A törvény hibás, de a pénzed kell

A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban pokoli cinikus arcok ülnek. Persze lehet, hogy csak a költségvetési prés nyomása tompítja a reflexeiket, magyarán kell a bevétel, ezért kicsit vastagon fog a toll, amikor hibajegyzéknek is tökéletes rendeleteket írnak, és hagynak változatlanul, mielőtt lebuknak. Most valami ilyesmi történt. 

Nincs mit kezdenünk a puszta ténnyel, hogy a kerülő- és bekötőutakra kiterjesztett fizetős útdíjrendszer a legbalkánibb megoldás az Európai Unióban, mert az. Az M0-s autóút déli szektorában sosem ellenőriznek, és nem is büntetnek senkit, mert azt EU-s forrásból építettük, ezért nincs ott keresnivalója a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt-nek. Ha egy külföldi rendszámmal közlekedő autós nem vásárol matricát amikor bejön az országba, és csak a déli szektor egyik pihenőjében áll ki, majd valahol lehajt, sosem fogják meg. A cégnek nincs valódi hatósági jogköre, nem tarthat fel autósokat, nem terelheti őket le a pályáról, mint egy rendőr, és a pihenőkben inkább csak az ellenőrök rábeszélőkészségen múlik, ki tudják-e énekelni a pótdíjat az autósból, vagy sem.  

Múlt heti cikkünkből kiderül, hogy az útdíjrendelet aktuális változatában tisztességtelenül hátrányos helyzetbe hozzák azokat az autósokat, akik véletlenül nem megfelelő e-matricát vettek. Ha például hétnél több ülés van a kocsiban, vagy a forgalmi szerinti haszonjármű ettől az évtől nem személyautónak számít, ezért dupla áron autópályázhat. Miért? Csak. Korábban személyautónak számított gyakorlatilag minden, amit autójogosítvánnyal lehetett vezetni, most már nem.

Akik nem vesznek semmilyen matricát, tehát bliccelnek, évente egyszer, két pótdíjas ügy után megnyomhatják a piros stopgombot egy kérvénnyel és nem kapnak negyedik vagy negyvenedik csekket. Ez a lehetőség 2012-óta létezik. Akik viszont fizettek, de nem jó kategóriát választottak (például D1-es matricát vettek D2-es helyett), akár hatvan, egyenként 14750 forintos felszólítást is begyűjthetnek, mielőtt először értesítik őket. Hiszen a kamerafelvétel elkészülte után hatvan napon belül kell kiküldeni a büntetést, viszont addig nem jön rá, hogy rossz matricát vett. Nincs kegyelem, az összes csekket ki kell fizetniük. Igen, ez az, aminek tűnik: cinizmus, egyenesen föntről. Még akkor is, ha a februárban összesen eladott 770 ezer matricából csak 3,7 százaléknyit váltottak meg tévesen a NÚSZ adatai szerint.

Írtam hát egy levelet az NFM sajtóosztályára, mert érdekelt, tudnak-e a problémáról és felvetődott-e már, hogy tenni kéne valamit. A minisztérium tud a problémáról, amely gyakorlatilag három éve létezik, de csak az idei évre agyonbonyolított matricarendszerben vált súlyossá. Azt írják, indokoltnak látják, hogy a bírságcsökkentés lehetőségét kiterjesszék azokra is, akik fizettek az úthasználatért. Megváltoztatják az útdíjrendeletet, már megint, hamarosan. De miért csak most? Miért kellett egy december elején bejelentett (gondolkodunk rajta, ilyesmit mondtak eleinte), több százezer autóst érintő változást úgy bevezetni, hogy a hozzá tartozó szabályrendszerben ilyen taposóaknák maradtak?

A hivatalos válaszok szerint alapvetően az autósok feladata, hogy tájékozódjanak a szábályokról, mielőtt e-matricát vásárolnak, ez tiszta sor. Van, aki tájékozódik, van aki nem, tévedések mindig lesznek. De, hogy rájuk szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a nemfizetőkre, az azért elég necces. 

Van itt még más is. Ha egy magyar autós nem fizet, és kiszúrja egy útfigyelő kamera, a NÚSZ Zrt. a magyar gépjárműnyilvántartásból keresteti ki a lakcímét, így tudják kiküldeni neki a pótdíjas felszólítást. Ha valaki nem megfelelő matricát vett, annak lehet szerencséje, mert mondjuk nem kerül ilyen kamera elé, mielőtt másik matricát vásárol, és akkor nincs gond. Ugyanígy a központi nyilvántartóból tudja meg a NÚSZ Zrt., hogy egy autóra a megfelelő úthasználati díjat fizették-e, vagy sem. Az erre vonatkozó adatok szintén lekérhetők a magyar nyilvántartásból. 

De mi van, ha ez az autó nem is magyar, hanem mondjuk német exportrendszám van rajta, és Ukrajna vagy Románia felé dönget, keresztül az országunkon. A lebukás esélye nagyjából egyenlő a nullával. Azért nem pontosan egyenlő, mert a cégnek húsz európai országban vannak jó kapcsolatai olyan cégekkel, amelyek a matricatévesztés gyanúja esetén le tudják kérdezni a helyi nyilvántartásból, hogy milyen útdíjat kellett volna fizetni ezekre az autókra. Most képzeljük el azt az baromi életszerű helyzetet, hogy a magyar útdíjszedő cég naponta akár húsz országot pingel, mert a monitorokat bámuló ellenőröknek gyanús lesz néhány külföldi autó. Ezzel kapcsolatban bemásolok egy mondatot a kérdéseimre küldött válaszból: 

2014-ben 130 ezer, egy évvel korábban 64 ezer külföldi pótdíjas ügyben jártak el sikeresen, a szám idén nyilván emelkedni fog, de szerintem a tévedések vélelmezése is. Bár ezt magam is csak vélelmezem.

Az viszont biztos, hogy bár logikus volna, még a magyar autónyilvántartást sem tudják összekötni a matricarendszerrel. Ezért nem várható, hogy belátható időn belül már a rendszámunk megadása után megmondja a rendszer a benzinkúton, vagy a neten, hogy milyen matrica való az autónkra. Persze mit is várjunk egy olyan országban, ahol rommá büntethetik, aki fizetett, de nem eleget, és méltányosak bliccelővel. A minisztérium megígérte azt is, hogy ha átírják a pótdíj elengedésére vonatkozó szabályokat, utólag is kártalanítják a tévesen matricavásárlókat. Megírjuk, ha van fejlemény.