Ez lehet az év autós botránya

Csak egészen kivételes esetekben bonyolódom olyan kínos telefonbeszélgetésbe, mint amit az Uniqa Biztosító Zrt munkatársával. Eredetileg azért írtam a cégnek, mert elolvastam az Alapvető jogok biztosi hivatalának január 27-i jelentését, melyben nem túl hízelgő dolgokat írnak arról, ahogy ez a társaság tavaly nyár óta az autós kötelező biztosításokkal kapcsolatos károkat kezeli.

Az ombudsman egy magánszemély bejelentése nyomán indított vizsgálatot, miután az Uniqa egy ideje sajátos módon próbál beavatkozni a karambolos autók helyreállításával foglalkozó szervizek életébe. Egy birtokunkba jutott körlevélben javasolja, hogy a vele szerződéses viszonyban álló négy kereskedő egyikétől rendeljék a törött autó helyreállításához szükséges alkatrészeket, lökhárítókat, lámpákat, meg ami még ilyenkor megsemmisül.

Azt is írja, hogy ezen túl csak a hivatalos Audatex számítógépes rendszerben szereplő alkatrészköltség 90 százalékát téríti, akkor is, ha nem a biztosító felsorolt partnereitől vásárolnak a szervizek, persze nyilván ekkor is csak számla ellenében, minden más esetben hetvenet. Ígérik, ezek a cégek is a fenti árszabást használják. Nem aprópénzről van itt szó. Egy modern autón akár egy első fényszóró is százezres tétel lehet, és akkor még nem kellett lakatolni, fényezni.

Mi köze ahhoz a biztosítónak, milyen alkatrésszel hozzák rendbe az autómat, miután az ő ügyfele nekem ütközött, és szeretném legálisan, a legjobb áron megjavíttatni? Az ombudsman szerint semmi. Ezért a jelentés végén azt írja, a kötelező biztosítás intézményrendszerében a biztosító és a biztosított egymással fennálló jogviszonya nem hathat ki negatívan a károsultra, és nem eredményezheti a károsult törvényi szinten biztosított kármegtérítési garanciáinak csökkenését. Márpedig az Uniqa kártérítési gyakorlata, mely különbséget tesz a saját alkatrészes partnerei és minden más alkatrészes cég közt, alkotmányos visszásságot okoz – írja a jelentés.

Nem lőnek nagyon mellé, ha most azt gondolják, az ombudsmani hivatal jogászainak elég kevés fogalmuk lehet arról, micsoda vesszőfutás kezdődik, ha nem szeretnénk zsebből fizetni a helyreállítást, miután összetörték az autónkat.

A Magyar Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségének elnöke, Gablini Gábor maga is újautó-kereskedő. Szerinte az Uniqa egy amúgy is nehézkesen működő rendszerbe épített újabb nehezítést azzal, hogy az autószervizek és az alkatrészes cégek ügyeibe avatkozott be. A kárkifizetések Európában egyedülálló lassúsággal folynak Magyarországon. Míg egy-egy külföldi ügyfél itthon javított kárát a kinti biztosító általában egy-két héten belül megtéríti, nálunk hónapokig várnak a pénzükre az autósok és a szervizek.

Érdekes adalék, hogy az Uniqa által felsorolt négy beszállító közül csak egynek, az eredetileg román Autonetnek van több magyar nagyvárosban működő telephelye. A többiek futárcéges vagy postai szállítással dolgoznak. A maradék három a Céginfó szerint 2013-ban 1,3 milliárd forint árbevételt produkáló, nyilvános honlapot nem üzemeltető Unitrak Kft, vagy a Rov Part, a maga alig 10 milliós, illetve a Minima Kft. 150 milliós árbevételével. Velük javasolt szerződnie több tucat hivatalos autószerviznek, hogy aztán alkalmanként 5-10 millió forintnyi alkatrészt rendeljenek. Összehasonlításként megnéztem a Bárdi és az Unix, mint alkatrészes gigacégek azonos adatait. Az előbbi nagyjából 23, az utóbbi közel 34 milliárd forint bevételt termelt ugyanebben az évben.

