Kétmilliós kár egy csatornafedél miatt

Leírni is felesleges, hogy Magyarországon közepes vagy rossz állapotúak az utak, függetlenül attól, hogy az állam, vagy a helyi önkormányzat dolga-e a karbantartás. A pénz minden rendszerből hiányzik, ezért évtizedes a lemaradás a felújításokban, sokszor a technológiával is gondok vannak. Ezért a magyar aszfaltutak néhány tél alatt válnak hepehupássá és kátyússá, egy-két évtized helyett.

László a horgászathoz, hajóvontatáshoz és terepjáráshoz vásárolt Nissan Navarája három napos volt és még az első tank gázolajat fogyasztotta, amikor július 27-én délután a Rózsadombon kelt át a szakadó esőben. A budai Kapy út a dombról levezető utak közül a legmeredekebb, ám mivel néhány éve teljesen újraaszfaltozták, és még nem végzett vele a gyorsított erózió, a lefelé vezető oldalon sima az aszfalt. Összefoglalom, mit érezni egy ilyen úton egy ekkora dög volánja mögött: az égvilágon semmit. Mivel a vezető magasan ül, azt hiheti, hogy nemcsak a Rózsadombot, de a környező hegyek bármelyikét is simán átszelheti a legnagyobb nyugalomban, mert az autó elpusztíthatatlan. Hát nem.

A rendőrségi jegyzőkönyv szerint kicsivel délután három óra után vált semmivé a Navarával kapcsolatos illúzió. Éppen a Nagybányai utcai kereszteződésnél járt, amikor az autó bal első kereke váratlanul zökkent egyet, majd ment tovább, a hátsó viszont szintén ráfutott valamire, egy pillanatra megsüllyedt, majd nagy erővel felpattant, és a két tonnás pickupot innentől nagyon nehéz volt irányítani. László leparkolt a közelben, hogy megnézze mi történt. A bal első kerék hibátlan volt, a bal hátsó viszont defektes. Van ilyen, gondolta a szakadó esőben állva, bár nem értette, mire hajtott rá. Visszasétált a kereszteződéshez, de sem kátyút, sem elhullott autóalkatrészt nem látott az úton.

Kihívta a Nissan Assistance-t, csinálják meg ők a kerékcserét. Kiderült, hogy a felni akkora ütést kapott, hogy a kerékcsavarokat nem lehet kilazítani, így nem lehetett leszerelni a kereket. A kocsit végül a zuglói Nissan Gablini szervizbe szállították trélerrel.

Mielőtt elvitték a sérült Nissant, kihívta a rendőröket is, mert érezte, nem árt, ha más is tanúsítja a történteket. A rendőrök korrektek voltak. Ilyen esetekben, vagy a sokkal gyakoribb klasszikus kátyúkáros ügyekben nagyon fontos, hogy készítsünk saját fényképeket a helyszínről és az autó sérüléseiről, illetve keressünk egy-két szemtanút is. Akkor is hívjunk rendőrt, ha ez nem tűnik indokoltnak, mert nem sérült meg senki.

Nem csak a közlekedési szakjogászok, de egy korábbi ügyben a Magyar Közút Zrt. is felhívta a figyelmet, hogy a vélhetően az útüzemeltető hibájából történt esetekben az autósnak kell bizonyítania, pontosan hogyan, mikor és miért keletkezett kár az autójában. Részletes bejelentést kell tenni, és az ügy további sorsát eldönti, volt-e a helyszínen hatósági személy, aki alátámasztja a károsult állításait.

László először a közútkezelőhöz fordult panaszával, de ők átküldték a Fővárosi Csatornázási Művekhez azzal, hogy az ügy nem az ő asztaluk. Hamar kiderült, hogy a csatornafedőlapot alulról felnyomhatta az esővíz (állítólag egy havi mennyiség hullott egyetlen óra alatt), ezért a Nissan nagy kerekeit talán elnyelte egy pillanatra az akna. Ez nemcsak gumidefektet okozott, illetve tönkretette az önmagában is százezer forintos bal hátsó könnyűfém felnit, de beakadt a Navara hátsó futóművébe, az úgynevezett hídba, és azt is elhajlította. Azért érdekes ez, mert egy ilyen szerkezet nagyon masszív, kifejezetten ellenálló konstrukció. Egy hagyományos személyautó futóműve alacsonyabban van, és sokkal nagyobb kárt okozhat benne egy ilyen gödör. 

Felhívtam a Nissan zuglói szervizét, ahol pár hete megjavították a Navarát. Az egyik munkafelvevő, Reszegy Attila szerint bár sokan túl sokat képzelnek ezekről a terepjárókról, a Kapy úti esetre nagyon nehéz lenne felkészíteni bármilyen szériaautót. A mindössze három napos Navara javítása kétmillió forintba került. A javítási számla szerint ebből több mint 1,2 milliót tett ki a hátsó híd ára. Csak összehasonlításként, egy ilyen V6-os Nissan Navara listaára bruttó 13 millió forint. Így most már tudjuk, hogy a hátsó híd, felnivel és szereléssel együtt az autó árának hatodát teszi ki, az alapmodellének pedig a harmadát. A hátsó hidat valamiért csak egyben, az összes szerelvényével, a benne lévő féltengelyekkel és a differenciálművel együtt szállítja a gyár. A balesetben sérült tok külön nem cserélhető.

