Egy szörnyű éjszakát töltött együtt román és magyar autókereskedőkkel László, aki egy régi, motorhibás Smart törpeautót akart hazaszállítani Németországból, Ausztrián át.
Kelet-európai használtautó-kereskedők naponta százával járnak Ausztriába, Németországba és Olaszországba, hetente ezrével hozzák az öt-tíz-tizenöt éves kocsikat, általában tréleren. László is olcsó vásárt csinált München mellett, amikor kicsit több mint ezer euróért talált egy 2001-es, motorhibás Smart ForTwo-t. Az autóra itthon már megvolt a vevő, aki körülbelül 550 ezer forintért kapta volna meg, magyar rendszámmal, megjavítva. Mindezt csak azért írtam le, hogy lássák, nem nagy pénzről van szó ami, látva, milyen autókkal furikáznak manapság a keleti nepperek talán senkit sem lep meg.
László már hazafelé tartott az öreg Audija mögé akasztott, napi tízezerért bérelt utánfutóval, rajta az olcsón vásárolt Smarttal, amikor este kilenckor az ausztriai St. Pöltennél egy ideig követte, majd megelőzte és lekísérte a pályáról egy rendőrautó. A közeli parkolóban nagyon sok autószállító állt. Románok, ukránok, szlovákok, és persze magyarok is. Aznap este itt tartottak rögtönzött műszaki vizsgát a helyi hatóságok. Állítólag nagyon rendszeresek az ilyen ellenőrzések, és ha abból indulok ki, amit a magyar hatóságok csináltak tavaly nyáron az M7-esen, el tudom képzelni, hogy van eredménye bőven.
Nem csak az autók papírjait ellenőrizték, de a mögéjük akasztott utánfutókét is. Az öreg autókat sokszor öreg autókra akasztott öreg utánfutókkal szállítják. László a kéttengelyes, elvileg 1700 kilogramm megengedett össztömegű, autószállításhoz átalakított trélert egy fővárosi vállalkozótól bérelte. Pirik Attila, a bérbeadó egy utánfutók gyártásával foglalkozó cégtől vásárolta a Valkai-típusú trélert, melyet egy másik vállalkozó készített.
Először az Audi A6 Avantot vizsgálták meg, és a jegyzőkönyv szerint kiszúrták, hogy lógnak a hátsó kerékcsapágyak. Bár az üzemi fékeket elöl és hátul is rendben találták a mérésen, kiderült, hogy a kézifék egyáltalán nem fogja meg a jobb hátsó kereket. A papír szerint az Audit forgalomképtelennek minősítették, mégis továbbengedték. Az utánfutó vizsgálata következett. Egy ekkora, O2 kategóriába sorolt trélernek nemcsak saját rendszáma és forgalmi engedélye van, de ugyanúgy vizsgaköteles, mint egy személyautó. Hogy lassításkor, vagy hirtelen fékezéskor ne tolja le az útról a vontatáshoz használt autót, gyárilag ráfutófékkel szerelik fel. Ez kicsit leegyszerűsítve úgy működik, hogy amikor az autó sebessége csökken, az utánfutó vonórúdja hátracsúszik, működésbe hozzá a saját fékeit. Így nem rontja az autó stabilitását, és a fékút sem nő jelentősen.
Az utánfutó átvizsgálásáról készült jegyzőkönyv szerint a végéről hiányzott a prizma, és a rendszámtábla megvilágítása, ráadásul a két tengelye közül csak az egyiken volt fék, a másikon még a helye sem volt kialakítva, pedig kötelező. Hajnali egy óra volt, mire László megtudta, csak úgy mehet tovább, hogy az utánfutót, és rajta a Smartot ott hagyja a parkolóban, a rendszámot pedig leadja. A rendőrök közúti közlekedésre alkalmatlannak találták az utánfutót is, és utólag 350 euróra büntették a tulajdonosát. László leszerelte az utánfutó kerekeit, hogy ne lopják el a parkolóból, és hazajött az Audival. A rendőrök eredetileg 1050 eurónyi bírságot akartak a nyakába akasztani, amit hosszas alkudozás után sikerült 550 euróra csökkenteni.
Még kétszer kellett visszatérnie a helyszínre az utóbbi napokban. Másnap egy másik trélerrel hazahozták a Smartot, majd egy újabb nappal később újabb út vissza St.Pöltenbe az utánfutóért, ezúttal a kölcsönzőssel. A rendőrök az eredeti jegyzőkönyvön szereplő megjegyzése is érdekes. E szerint az utánfutó műszaki hibáiért az üzembentartó (tehát ez esetben a tulajdonos) felelős, de az autó vezetőjének is észlelnie kellett volna őket. Az utánfutó fékének működését műszerrel nem ellenőrizték, az erre vonatkozó rovat üres. Azt persze láthatták, hogy a hátsó tengelyen nem is volna értelme méréssel próbálkozni.
A teljes büntetést végül az utánfutót bérbeadó vállalkozó fizette, aki nem adta vissza az 50 ezer forintos kauciót Lászlónak, és persze a két napnyi, 20 ezer forintos bérleti díjat, illetve a felesleges jövés-menés költségét sem. Fejenként százezer forintot buktak ezen az egyetlen ügyön.
László azt mondja, fogalma sem volt, hogy az utánfutóval valami nincs rendben, a bérbeadó vállalkozó pedig állítólag nem tudott arról, hogy hiányzik a fék az egyik tengelyről, ezért felhívtam a gyártót is. Valkai úr tovább irányított Nagy Alberthez, akinek cége, az Alier utánfutó szintén gyártja a Valkai-féle utánfutókat a hivatalos típusengedély alapján. Nagy úr szerint kizárt, hogy cégétől fékhiányosan került a vevőhöz a szóbanforgó utánfutó. Így levizsgáztatni sem lehetett volna, ráadásul a Nemzeti Közlekedési Hatóság adatbázisában is kéttengelyfékes konstrukcióként szerepel. Valaki eltávolíthatta a fékeket az egyik tengelyről, állítják közösen a történet szereplői. Ez a valaki, vagy valaki más Nagy Albert szerint az eredeti hátsó lámpákat ledes rendszerűre cserélte, ami szintén szabálytalan, mert nem európai szabványoknak megfelelő. Talán ugyanez az illető vágott bele az utánfutó vázszerkezetébe (a kereszttartókba) is, ami szintén szabálytalan és veszélyes. Hogy mindezt ki tette, soha nem fogjuk megtudni.
Az ügy tele van ellentmondásokkal. Miért engedték el az Audit a rendőrök, ha ugyanúgy forgalomképtelennek találták, mint az utánfutót? Vagy miért büntették meg, ha végül elengedték? Ki tüntette el az utánfutó egyik tengelyéről a fékeket, de főként mi értelme volt ennek? Ha hinni lehet a rögtönzött műszaki vizsgának, ez az Audi A6 még mindig jobb állapotban van, mint egy hasonló korú átlag magyar autó. Az viszont önmagában is riasztó, hogy a tréler a gyártás után alig több mint egy évvel már csak nyomokban emlékeztetett az eredeti állapotára és még a vázába is belevágtak.
Ha Ausztria, netán Németország felé autóznak, nagyon vigyázzanak a tréleresek közelében. Inkább kerüljék el őket, hátha hiányzik egy-két alkatrész.