Gablini szerint az Uniqa ügye példátlan, de nem teljesen előzmények nélküli. Az autós kötelező biztosítások díjai a biztosítók közti erős árverseny miatt már évekkel ezelőtt sem fedezték az éves kifizetések összegét, de a biztosítóknak akár veszteségesen is érdemes volt megtartani az ügyfeleiket. Többségük – és nem csak az Uniqa — aszerint állapította meg egy-egy ügyfele éves díját, hogy meg akarta-e tartni, vagy sem. A kötelező önmagában egyik társaságnak sem jó üzlet, de egy-egy megszerzett autós ügyfélnek el lehet adni néhány kiegészítő szolgáltatást, például egy cascót, vagy akár egy lakás- illetve életbiztosítást. Az ezekkel termelt nyereség miatt fontos a kgfb-üzlet.

Az elmélet évek óta ugyanez, de valami mégis megborulhatott a szövevényes rendszerben. Amikor egy törött autót teljes körű biztosítási ügyintézéssel javíttatunk, a szerviz nemcsak a helyreállítást vállalja, de ő tárgyal a károkozó autós biztosítójával is, és végül közvetlenül neki fizetik a kártérítést. Vagy nem.

Gablini szerint rengeteg szerviz fut most a pénze után, mert a biztosítók, tisztelet a kivételnek, egyre többször húzzák az időt, ha nem minősítik eleve gazdasági totálkárosnak az autót a javíthatósági határ és a kárkori érték tendenciózus meghatározásával. Ha nem teszik, sokszor hónapokig várnak a pénzükre a szervizek, a biztosítók egyre gyakrabban akarják csökkenteni a kifizetett kártérítést. Így az autótulajdonosokat a nem számlás műhelyek és az egyezséges kárrendezés felé tolják, nem a gyors és minőségi javítás irányába. Az egyezséges kárrendezés mindig kevesebb pénzt jelent, de nem kérnek számlát a javításról.

A törött autó tulajdonosa a károkozó biztosítójával folytatott egyezkedés során bármikor dönthet úgy, hogy a gyors kifizetés reményében az egyezséges kárrendezést vállalja. Ilyenkor legalább a huszonhét százalékos áfa lejön a kártérítés összegéből, de valójában még ennél is sokkal kevesebb pénzt kap, mert a biztosító a GÉMOSZ elnöke szerint nem árulja el, hogy a hivatalos rendszerben mennyibe kerülne a javítás. A zsebbe kapott pénzt vagy a javításra költi a tulaj, vagy tovább jár a horpadt autóval. De szinte biztos, hogy ha megjavítattja sérüléseit, a lehető legolcsóbb alkatrészeket és szervizeket választja majd. Ezek viszont azért dolgoznak olcsón, mert ott spórolnak, ahol tudnak, a nem bejelentett munkatársakon, az adón, az eszközökön.

Míg az ügyben feltett kérdéseimre vártam a választ az Uniqától, felhívtam egy ismert autószervizt, ahol rengeteg törött autót is javítanak. Zakar József egy hatmárkás kereskedés-hálózat tulajdonosa, több mint húsz éve foglalkozik újautó-eladással. Eddig évi 20-25 millió forint alkatrészes forgalmat bonyolított a cég karosszérialakatos- és fényezőműhelye. A hivatalos márkakereskedések jelentős kedvezményt kapnak az eredeti gyári karosszériaelemek hivatalos árából a saját márkájuktól, cserébe az összes éves rendelésük hetven százalékának innen kell származnia. Vagyis csak korlátozottan használhatnak utángyártott elemeket. 

