Ne nézzed le!
Annyira volt valószerűtlen a dolog, mint ha ugyanazon a napon, az ország két különböző pontján is Ferrari F40-be botlottunk volna. Ja, nem is, az F40 tucatautó ehhez képest. Legyen inkább az Enzo az összehasonlítási alap? Abból is több készült
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy őrületesen értékes és drága autó egy ilyen első generációs Ford Fiestából átalakított Fly kabrió, és természetesen nem is olyan jó kocsi, mint a fent említettek. Csak annyit, hogy ugyanaznap a Santa Podon, majd Londonban is ugyanolyan MK1 Fiestába botoljunk, nagyon valószerűtlen. De mégis megtörtént.
Az Ace Cafe annyira menő hely autós és motoros körökben, hogy szinte túlzás nélkül lehet állítani, minden napra szerveznek a Cafe parkolójába valamilyen találkozót. A program egy évre előre fix, ha az ember Londonba megy, érdemes gyorsan átfutni a honlapjukat, hátha van olyan esemény, ami érdekes lehet. Nekünk az első generációs Fiesta találkozó ilyen volt, de korábban jártunk bogaras találkozón, motoros esti agyeldobáson is.
A Ford Fiesta Mk1, azaz a legelső széria nem egy nagyon különleges autó, Magyarországon is sokaknak volt a kilencvenes években, meg a kétezresek elején, szerették is őket, de zérópresztízsű tömegtermékként mára alig maradt belőlük. Nálunk a Fiestának nincs különösebb nimbusza, egyes Golfból, ős-Pólóból nagyságrendileg több szép példány úszta meg a zúzdát. Stump Bandinak volt egy ilyen izgalmas XR2-je, imádta is, egészen addig, míg a repedt blokk miatt el nem adta – inkább a ’02-es BMW-be tolta a pénzt. Persze azért vannak nálunk is elvetemült Ford-fanek, szép ős-Fiestát is találni, de nem ezekkel telik meg a tuningfesztiválok meg oldtimeres rendezvények parkolója.
Szerintem jó arányú, pofás kisautók ezek a régi Fiesták, van valami bájuk, még meg van bennük az a proliautós robusztusság, amit a régi Escortok, Taunusok, Granadák, Caprik nézegetése közben érez az ember, de ugyanakkor filigrán és elegáns. Világmodellnek készült, ez volt a Ford első igazán nagy darabszámban gyártott elsőkerekes modellje (a Taunus P4 és P6) az első három évben legyártottak belőle egymillió darabot, vitték még az Egyesült Államokba is. Na, mondjuk egy ilyen fullos, nagyütközős, szélességjelzős, katalizátoros, légkondis Ford Fiesta Ghiát is szívesen megnéznék.
De hiába készült olyan sok belőlük 1976 és 1983 között, arra a sorsra jutott, amire a többi hasonló autó. Hiába voltak szépek, jók, esetleg izgalmasak a Ritmók, a kocka Kadettek, a Renault 5-ök, nem voltak elég értéktartóak, (és tartósak), egy idő után már nem volt érdemes pénzt a fenntartásukra áldozni, egész egyszerűen kikoptak az utcaképből. Most, mikor már alig van belőlük, elindult szépen felfelé az értékük –különösen a ritka, különleges modelleké, mint az XR2. A német Oldtimer Markt katalógusa szerint egy patent állapotú első generációs XR2 akár 3900 eurót is érhet. Ami persze a hasonló korú GTI Golf árához képest vicc (simán elkérhetnek 16-17 ezer eurót egy gyári állapotú példányért), de a pár évvel ezelőtti, szinte ki sem mutatható Fiesta árakhoz képest ez már szinte árrobbanás.
Az angoloknál természetesen több Fiesta volt régen is az utakon, így megmaradt példányból is több van. Így fordulhatott elő, hogy a minden verziójában összesen kábé 200 darabban készült Fly fantázianevű kabrióból nem csak Santa Podon, de itt is találtunk egyet, ráadásul mindkettő XR2-ből lett átépítve. A Fiesta Fly rajongóinak honlapja szerint az ezüstmetál egy bristoli autó, a fehér pedig egy leicesteri. Igen, rendszám, szín, felszereltségi szint szerint regisztrálva vannak a túlélők. A listában szereplő kisautó rajzokra kattintva fotókat és részletes infót találhatunk az egyes autókról. Ez az igazi megszállottság!
A gyönyörű, megőrzött állapotú Fiestákon kívül voltak átépített darabok is, méghozzá igen szépen kivitelezett autók. Azért a 2.3-as, 16 szelepes motoros Fiesta elég izgalmas lehet – ez a motor, ha gyári állapotú, akkor is 145 lóerőt és 210 Nm nyomatékot tud. Egy kábé 750 kilós bódéban talán nem csak mosolyt tud az ember arcára csalni, de a páni félelem hideg verejtéke is kiverheti, ha meggondolatlanul tapossa a gázpedált.
A Fiesta-felhozatalt kicsit felhígította a tűzpiros MK3 Ford Capri, meg a szalonállapotú Stag, de senki nem nyavalygott, amiért a háromezres, Essex-V6 blokkos Capri és a szintén háromliteres, de V8-as Triumph Stag a kis Fordok közé keveredett.
Jó volt látni ezeket a kis dobozokat, egészen különleges hangulatuk van, és meg kell hagyni, nagyon mutatósak. A polgári kiviteleknek is van egy bája, de nem ezek a nagyiautók tették igazi legendává, hanem az XR2-k és a tisztességben lemattult nagyiautókból faragott tuning gépek. Valamikor ezek voltak az angol boyracerek szolgálati autói, pattanásos kamaszok álmainak tárgyai. Még a popbizniszben is megénekelték, márpedig amiről nótát írnak, azt nem lehet nem komolyan venni:
