Büntetlenül elmenni a határig

Pár dolgot előre lehetett borítékolni, például, hogy azok, akiket már korábban is érdekelt, hogy meddig is lehet elmenni az autójukkal, azok kevésbé lepődtek meg a pályán történteken. Az sem volt meglepő, hogy a nyolc fokos úttesten a friss téli gumik hangos csikorgással fogták meg a fékező autót, a nyári gumik pedig szinte hangtalanul növelték meg az kocsik fékútját. Ugyanakkor az is kiderült, hogy egy friss jogosítványos fiatal lány is meg tudja fogni a rántópadon instabillá tett Suzuki Swiftet. Koncentráció és odafigyelés kell csak hozzá, meg persze egy kis érzék sem árt.

A gumiabroncs-kérdés egész napos téma volt, többen is úgy mentek haza, hogy akkor most gyorsan vesznek egy új készletet. Külön hálásak lehetünk Papp Zsolt kollégánknak, aki az Imprezájával jött el, de még nem cserélte le a pályázáshoz használt semi-slick abroncsokat.

Hidegben, nedves felületen ezek a pályára optimalizált gumik semmit nem értek. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, hogy végig fékezve, de szinte semmit nem lassulva gurult végig a műgyanta pályán, hogy aztán csak az aszfalton tudjon megállni.

Azért is volt nagyszerű elkísérni a kollégákat a tanfolyamra, mert két csoportban, két instruktorral csinálták meg ugyanazokat a feladatokat. Minden autóba került egy rádió adóvevő, így hallhatta az összes sofőr, mi a feladat, mit csinált jól, mit rontott el. Én a két csoport között cikázva a frekvenciákon is ugráltam, így mindkét instruktor reakcióit hallhattam. Nagyon nem mindegy, ki milyen oktatót fog ki. Van, aki, hozzám hasonlóan a fiatalosabb, folyamatosan visszacsatoló megközelítést kedveli, és biztos van, akinek a hagyományosabb, kevésbé interaktív módszer fekszik. Nekem egyértelműen többet segít, ha valaki azt mondja, na, ennél gyorsabban, agresszívabban kell kormányozni, vagy fékezni, mint az hogy hát, itt egy kicsit elkésett, nem baj, a következő majd jobban megy.

A résztvevők elmondása alapján hasznos volt a tanfolyam, természetesen volt, aki gyakorlottabb sofőrként többre vágyott volna, de a többségnek, az úgynevezett átlagos vezetőket képviselőknek bőven okozott meglepetést és szerencsére sikerélményt is:

B. Gábor, adminiszrtrátor

Mindenképp hasznos volt a program. Alapvetően erre számítottam és nem gondoltam, hogy gyakorlottabb autóvezetőként hagyom majd el a pályát. Ennek a kurzusnak legalább 3 naposnak kellett volna lennie, hogy a hallott és látott, kipróbált gyakorlatok érdemben rögzüljenek.

Jogosítványt ki sem adnék egy ilyen alapkurzus nélkül, de 1-2 év járműhasználatot követően mindenképp kötelezővé tenném az úrvezetői jogosítvánnyal rendelkezők számára is.

B. Péter, rovatvezető

Én nem is tudom, hogy miért mentem. Nyári gumim van, az autóm ergonómiailag sem tökéletes, a család szállítására vásárolt Fiat Doblóról beszélek, végig azon aggódtam, hogy fel ne boruljon. A szokásos lassú tempómban próbáltam, milyen, amikor az autóm megcsúszik. Két és fél éve vettem, azóta ilyen nem történt.

Az időmérő versenyen már bátrabban mentem, szépen megfogtam, mielőtt kitört volna a szlalomban, dülöngélt, de azért engem is meglepett, hogy a főszerkesztő 40 másodpercen tíz másodpercet vert rám.

A végére jutott a rántópad, ott éreztem először azt, hogy valami újat is megtanultam az autómról, a rántás után kétszer csak pörögtem vele, aztán harmadjára már meg tudtam fogni. A rántást a derekamnál éreztem. Ezt megjegyeztem jól.

Gy. Éva, account

Szuper volt a pénteki nap, a végére nagyon elfáradtam mind fizikailag, mind mentálisan. Attól tartottam, hogy bizonyos feladatokat nem tudok majd megcsinálni és ez kellemetlen lesz, de szerencsére nagyon pozitív élmény volt, az lenne az igazi, ha egy ilyen nap után bizonyos időközönként megismételnénk.