A Zakar Kft. mind a négy Uniqa körlevélben szereplő cégtől kért árajánlatot. Az Autonet a hivatalos kalkulációkban szereplő alkatrészárakból -7,5 százalékos kedvezményt ígért, vagyis a biztosító által elfogadott áraknál drágábban szállítana a szerviznek. A maradék három cég közül az egyik fél éve nem válaszolt a kérdésre, a többiek pedig rosszabb kedvezményt ajánlottak, mint amit bárki kaphat, ha bemegy nagy és ismert alkatrész-forgalmazóhoz.

A nehezen elfogadható ajánlattal az is gond, hogy minden autómárka előír bizonyos fejlesztéseket is a márkaszervizeknek, például szerszámokat és gépeket kell vásárolniuk az újabb modellek javításához. Ez csak a Mazda esetében 15 millió forint kiadást jelentett legutóbb a Zakarnak. A tulajdonos szerint furcsa, hogy az Uniqa levelében gyári alkatrészekre hivatkozik, pedig a felsorolt négy cég csak utángyártott alkatrészeket árusít.

Nemcsak a gyári új, de az utángyártott alkatrészek árát is avultatják a biztosítók, vagyis az autó korának előrehaladtával csökkenti a ténylegesen kifizetett összeget. Gondolom érzik, mekkora esélyük lenne ebben a rendszerben, hogy ne kelljen a zsebükbe nyúlni, ha valaki összetöri az autójukat. Az avultatás rendszere abból indul ki, hogy a károsult nem nyerhet a helyreállításon, vagyis az autó karambol előtti értékét nem haladhatja mag a javítás utáni értéke. Ez a káron nyerés tilalma. De miért feltételezi bárki, hogy ha valaki belém jött, az nekem lehetőség, hogy a javítással növeljem a kocsim értékét? Az ész megáll.

Az Uniqa válaszai is beestek az utolsó pillanatban. Levelükben azt írják, az ombudsman jelentése nem megalapozott. Koncepciójuk abból indul ki, hogy az autószervizek sokszor lényegesen magasabb összegű számlákat állítanak ki a karambolos autók javításáról a biztosítók felé, mint amennyit egy azonos mértékű javításért kérnek az egyszerű autóstól, ha az nem biztosítóval téríttetné a kárát. Emlékeztetnek, hogy a szervizek sokszor az eleve olcsóbban adott alkatrészekre mindenféle akciókat hirdetnek, az Audatex kalkulációk viszont kizárják az árversenyt.

A magyarázat szerint ezen változtatna a fentebb részletezett módon az Uniqa. Mint írják, a körlevélben valóban csak négy alkatrészes partnercéget jelöltek meg, de továbbiak jelentkeztek azóta, ezért a lista bővülni fog. Oldalukon ezzel ellentétben, e cikk lezárásakor, február 5-én este csak a Minima Kft. és az Autonet szerepelt az alkatrészpartnerek menüpontban. Mindegy, lehet máshonnan alkatrészt vásárolni, de csak az Audatex-árak 90 százalékáért számolják el azokat is. Azt nem írják, hogy melyek ezek a náluk jelentkező cégek, és mikor ismerhetjük meg őket. A biztosító reagálni fog az ombudsman jelentésére, remélve, hogy a január 27-i jelentést felülvizsgálják. 

Felmerül a kérdés, hogy miből állhat a partnerség egy alkatrészkereskedő és egy biztosító közt, ha ennyire szabadon választhatunk másik alkatrészbeszerzési-forrást a törött autónk helyreállításához. A Magyar Nemzeti Bankhoz tartozó pénzügyi felügyelet tavaly novemberben vizsgálatot indított a biztosítónál az ombusman jelentése szerint és állítólag az ügy ott van a Gazdasági- és Versenyhivatal asztalán is. Amint ismét lövések dördülnek ebben a háborúban, újabb cikkel jelentkezünk. 

Az Uniqa biztosító válaszait teljes terjedelmében is elolvashatja, ha ide kattint.