A Fővárosi Csatornázási Művek jogi osztálya, majd a cég biztosítója felkereste Lászlót, az ügy viszont még nem zárult le. Ilyen rendkívüli időjárásra nem lehet felkészíteni a csatornahálózatot. A vezetéket a közeli házak szennyvízhozamához és az átlagos éves csapadékmennyiséghez képest alaposan túlméretezik, de ez még ennél is bonyolultabb kérdés a cég szóvivője szerint. Az aknafedők egy része rácsos, tehát esőben akár ki is folyhat rajtuk a felesleg, és nem emelkednek meg. Az összes, különösen a lakóházakhoz közeliek nem lehetnek ilyenek, mert nyári melegben elviselhetetlen bűz terjengene a közelükben, mivel ilyenkor pang az iszap a csőben.

Az autósokat ez nyilván nem kell, hogy érdekelje, csak az, hogy ne legyen luk ott, ahol fedőnek kéne lennie, illetve ne engedjék, hogy megsüllyedjenek a csatornaaknák. Kívülről az is érdektelen részlet, kinek a felelőssége a karbantartásuk és javításuk.

Amikor pár napja egyedül is kimentem a Nagybányai utcához, észrevettem, hogy az esőzésen kívül valószínűleg az is ronthatott a Navara és László helyzetén, hogy a szóban forgó csatornaszem környékén megsüllyedt az út, és az itt elhajtó autók, kisteherautók, de főként a menetrend szerinti busz szépet dobbant. Bárki is a felelős az istenverte gödörért, érdemes volna megelőző jelleggel megjavítani az utat, szintbe hozni a csatornát, mielőtt újabb baleset történik. A látottak alapján ez bármikor előfordulhat és talán még özönvíz sem kell hozzá. Bár a napokban még ez is adott.

Mivel László autóján casco is van, a munkafelvevő kitért arra is, hogy Magyarországon a biztosítóknál történt összevonások miatt rendkívül lassan intéződnek el a hasonló ügyek. A javítás, a kárfelvétellel és az alkatrészrendeléssel együtt maximum egy hetet venne igénybe, de erre a gyorsaságra csak a külföldi autósok esetében van példa. A magyar ügyfelek, mármint akik márkaszervizben, és nem alternatív módon állíttatják helyre a sérült kocsijukat, akár két-három hónapig kénytelenek várni, hogy ügyük rendeződjön.

Amíg a CSM további válaszaira vártam, felhívtam Németh Péter biztosítási szakértőt a CLB Független biztosítási alkuszcégtől. Péter autóját pár napja összetörte egy városnéző busz. Most csak annak örül, hogy nem a BKV egyik járatáról van szó. Azért fontos ez, mert Péter szerint sokkal tovább tart az egyezkedés a közszolgáltatók biztosítójával, mint egy magáncégével. Előbbi esetben egy-két héten belül hozzájuthatunk a pénzünkhöz, és megjavíttathatjuk a kocsinkat, utóbbiban hónapokig tart a tortúra. Az utóbbi időben a biztosítók is nyomják a féket Németh szerint, de nem az autócascós esetek intézése a leglassabb. A casco úri szolgáltatás, ott mindig gyorsabban zajlanak a dolgok.

Amikor viszont valamilyen felelősségbiztosítás után kell fizetnie egy társaságnak, megy a szőrözés. Ebből a szempontból nincs különbség a cégek és az autók kötelező felelősségbiztosításai közt. Ha van cascónk, először az ezt kezelő biztosítóhoz forduljunk, az majd elrendezi a kárt a másik fél biztosítójával. Az autót akár cascoelőleggel is megjavíttathatjuk, amikor pedig fizetett az útfenntartó, a csatornacég, vagy a közlekedési vállalat biztosítója, a javításra kivett cascoelőlegünk visszakerül a biztosítónkhoz. Ha ez egy adott éven belül lezajlik, nem emelkedik majd a cascónk díja, ha több mint egy évet vesz igénybe, akkor igen.

A Csatornázási Művek sajtósa szerint tavaly huszonöt autókáros esetet jelentettek nekik, és minden esetet egyedileg vizsgálnak. A Polgári törvénykönyv szerint az elháríthatatlan külső ok számít vis maiornak, egyéb esetekben a teljes igazolható kárt megtéríti a cég biztosítója. Aki hasonló helyzetbe kerül, a cég jogi osztályán tehet panaszt levélben, de ehhez minden bizonyítékát csatolnia kell.

Igazán nagy pechjük azoknak az autósoknak van, akiknek tíz évnél idősebb a kocsijuk. A régi autókra nem, vagy csak drágán kötnek cascót a biztosítók, mert túl nagynak látják a kockázatot. Azért gond ez, mert akár egy sima kátyúkár ügyintézése is sokáig tarthat Így, az autós kénytelen saját pénzből helyreállíttatni a kárt, és megpróbálni nem elfáradni, mielőtt végre fizetnek neki. László a cikk írásakor még javában levelezett a Csatornázási Művek biztosítójával, majd tegnap kiderült, a biztosító jogosnak ítélte a kártérítési gényt, így várhatóan jövő héten kifizetik a megrongálódott Nissan javításának költségét. A több hetes átfutási időt azzal indokolták, hogy elég speciális volt az eset, de elnézést kértek.