Ki jobban, ki kevésbé, de alapvetően mindenki szeret nálunk fotózni. Vagy éppen fotóztatni. Az viszont a nullával osztással egyenlő, apokalipszishez vezető katasztrófa lenne, ha a szerkesztőségben teljes lenne az egyetértés, hogy melyik kép legyen mindannyiunk kedvence. Ezért hát okosan kiszerveznénk ezt az embert próbáló feladatot olvasóinknak. Kérjük szavazzanak 2014 legjobb képére!
01. Winkler Róbert – vezető szerkesztő
Egy 02-es BMW a Las Vegasi NASCAR-pályán, az új 2-es és 4-es bemutatója alkalmából kiállítva. Több dolgot is tökéletesen bizonyít. Az egyik, hogy ugye régen minden jobb volt, vagy legalábbis hogy vannak időtlen klasszikusok, és a 02-es az én szívemhez is nagyon közel áll. A másik, hogy az Egyesült Államok déli részén, így Nevadában is mennyire jó a fény, még télen is. Nem igazán csináltam semmi különöset, csak úgy lefényképeztem az autót, de nálunk valahogy sosem lesz ilyen. Vagy legalábbis sokat kell szarakodni ahhoz az egy kattintáshoz, és buzulni az utómunkával. Viszont egy makulátlan 02-es Nevadában már önmagában is katalógusfotó.
02. Zách Dániel – rovatvezető (Magazin)
Nem sok közöm van az autózáshoz. Nem járok pályanapokra, nincs hobbiautóm, egyáltalán semmilyen autóm sincs, mert eddig nem voltak autófüggő céljaim sem. A kép a megmérgeződésem emléke Törökországból, az F1-es pályáról. Egy idei Porsche Carrera 4S-sel nyomjuk ugyanazokat a köröket. A pálya gyors, a célegyenes végén 250-ről kell visszalassítani 170-re, majd elfordulni élesen balra. Azt hiszem már ügyes vagyok, pedig a Porsche az. Mindenre emlékszem azokból a napokból. Az szagára, a mozgására, amikor kavicsot kaptam a szélvédőre, amikor a kerekek közé vettem a rázókövet, mindenre. Összetört, lerombolt, és felépített. Máshogy. Most már van bennem egy kicsi belőle is, az autóból. Ja, egyébként a képet nem készítettem, hanem a Porsche hivatalos fotósa.
03. Stump András – rovatvezető
Éjszakai fotókat csinálni mindig végtelen pöcsölés. Jó mesterséges fény kell, békés helyszín, sok idő és még több szerencse. Amikor a villany-Soult elvittük a Tannistest éjszakai vezetésére, és kimentünk a hirtshalsi kikötőbe, majdnem minden adott volt, csak sietni kellett. Tök fekete hátteret álmodtam meg, amikor letettem a gépet az aszfaltra, de miután megnyomtam az önkioldót, richtig arra jött egy autó. Onnantól stratégiát váltottam, és direkt elautóztattam mögötte Sipos urat, hogy legyen fénycsík. A sirályt csak otthon vettem észre, úgymond előhívás után.
04. Hlács Zoltán – szerkesztő
Egy nehéz nap után a Hungaroringen sikeredet egy véletlen kattintás.
05. Perkó Rudolf – címlapszerkesztő
Sokáig gondolkoztam mit válasszak, mert idén két autóról is sikerült olyan képeket csinálnom, amire büszke vagyok. Sőt, van egy instagramos is, amit a T1-es hátsó üléséről lőttem, de az nem illik ide. Szóval az Audi A3 e-tron és a Peugeot 508 faceliftelt kombi közül végül az utóbbi győzött. A vihar előtt néhány perccel sikerült elkapni, ahogy ráborul az ég a mallorcai hegyekre.
06. Papp Tibor – főszerkesztő
Minél többet nézegetem az új Ceedet, annál jobban tetszik a formája. Ez a GT meg pláne, más kérdés, hogy valójában jobban is néz ki, mint amilyen jó. Ja, és imádok a Megyeri hídon fotózni, azért is.
07. Máth Dávid – címlapszerkesztő
Zách Danival egy kétfős tábort alkotunk a szerkesztőségben, amiért nincs se autónk, se különösebb kényszerünk rá, hogy legyen. Sokáig mi ketten voltunk azok is, akiknek hiányzott az életéből egy igazán erős autó. Aztán egy tavaszi napon, Isztambulban Dani profi Porsche fahrer lett, én pedig egyedül maradtam a szégyenpadon. Isteni szerencse, hogy csak júniusig cipeltem a terhet, amikor beneveztek egy tuning-tripre. Abték 410-700 lóerős Audi RS-flottájával jöttünk Kemptentől Budapestig. A Grossglocknert a 640 lóerős S8-cal másztam meg, ekkor készült ez a kép. Azt mondják, az Alpokban nem lehet rossz fotót csinálni, büszke ezért sem vagyok rá – talán csak az emlékek miatt választottam ezt. Az erős autókat idén kipipáltam, jövőre talán megtanulok fotózni.
08. Rézmányi Balázs – újságíró
Magabiztosan tettem fel a kérdést a többieknek kedvenc képükről. Aztán pofára estem, mikor megpróbáltam kiválasztani az enyémet. Sok élvezetes fotózásban volt részem idén, és pár képet külön el is raktam. A CLA AMG visszadurrogásánál például csak az orra fotózását élveztem jobban. De ugyanezt elmondhatnám az Alfa 4C-ről is. Végül a Porsche-motoros T1-re esett a választásom, azon belül is a hippiként a fűben ülő, virágot és gombát(!) gyűjtős képre.
