2014.08.31. 06:23 Módosítva: 2014.09.01. 01:09

Ezt az egész Anglia nevű helyet hozzánk hasonló autóbuziknak találták ki. Bármerre indul az ember, a közelben talál egy versenypályát, autó-, motor-, repülőgépmúzeumot, gyárat, műhelyt, versenycsapatot.

Mi például csak el akartunk jutni Londonból Newcastle-ba, a Nissan-gyárba, de biztosak voltunk benne, a durván ötórás autóutat érdemes lesz valahol megszakítanunk. Múzeumot már láttunk, gyorsulási versenyen is voltunk, jó lenne egy igazi brit pályanapot megnézni. A Croft Circuit pont útba esik, ahol véletlenül épp pályanapot tartanak. Hurrá. Már pötyögjük is a naviba, hogy köztes célpont: Dalton-on-Tees.

A pálya történelmét olvasgatva meg sem lepődtem rajta, hogy valamikor a Királyi Légierő repülőtere volt  - a Festival of Speednek és a Revivalnak is otthont adó goodwoodi versenypálya, vagy Európa egyik legfontosabb drag-pályája, Santa Pod, de a RAF múzeum is bezárt reptereken üzemel, hogy csak azokat a helyeket említsem, ahol már voltam. Ja, igen, a Nissan sunderlandi gyára is –ahová éppen tartottunk - egy bezárt reptér helyén épült.

A crofti pálya annyira brit, amennyire egy turista csak britnek tud képzelni valamit. Körös-körül nyírt gyep, fakerítés, vöröstéglás épületek, a fejünk felett sűrű felhők. És Caterhamek, meg egyéb brit sportkocsik mindenfelé. Valahogy egyáltalán nincs versenypályahangulata, pedig nem jelentéktelen hely. Számos komoly autó- és motorversenyt rendeznek itt, a Brit Túraautó Bajnokság egyik fix állomása a pálya.

Pontosan azt kaptuk a helytől, amit vártunk: igazi, otthon faragott autókat, lelkes amatőröket. Imádni valóak ezek az átkozott britek. Látszik, hogy nagyon benne vannak ebben a versenyautó-építősdiben, a saját garázsukban alakítanak át, vagy építenek egyedi járműveket. És ha már kézbe veszik a szerszámot, nem bohóckodnak, úgy belenyúlnak egy-egy autóba, hogy a tulajdon konstruktőre sem ismerne rá. Bármibe bármilyen motort, váltót, futóművet belefaragnak.

Igazi keserű könny akkor szökik az ember szemébe, amikor meglátja valamelyik otthon összelapátolt, csővázas-Honda CBR motoros autón a rendszámot. Igen, a pályára felvitt autók nagy része lábon jött, rendes, frankó vizsgája volt. Olyan autókról beszélünk, amiket egy hivatalos magyar vizsgaállomásnak még a közelébe sem engednének, a kapuból elzavarnák, a tulajdonost meg hetedíziglen elátkoznák, már csak a gondolatért is.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem kell valamiféle előírásoknak megfelelni ezeknek az autóknak. Csak valahogy úgy van kitalálva a rendszer, hogy nem dobja le a vizsgabiztos agya az ékszíjat, ha a motorkerékpárból kiemelt motort beépítik egy autóba, és a hátramenetet úgy oldják meg, hogy egy elektromos motor forgatja a láncot/kardánt az ellenkező irányba. Gyanítom, abból indulnak ki, hogy aki épít egy autót, nem azért csinálja, hogy megölje magát, ha pedig mégis sikerülne valami égbekiáltó gányolást összehozni, azt kiszúrják a vizsgasoron. Van egy olyan érzésem, hogy bármennyivel is lazább a brit műszaki vizsga, semmivel nincs több műszaki hibára visszavezethető baleset, mint mondjuk nálunk. Elég sok brit autóépítős fórumot olvastam már ahhoz, hogy tudjam, figyelnek a fontos dolgokra - például, ha lóg a futómű, az biztos bukta. De egy speciális rugóstag, lengőkar, ne adj Isten nagyobb fék miatt nem tépik szét a forgalmit.

Egyetlen műszaki dolog van, amire még a pályán is nagyon figyelnek. Mint azt a Javelin Trackdays képviselőjétől megtudtam, kínosan ügyelnek, hogy a pályára kihajtó autók ne lépjenek át egy meghatározott zajszintet. Eseménye válogatja, milyen hangos gép vehet részt a rendezvényen, a crofti pályán a „hangos” napokon 105 decibel a maximum, de a „halk” napokon 88-90 decibelnél zajosabb autóknak esélyük sincs (ez nagyjából a gyári kipufogórendszerek értéke, ezek legalábbis gond nélkül szokták teljesíteni a statikus zajlimitet). Kibúvó nincs, minden autót megmérnek, mert ha borul a bili, a zaj miatt reklamáló lakosok komoly pénzeket verhetnek le a pálya üzemeltetőjén.

Drága egy ilyen pályanap? Az itthoni árakhoz képest mindenképpen, de egy ottani fizetéshez képest az átlag 150-200 fontos ár valószínűleg nem nagyobb teher a családi kasszának, mint itthon egy Hungaroring nyílt nap. Az embereket és az autókat elnézve tisztes középosztálybeliek járnak ki, nem méregdrága versenytechnikával játszanak. Más kérdés, hogy sok itthoni pályanapozó a két kezét összetenné ezekért a kocsikért. Érdemes végiglapozni a galériát, elidőzni egy-egy motortér vagy utastér képénél, sok érdekes részletet lehet kiszúrni, esetleg ötleteket lopni egy saját építéshez.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.