Volt itt minden
Santa Podra mindenképpen el kellett mennünk, ez Európa egyik legpatinásabb, legfontosabb drag-pályája. A volt katonai reptérből kialakított rendezvényközpont nem csak gyorsulási versenyek megrendezésére alkalmas, ügyesen alakították ki a placcot, vannak itt driftversenyek, meg egyszerű tematikus találkozók is.
Mi egy szombati nyílt napon voltunk a Podon, és bár a retro-találkozó csak másnapra volt meghirdetve, elég sokan döntöttek úgy, hogy vasárnap már a pálya mellett akarnak ébredni. Ők már szombaton megérkeztek, leparkolták az autóikat, és nekiálltak jólérezni magukat. Grillezés, szabadfogású sörösdoboz-markolás volt a program. Meg egymás autójának a körbenyálazása.
A nagyvonalú brit vizsgarendszer előnyeit az utolsó cseppig kiélvezik a helyi fiatalok, olyan építésekkel állnak elő, amiket itthon csak tréleren, letakarva lenne legális mozgatni zárt pálya és garázs között. És ezek itt a visszafogott gépek, az igazán durvák épp a negyedmérföldes egyenesen próbálnak legjobb időt menni. Igen, azok közt is szép számmal találni Road legal, azaz teljesen legális, vizsgás autót.
Porig ültetett első generációs RAV 4? Pipa. Becsövezett Ford Cortina? Naná. Ezeken az ember nem is nagyon lepődik meg. De a Jaguar XJ Coupénál már földbe gyökerezik bárki lába. Egy mezei XJC is elég látványos, de ez az 1976-77-es European Touring Car Championshipben versenyző XJC-k mintájára megépített darab elég agyeldobatós. A kocsiban elhelyezett adatlap szerint nem a csapat életét versenyről versenyre megkeserítő V12-t építették az eredetileg mezei, utcai kaszniba, hanem egy négyliteres, AJ16 kódú sorhatot, igaz, került rá feltöltő, meg spéci Aston Martin hengerfej is. A programozható, kétféle üzemmódú elektronikának köszönhetően utcán „csak” 375 lovas, de versenypályán kicsivel többet tud, 471 lóerővel elég haladós lehet. Hattárcsás kuplung, masszív bukóketrec, Broadspeed szélesítések, extra hegesztési varratokkal megerősített karosszéria volt még a listán. Gyanítom, hogy nem végezték el rajta a ’77-es szezonra felkészített autók egyik trükkjét: a nyers karosszériát savas fürdőbe mártva faragtak le felesleges kilókat. Aki az eredeti XJC-kről olvasna többet, itt megteheti.
Aztán jöttek a JDM-srácok. JDM, mint Japanese Domestic Market , azaz japán belpiacos. Eredetileg azokra az autókra használják a kifejezést, amiket más országokban nem árultak, vagy kimondottan a hazai piacra gyártott verziók. Az utóbbi években a JDM tuning irányzatokat is jelent, mindent ide érünk, ami a japán autóskultúrában megtalálható stílus szerint épült – Silhouette racer, Shakotan, Bosozoku/Zokusha, V.I.P., Dekotora, csak hogy párat említsünk. Éppen ezért nem is kell, hogy japán gyártmányokhoz nyúljon az ember, így lett teljesen klassz JDM-gép ez a zárt kisáru szállítóvá alakított ötös BMW. Jól áll neki a túlméretes Bosozoku-kipufogó.
Volt aztán majdnem japán JDM is, egy Rover 316 képében, ami már szinte Honda. Aztán a japán-őrültek autóit elnézve jöttem rá, hogy a világ tényleg egész kicsi. Rendszeresen böngészem a Retro Rides fórumot, mindenféle, általában átalakított retro-autók tulajdonosainak gyülekezőhelyét. Két autót is ismertem már a Retro Ridesról: a durván átfazonírozott Nissan Sunny és a szintén tisztességesen szélesített Mazda 322 szedánt már láttam képen. A Sunny átalakulását itt, a Mazda építését ezen a linken lehet végigkövetni.
Van még két JDM kedvencem a Retro Rides-ról, de sajnos a Zokusha rendőrautóvá faragott Nissan Micra és a Shakotan stílusú Mazda 626 nem volt itt, hogy élőben is megnézhessem őket. Volt helyettük Renault Traffic alapos csüccsel, fekete alufelniken (ki mondta, hogy egy fehér furgon csak unalmas lehet?), BMW E30 akkora tütékkel, hogy egy nagyobb gázadásra egyszerre hat jól fejlett pincsit tudna elnyelni.
Elidőztem az E36 kombinál is, mert olyan átkozott ismerős volt a felnije, de tudtam, hogy BMW-n még sosem láttam. Aztán beugrott: Pontiac Firebirdön láttam ilyeneket. A Firebirdön nem igazán mutat, de ezen a BMW-n üt.
A nap csúcspontját a gyorsulási versenypálya királynője, a szőrös mellű Drag Queen jelentette, amint a hetvenes évek pályaautóinak stílusában szélesített egyes Golf mellett pózolt a kedvünkért. Nem mondom, hogy nem volt erős látvány a dögmelegben izzadó mellközű, hófehérke jelmezbe öltözött majom, mert hát fennakadt a szemöldököm, de tökéletesen passzolt a furcsa Golfhoz. A motortérben egy V8, hajtás hátul, a műszerfal egy Bogáré, karbon lökhárító és tető. Csinosak voltak így együtt, na.
Vasárnap biztos sokkal több érdekes autót is láthattunk volna, de cserébe Londonban megvolt az első Totalcar Parkoló Parádé (köszi, ti vagytok a legjobb londoni közönség!), délután meg a RAF múzeumban tátottuk a szánkat. Tibbyvel hullafáradtan csoszogtunk vissza a kocsinkhoz, amikor rádöbbentünk, hogy amíg mi a pályán voltunk, a kempingként is funkcionáló parkolót ellepték az itt éjszakázók. És ők sem fapados Swiftekkel jöttek…