09. Csikós Zsolt – rovatvezető, Év Autója zsűritag
Elég sokat fotózok, sajnos egyévnyi képet nem tudok fejben tartani, ezért az idei termésből csak néhány foltot néztem át, ahol sejtettem, hogy lesz érdekes kép. Az összes folt közül pedig - naná - az Ennstal Classic vitte el a prímet, sok verejtékkel hat fotóra szűkítettem le a választékot, ezek itt megnézhetők: http://indafoto.hu/csiki/ennstal_classic_2014_kedvencek. Hat líbling, mindet a Sony RX100-as zsebgépemmel fotóztam, el se hiszem, mikre képes. A kis Sony (nem, a cég nem fizet a promóért) tudását még jobban kidomborítja, hogy végig esett az eső, de legalábbis nagyon kevés volt a fény. Volt, hogy motorról, fél kézből lőttem vele, máskor megpróbáltam a kompakt gépek ultra-próbáját és behúzottat lőttem, s az sem volt ritka, hogy az alja a pocsolyába ért - a szép fotóért érdemes megdolgozni, mert utána jól mutat háttér-képnek. Ez, amit végül kiemeltem, szintén pocsolyából lőtt kép, talán a legdrámaibb a kedvenc ennstali hatosom közül. Mercedes 300 SL, nagy rössel Gröbmingben, háttérben a fenyegető Alpok. Most is borzongok tőle.
10. Sipos Zoltán – újságíró, rovatszerkesztő
Nekem ez a kedvenc idei képem. Kicsit elmosódott, picit béna, hiszen egy videóból emeltem ki. Erről jut eszembe, hogy a videót még meg sem mutattam, egyszerűen elfelejtettem. Azt ne kérdezze senki, hogy felejtheti el az ember megosztani autóbuzulásban társaival azt a videót, amiben egy nyolchengeres, kompresszoros Bugattiban viszi egy kört az arra járó brit milliomos. Hamarosan bepótolom, kis türelmet kérek, addig is itt a sztori meg egyszer.
11. Sturcz Antal – újságíró
Erősen hadilábon állok a fotózással, szerencsére Roland barátom mindig kapható rá. Naná, rendes autóbuzi, a kocsiknál talán csak a fényképezést szereti jobban. A közös munka általában úgy néz ki, hogy veszekszünk fél órát az autó beállításán, mert van az a pozíció, ahogy nekem tetszik, meg van az, ahogy jó a fény, aztán vagy sikerül, vagy nem. Én megálmodom, hogy mit szeretnék látni a képen, aztán a Művesz Úr pedig a saját ízlése szerint reprodukálja a 15 éves Nikon D1x-el. Ez az egyik olyan kép, ahol tökéletesen találkoztak az elképzeléseink, mert az összességében markáns formát a legjobb szögből csípte el.
12. Vályi István – újságíró
Ez lett végül. Sokat gondolkodtam-válogattam, de a tuti képért szinte az év végéig várnom kellett. Pedig imádtam a vaksötétben, húsz méterrel a föld alatti elhagyott bunkerben készült képünket Danival, durva adrenalinfröccs és hülyeség volt az éjszakai, várpalotai lőtéren való keresztben csapatás egy megrakott SUV-val, de nem, ez nyert. A pornóiparban csak full frontal facial load-ként ismerik ezt a fajta snittet. Amely - érzésem szerint - tökéletesen kifejezi a jelenkor Audijait és helyezi az A6 formatervét nálam véglegesen az ötös BMW és E-osztály elé: tökéletes, hűvös, fennhéjazó, ugyanakkor éppen csak annyira agresszív, amennyire egy öltönyös Mike Tyson. A tökéletes szimmetriára csak rájátszik a fényszórókon megtörő fény-árnyék átmenet, a tükröződés és a maszk pedig a high society üvegasztalra terített csíkjainak állít emléket. Az elcsépelt német perfekcionizmus magasiskolája. És ebből a szempontból csak szépséghiba az, hogy hátul valójában nincs sok hely még kettőnek sem.
13. Göbölyös Zsolt – motordoktor
Egy tényleg hirtelen fotó, D40 Nikonnal, 18-55 objektív és elfelejtettem a vakut lekapcsolni, teljesen automatán a naplementével szembevakuzott. A cikkbe bele sem került, mert olyan szempontból nem jó a fotó, azonban van egy hangulata a sötéten közeledő viharfelhőkkel. Nincs utómunkázva, olyan, amilyen.
Bónusz 1. (Vályi István)
Amikor már azt hittem, nincs tovább, akkor történt az, hogy Bandival kimentünk a Budaörsi reptérre, hogy megmerítkezzünk a nyolcvanas évek csodálatosan bugyborgó-hörgő és abszolút megbízhatatlan, ugyanakkor pszichedelikusan vonzó narkó-fürdőjében. Nuff said, keep it real.
Bónusz 2. (Rézmányi Balázs)
Ez a kép a naplementébe elhajtó a Shitgunról, az őszinte, elérhető és emberközeli örömautózás címerállatáról, és annak távolba révedő, a Fuji lábai előtt heverő hajtűkanyarokról és ITB-s 4A-GE Blacktopokról álmodozó sofőrjéről szól...azaz szólhatna, ha éppen nem Pista és Bandi nyúlta volna le Karotta Hangyászáról a felniket, hogy aztán a Pályanap előkészítése után azokkal páváskodjanak. Amúgy Bandi nem a távolba réved, hanem nagyon figyel, hogy ne jöjjön senki, mert a Fospisztolyt nem lehetett a malomkerekekkel kormányozni.
