne jusson eszébe hosszú távon használni egy ilyet. Legfeljebb száz kilométert ajánlott menni velük, szigorúan maximum 80 kilométer/órás sebesség mellett.

Aki nagy felnire vágyik, lemondhat a teljes értékű pótkerékről. Itt éppen egy Jaguar XJ várja a mankókereket, miután defektes lett a húszcolos szett egy darabja
Aki nagy felnire vágyik, lemondhat a teljes értékű pótkerékről. Itt éppen egy Jaguar XJ várja a mankókereket, miután defektes lett a húszcolos szett egy darabja

A mankókerék kiment a bajból. Egészen extrém élethelyzetekben érezni a hátrányát egy tisztességes pótkerékkel szemben. Például ha nagyon sietős úton ér a defekt, vagy mondjuk szerpentinen az Alpokban. Ideiglenes megoldást nyújt, kényelmetlen, de jobb, mintha nem lenne. Aki egy defekt után kénytelen hozzányúlni, számítson rá, hogy megváltozik a menetstabilitás, és növekszik a fékút. A pótkerék emellett sokszor lényegesen kisebb, mint a többi kerék az autón, ezért célszerű nem a hajtott tengelyre tenni. Ez nem csak a stabilitás miatt fontos, a differenciálmű is hálás lesz érte.

Bármi megteszi?

Pótkereket persze nem csak új autóhoz választ az ember. Használtautónál sokan betesznek bármit, ami jó méretű, és olcsó a gumisnál. Mivel a pótkerék nem kötelező, közúti ellenőrzésnél sosem kérik rajtunk számon, ha az autón lévő abroncsokhoz nem passzoló pótkereket utaztatunk a csomagtérben. Ellenben ha feltesszük a sérült kerék helyére – hiába a kényszerhelyzet –, szabályosnak kell lennie. Egy személyautón a gumiabroncsoknak tengelyenként azonos szerkezetűnek és típusúnak kell lenniük, azaz egységesen diagonálnak vagy radiálnak, egységesen télinek vagy nyárinak, egységes átmérőjűeknek. Jellemzően az átmenetileg használható mankókerekek radiál szerkezetű gumiabronccsal szereltek.

Egy Chevrolet Cruze kombi csomagtere, ahol semmi híre a pótkeréknek. Van helyette defektjavító szett, amit egy kátyús defekt után tán jobb ki sem bontani
Egy Chevrolet Cruze kombi csomagtere, ahol semmi híre a pótkeréknek. Van helyette defektjavító szett, amit egy kátyús defekt után tán jobb ki sem bontani

A gyártókat a megspórolt literek motiválják, amikor a teljes értékű pótkereket mankókerékre váltják, vagy teljesen kiveszik az opciós listáról. Ha a tervezésnél már eleve mankóval számolnak, 20-30 litert könnyen nyerhetnek azzal, hogy lejjebb kerül a csomagtér alja, vagy csak felszabadul a kerék tere. A literek utáni hajsza miatt nem ritkán még a mankókeréknek is csak leeresztve jut hely, amikor pedig már arra is sajnálják a teret, jönnek a defektjavítók és egyéb alternatívák.

A BMW például a defekttűrő gumiabroncsokban látja a megoldást. A márkánál lassan már minden modellben az alapfelszereltség része a megerősített oldalfalú abroncs, de a globális gumipiacon is egyre népszerűbbnek számít. Itt a merev oldalfal megtartja a nyomást vesztett kereket, így az autó nagyobb kényelmetlenség nélkül elvezethető a szervizig. Körülbelül száz kilométernél van az a határ, ameddig még használható a sérülés után, száguldozni ezzel sem érdemes. Defekt után nem kell feltétlen eldobni, épp úgy javítható, mint bármely más abroncs, ha a defekt után nem nulla, vagy aközeli nyomással használták. Ellenben a szerviz valószínűleg nem garantálja majd, hogy egy javított defekttűrő gumi a javítás után is teszi a dolgát egy másik alkalommal, a gyártók pedig eleve nem javasolják az újrafelhasználást.

A defekttűrő abroncsok sem hajszolhatók a végtelenségig defekt után. Elrettentő példa a képen
A defekttűrő abroncsok sem hajszolhatók a végtelenségig defekt után. Elrettentő példa a képen

Mit tudnak a defektjavítók?

Vannak aztán olyan egyéb módszerek, amikor a defektes kerék a helyén maradhat. Sok autógyár kifejezetten a javítókészletek felé tereli az ügyfeleket, ezek piaca így az utóbbi években fordítottan arányosan követte a pótkerékét. A kínálat óriási, az egyik slágertermék az úgynevezett gumikukac, csupán egy-kétezer forintos beruházás, de gyors és aránylag tartós megoldás. Lényege, hogy a szabályos méretűre tágított lyukba bele kell gyömöszölni egy nedves tüskét, ami aztán megszilárdul. Előnye, hogy normál tempóban lehet vele továbbhaladni, és abban az esetben, ha a lyukas abroncsot nem használták leeresztett állapotban, nem feltétlen kell az első útnak a szervizbe vezetnie. Ám, mivel az abroncs szerkezeti sérüléseit nem korrigálja, nem ajánlott tartósan közlekedni vele. A kukac és lyuk nászát lépésről lépésre végigkövetheti korábbi írásunkban. 