M. Zoltán, újságíró:

11 éves a jogsim, ennek az átvezetett egy évtizednek, plusz egy józanító belvárosi koccanásnak köszönhetően biztonságosan vezetek. Legalábbis eddig azt hittem. Erre jött a Totalcar ezzel a vezetéstechnikai őrülettel, és kiderült, hogy van hova csiszolódnom a kocsival. A szlalom oltári jó buli volt, a körözésnél meg majdnem kiszakadt a gerincem. Rohadt centrifugális erő.

S. Csaba, designer

Arra számítottam, hogy a tréning majd rámutat egy csomó rossz beidegződésemre, és emiatt porrá tört önbizalommal kullogok majd haza. Aztán kiderült, hogy valamiért a beidegződéseim nem is olyan rosszak. Annak ellenére, hogy azt csináltam, ami természetesen jött, az összes gyakorlatot egész jól teljesítettem. Egyedül a rántópad volt az, ahol az ösztöneim már nem voltak elegek.

Bár adott a tréning pár hasznos tanulságot is, de főként az értéke szerintem nem ez, hanem hogy büntetlenül elmehetsz az autóddal a határig.

Z. Zsuzsa, újságíró

Pozitívum: megismertem jobban az autómat, megtudtam, milyen pörögni a jégen, mennyire kell fékezni, hogy megálljon egy autó, és hogy milyen profin kerülgetek bójákat, milyen fontos a téli gumi, illetve profinak éreztem a trénert.

Negatívum: A bevezető rész gyakorlatilag töltelék szöveg volt, ebből jóval kevesebb is elég lett volna. Túl kevés volt a gyakorlás, bizonyos résznek én nem éreztem értelmét, viszont a rántópados-jeges részből jóval több lett volna jó, mert továbbra sem tudom, mit kell tenni, ha kontrollálatlanul csúszok a szakadék felé.

K. Ákos, projekt menedzser

Kevésnek éreztem a pályán töltött időt, mert csak 3-4 alkalommal futottunk neki egy-egy feladatnak. Ennyi próbálkozás nem elég, hogy bármi is bevésődhessen.

Ezzel együtt úgy is hasznosnak és érdekesnek tartottam, hogy én azok közé tartozom akik télen kifejezetten keresik a lehetőséget játszadozásra havas utakon, nagyon szomorúnak tartom - és ezt a cikkben vastag betűvel emelném ki - hogy az állam ezzel szemben nem hogy nem tartja fontosnak, de kifejezetten üldözi az olyan törekvéseket, ahol a hasonszőrűek összejárnak gyakorolni. Rengeteget lehet így tanulni és fejlődni, ezt konkrétan propagálni kéne, sőt építeni/kijelölni olyan placcokat ahol ezt - nyilván saját felelősségre - meg lehet tenni.

Egy ideális világban minden autósiskola udvarán lenne fellocsolható műgyanta.

P. Zsolt, support

Nagyon jól éreztem magamat. Még úgy is hasznos volt hogy finoman szólva sem volt ideális a gumiválasztásom. De jó tanulság volt, hogy ne fürdőnadrágban induljak el a Csomolungmára.

Ákossal értek egyet, ha lehetne, gyorsabban, pörgősebben csinálnám, hogy minél többször ismételni lehessen a feladatokat, így jobban megtanulja az ember, és be is tud vésődni a helyes reakció.

J. Sándor, újságíró

Nem az autók királyainak, hanem az olyan szelíd vezetőknek van kitalálva ez a program, mint én. Tök jó volt megtapasztalni az autót és magamat az autóban a kiélezett helyzetekben. Láttam, hogy egy igazi vészfékezésnél nem történik semmi különös, csak egyenesen csúszom, és talán lesz esély arra, hogy még időben megáll a kocsi. Végre érezhettem, mit is jelent az a három betű, hogy ABS, és azt is, mit számít a jó téli gumim.

A legizgalmasabb a rántópados feladat volt: azt csináltam volna egész nap, mert azt láttam, ösztönből tudom, mit kell csinálni, de jó lett volna ezt tudatosítani is. Amikor hazafelé tartottam Mogyoródról, a Hősök terénél egy gyalogos hirtelen lelépett elém a zebrára: olyan bátran tapostam bele a fékbe, ahogy még soha, és mindenki életben maradt – már ezért megérte.