Egy 2003-as, kissé leharcolt, melós autóként használt Ford Transit több kilométernyi nekifutással érheti el végsebességét. Ekkor körülbelül 160-nal száguld, de kis szembeszéltől is lassulni kezd. A rendőrséget mindez nem érdekli, ha a traffipax 241-et mér, a furgon tulajdonosa csekket kap 300 ezer forintról. Harminc napja van fizetni, a fellebbezés illetéke 12 ezer forint.
A rendőrök tavaly július 8-án délelőtt traffipaxoztak Budapesten, a Mogyoródi út 69. előtt. A Ford tulajdonosát csak öt hónappal később, decemberben értesítették. A határozaton augusztusi dátum szerepel, alatta ott a csekk, 300 ezer forint közigazgatási bírságról. Hasonló ügyben tizenöt napon belül lehet fellebbezni, egyébként harminc napon belül meg kell érkeznie a pénznek az állam számlájára. A fellebbezés már elment, az illeték 12 ezer forint volt, de a törvény szerint az első fokú eljárást a szabályszegést követő hat hónapon belül be kell fejezni és már eddig is elég érdekes dátumok szerepelnek a történetben. Így most még nagyobb az izgalom a továbbiak miatt.
Miért érdekel engem mindez, kérdezi Dr. Madlovits Péter, az autó tulajdonosának ügyvédje. Csak utólag, a lépcsőházban baktatva jut eszembe a valódi válasz: a nosztalgia miatt. Több mint három éve tudom, hogy a közlekedési szabálysértési ügyeket vizsgáló, illetve közigazgatási eljárásokat lefolytató Vas megyei rendőrkapitányság gépezetében mindig csikorognak bizonyos homokszemek, ezért néha durván megbüntetnek egy-egy autóst gyorshajtásért, aki talán semmilyen szabályt nem sértett meg. Manolovits Nándor beltéri üvegezéssel foglalkozik, zuhankabinokkal, térelválasztó üvegfalakkal, ilyesmivel. Az üveglapokat a külvárosban gyártatja, néha gravíroztat is, majd bepakolja az öreg Fordba, és óvatosan az ügyfélhez szállítja. Egy ilyen üveglap önmagában is lehet vagy egy mázsa, és nem is olcsó, ezért nem teljesen mindegy, hányszor fog kátyút a furgon, míg célba ér.
Aznap, július 8-án szintén munkában voltak de sosem tudjuk meg, mennyivel mentek valójában ezen a szakaszon. A környéket nem ismerők kedvéért jelzem, hogy a Mogyoródi út körülbelül 4,1 kilométer hosszú, a hatvankilences házszámnál kétszer két sávra osztja egy járdasziget, és nem tökéletes az aszfalt. Ha a Ford a Hungária körút felől érkezett, nagyjából 1,9 kilométere volt gyorsítani, ha az ellenkező irányból, több mint 2 kilométere, leszámítva néhány lámpás kereszteződést, például a Nagy Lajos király útját, ahol kereszteznie kellett a villamosvágányt, ami ekkora tempóban akár dobbantónak is tekinthető. Ezért is elég erős állítás a 241, meg azért is, mert a fotón jól látható, hogy előttük egy másik autó haladt. Ha ilyen gyorsan mentek volna bármivel, annak tömegkarambol a vége. Zárójeles megjegyzés, hogy a fotón negatív előjellel szerepel a mért sebességadat, vagyis a Ford e szerint 241-gyel tolatott.
Kis kitérő. Három éve a cinkotai hévvezető, Tóka Zsolt ügyében derült ki először, hogy bár a sebességméréshez használt összes készüléket (akkor az NJL Kft. És a Video HT nevű magyar cégek gyártmányait használták) félévente ellenőrzik és újrahitelesítik, továbbá rengeteg hardveres és szoftveres megoldással is küzdenek a mérési hibák ellen, néha mégis becsúszik egy-egy. Ez azóta sem változott, nem is fog, bár hamarosan megsokszorozzák a traffipaxok számát. A radaros és lézeres elven működő készülékek néhány százezer mérésenként hibázhatnak, mert mondjuk éppen irányt vált az autó az optikájuk előtt, esetleg szakad az eső, vagy hirtelen gyorsít, illetve lassít az autó a mérés másodperceiben, vagy egyszerűen csak elromlanak.