A gumikukacos megoldás sem komplikált, de senki se kezdjen bele fogalmatlanul
A gumikukacos megoldás sem komplikált, de senki se kezdjen bele fogalmatlanul

A kukacos tömésnél kevesebb energiával járnak, de csak rövid távon hatékonyak a defektsprék. A színes kínálatban közös, hogy a szelepen keresztül fújják be az ilyen-olyan szereket, jellemzően habbal tömik tele az abroncsot. A befújt anyag aztán végigszárad minden benti felületen, így a lyukon is. A szervizek kevésbé szeretik, mocskos munka leszedni utána az abroncsot, de az autós számára egyszerűbb, mint bármi más módszer. Sőt, egyszerűbb, mint felpakolni a pótkereket. Az ilyen szettekhez általában sűrített levegős palack is jár, így pumpálni sem kell őket. Mindettől függetlenül, bármiféle defektjavító leginkább csak a motorosok számára jelenti a felkészültség magas szintjét.

Diktáljon bármit az autóipar, ezek nem biztos megoldások, mivel csak akkor használhatók, ha a futófelület sérül. Ha az oldalfal, és/vagy a felni, ott nincs kiút, pótkerék nélkül mozgásképtelen autóval maradunk az út mellett. A kátyúban elszenvedett defektek jó része pedig a felni torzulásával jár. Aki teljes nyugodtsággal akarja várni a defektet, annak legjobb választás a pótkerék, és amellé egy javítókészlet. Leginkább azért, mert a dupladefekt valós veszély. A javítóeszközök szavatossági ideje 3-5 év körül mozog, azaz simán lehet, hogy lejár két defekt között. Ezt mindenképp tartsa észben az, aki egyedül ezekre alapozza biztonságérzetét.

Megelőzhető?

A két legkézenfekvőbb defektmegelőzési módszer, ha rendszeresen ellenőrizzük a kerekeket, külső sérülések nyomait kutatva, és figyelünk a nyomásra. Az előírtnál alacsonyabb nyomás mellett hamar negatív irányba változnak az abroncs rugalmassági tényezői, míg egy túlfújt abroncs a kelleténél gyorsabban és egyenlőtlenül kopik. A kockázat nem minimalizálható a végtelenségig, de már a kerék kiválasztásánál eldőlhet, mekkora eséllyel lesz defektünk.

Az alufelnik eleve érzékenyebbek a deformációból fakadó defektre, de legalább ekkora kockázat a peres gumi a ballonossal szemben. Minél alacsonyabb az abroncs oldalfala, annál érzékenyebb a külső mechanikai behatásokra. Egy széles és alacsony oldalfalú, azaz peres abroncs, ha sérül, akkor az esetek jelentős részében sokkal nagyobb lyuk keletkezik rajta, mint amit a defektjavító el tud tömíteni – mondja Menkó Illés, a Continental szakértője.

Húsz colos felni, rajta peres abroncs
Húsz colos felni, rajta peres abroncs

Menkó szerint a pótkerékben ugyanúgy javasolt rendszeresen ellenőrizni a guminyomást (Az NKH szerint célszerű a járművön előírt legmagasabb abroncsnyomás + 0,5 bar nyomásra beállítani), mint a többi kerékben, és mivel a pótkerék nincs mindennapos használatban, így a sérülésveszély szinte nulla (egyes típusoknál az elhelyezkedésből fakadóan mégis nagy), de ennek ellenére a szelep például ereszthet. Ugyanakkor a már használt pótkerék is elszenvedhet a használat alatt olyan károsodást, amely csak később észlelhető – teszi hozzá a szakértő. Menkó szerint fontos kérdés továbbá, hogy ha már baj van és nincs pótkerék, gyári vagy nem gyári a defektjavítónk. A nem gyárinál felmerül a kérdés, hogy reakcióba lép-e az abroncs légzáró rétegével a defektjavító, azaz, hogy tényleg képes-e eltömíteni a lyukat.

Bár egyre inkább kiszorul új autókból, aki teheti, ne sajnálja a pénzt és a helyet egy pótkerékre. Ha nagy a baj, illetve a defekt, kerék nélkül semmi sem ment meg az úton maradástól, és a drága trélertől. Emellett a teljes értékű pótkerék nem csak defektkor kényelmes és biztos megoldás, de érdemes bevonni a rotációba, amivel egy azonos abroncsokból álló szettnél húsz százalékkal kitolható az élettartam. Így már akkor sem lesz fölösleges teher a csomagtérben, ha hosszú évek telnek el defekt nélkül.