Mivel mérnek? (Korábbi cikkünkből)
Az eltérő elven működő sebességmérőkhöz eltérő használati szokások tartoznak. Az egyszerűség kedvéért mi most a kétféle alapkonstrukciót választjuk külön. A radaros elven működő rendszerek egyszerre két-három sávot pásztázhatnak, de legfeljebb hatvan méterről képesek megállapítani a járművek sebességét. Ilyenek például az autópályákra telepített példányok, de figyelem: még mindig kevesebb a készülék, mint a doboz.
A lézeres berendezések mérési hatótávolsága akár egy kilométer is lehet, de a szabálysértés bizonyításához szükséges használható fotókat ezek a készülékek is csak maximum százhúsz méterről készítenek. A konkurens FamaLaser egyes típusai mozgóképet rögzítenek, ezekből vágnak ki több értékelhető fotót, amelyen jól látszik a rendszám, és töltik fel a gyorshajtók számára jól ismert Közigbírság.hu honlapra, bizonyítékként. Ezért ha például a mérés után, de még a fényképkészítés előtt lekanyarodik az útról egy autó, a mérés meghiúsul, vezetőjét pedig nem tudják megbüntetni. Érdekes adalék, hogy Magyarországon is tilos a lézeres és radaros elven működő berendezések működésének megzavarása, de az előjelzésükre szolgáló, kereskedelmi forgalomban is kapható eszközök (magyarul: detektorok) használata továbbra is legális.
Százezredes pontosság még így is óriási szenzáció, másfelől egy forgalmas úton, vagy egy gyakran használt mobil eszköz esetén ez nem is olyan nagy szám. Egy forgalmas autópályaszakaszon a havi forgalom is nagyobb lehet ennél. A traffipaxokra vonatkozó jogszabályok miatt az összes fix és hordozható készülék közvetlen kapcsolatban áll a központtal. A teljesen zárt rendszer manipulálhatatlan, és majdnem automatikus. Sem megváltoztatni, sem nyom nélkül törölni nem lehet a mérési eredményeket, egészen a csekkek kiküldéséig. Fontos, hogy minden határozatot legalább egy rendőrségi előadó látja, mielőtt kiküldik az autó üzembentartójának. Az ő feladata volna ejteni az ügyet, ha hibás a mérés.
Hibás mérés? Mivel? Hogyan?
Nem csak a készülék hibázhat, illetve romolhat el, és nem csak a környezeti tényezők miatt készülhetnek néha hibás felvételek a Mogyoródi úti méréshez használt készülék gyártója szerint. Kopornoky Ferencnek, a Video HT Kft. vezetőjének is megmutattam a felvételt, aki segített megfejteni a képen lévő jelzéseket. A gép egy VHT-507/DP (FamaLaser) típusú lézeres egyképes sebességmérő lehetett, 2008 körüli fejlesztés. A képen a felső sorban a helyszín koordinátáit látjuk, az alábbiakban az időpontot, illetve a sebességhatárt, melyet (L1) 69 km/órára állították. E fölött rögzített képeket az elhaladó autókról. Az alatta lévő jelzés, a V=-241 km/h távolódó autót feltételez (negatív előjel). Nagyon közelről készült a kép, ez a rendszer, ennyire közelről nem tud éles képet készíteni egy 241-gyel hasító autóról.
Talán a kezelő hirtelen elrántotta az állványon lévő eszközt, amely az első azonosítható rendszámra fókuszálva készített egy képet. A rekordszerű sebességadat akkor keletkezhetett, amikor a mérőnyaláb a Ford előtt haladó autó oldalát pásztázta, de ez nem biztos. A képkészítés után a készülék csak naplózási adatokat küld a központba (GSM jelzés a kép tetején) majd amikor véget ér az akció, és beviszik, hogy kimásolják belőle a felvételeit, ezekhez a naplóadatokhoz rendeli azokat, majd törlik a memóriáját.
Tóka úr öreg Fiat Talentója természetesen soha nem volt alkalmas a rendőrségi határozatban szereplő 198 kilométeres tempó elérésére, egy ilyen kis teljesítményű haszonjárműnek új korában is legfeljebb 120-130 kilométer a legnagyobb sebessége. Neki végül azért nem kellett fizetnie, mert az utolsó pillanatban segítségére sietett a Fiat importőre, és adott egy hivatalos igazolást arról, hogy a Fiat biztosan nem mehetett ilyen gyorsan.
A két eset közt sok a párhuzam. Többek közt az is, hogy a legtöbb ügyvéd szerint nagyon kevés esélye van az autósnak az igaza bizonyítására, mert akármit írnak is a határozatban, hitelesített mérés alapján teszik. Csak egy másik hiteles méréssel lenne esélye az autósnak. Tehát neki is szüksége volna egy hatóságilag hitelesített eszközre, a tanúvallomások, vagy akár az autó sebességmérőjéről készített fotó semmit sem ér. Szóba jöhet még a bizonyítási eljárás, amikor a szakértők kimennek a helyszínre, lezárják az adott útszakaszt, és néhányszor megpróbálnak olyan tempóra gyorsítani az ügyben szereplő autóval, amit korábban traffipaxszal mértek a rendőrök.
Az ügyvéd most azt mondja, remélhető, hogy a rendőrség belátja tévedését, és ejti az ügyet, de fel kell készülni arra is, hogy másodfokon is helyben hagyják az eredeti határozatot, és akkor jön a bírósági eljárás. Ha egy ilyen ügy bíróságra kerül, az kapásból további 20 ezer forint az eddigieken felül, nem beszélve az ügyvédi költségekről és rengeteg papírmunkáról. A Ford tulajdonosának szerencséje van, mert Madlovits családi barát, ezért pro bono, vagyis térítésmentesen vállalta a jogi képviseletet.
Más esetekben akár a háromoldalas fellebbezés elkészítése is 40 ezer forintba került volna, a bírósági eljárással kapcsolatos munkák pedig további bizonytalan tíz, vagy akár százezer forintokba. Mindez nem gond, ha bíróság végül az autósnak ítél, mert akkor ez a kaland nem kerül pénzbe. Ha viszont jogerősen kimondják, hogy valóban 241-gyel hajtott a Mogyoródi úton a téglatest-szerű Transit, akár 500 ezer forint is elúszhat az ilyen-olyan kiadások miatt, az eredeti bírságösszeggel együtt.
Kilenc napja levelet küldtem az Országos Rendőr-főkapitányságra, hogy megtudjam, évente hány gyorshajtási ügy keletkezik Magyarországon, hány esetben fellebbeznek az autósok és ezek közül hányat találnak megalapozottnak. Arra is kíváncsi voltam, évente hányszor derül ki, a traffipax tévedett, és arra is, hogy a Ford Transit tulajdonosával szembeni augusztus eleji első fokú határozatot miért csak decemberben küldték ki.
Az ORFK sajtóügyeletéről tegnap azt írták, a válaszokon még dolgoznak, egyúttal jelezték, hogy a 2014. évről még nincs szabálysértési összesítés. Ekkor ismét írtam nekik, hogy várom a többi kérdésre adott válaszokat, és szeretnék adatokat kapni a legutolsó lezárt időszak hasonló ügyeiről. Telefonáltunk is, háromszor. A válaszok a cikk írásakor, vagyis tegnap délután négyig nem érkeztek meg, de ha megkapom őket, bekerülnek a cikkbe. Ugyanezt teszem akkor is, ha az autó tulajdonosa választ kap a fellebbezésre. Bár erre még van ideje a rendőrségnek és gondolom élni is fog vele.
Update: Ma (01.16) reggel kilenc után megérkeztek a válaszok az ORFK-ról. Ezek szerint a rendőrség nem vezet statisztikár arról, hogy hányszor rögzítenek téves adatokat évente a meglévő traffipaxok (hivatalos nevük egyébként sebességmérő berendezés) és azt sem lehet megmondani, hogy mivel védheti magát egy autós, hasonló esetben, mert minden ügy egyedi. A testületnél három esetben hitelesítik ezeket az eszközöket: első használatba vétel előtt, időszakosan és javítás után, melynek hatálya két év. És a végére a legérdekesebb adat: az összes gyorshajtási ügynek körülbelül 1 százalékában fellebbeznek az érintettek és csak az ügyek 0,15%-ban bizonyul megalapozottnak a fellebbezés. A cikkben szereplő ügyben nem adhattak felvilágosítást, ezért kénytelenek vagyunk megvárni a másodfokú határozatot. Amint ezt Manolovits Nándor kézhez kapja, mi is újra jelentkezünk ezzel az üggyel.
És még mindig van új fejlemény. A cikk megjelenésének délutánján kapunk érdekes levelet egy magyar traffipax-gyártó, fejlesztőtől. Ide kattintva olvashatja.
