- Tudod, hogy bizonyos szempontból mindegy, hogy nyersz-e vagy sem. - mondtam neki, miközben lassan sétáltunk vele és Johannával a paddock vége felé.
- Nézd, sokan nem fognak tudni kijönni, mert drága, de tudod jól, hogy szeretnek, mert egy szerethető ember vagy és valamilyen szinten jót teszel ennek az országnak a sok szívás mellett, már csak azzal is, ha látják, hogy küzdesz és akarsz. Emlékszel, mikor a ropira tört BMW-vel a végén még csináltál egy leggyorsabb kört? Hidd el, az felért egy győzelemmel mindenkinek, pont ezért, mert látták, hogy nem adod fel még ha tétje sincs már. Imádtunk és több tízezer ember vett a vállára akkor. Ezért gondolom most is úgy, hogy ha nem bírsz majd a Citroënekkel, attól függetlenül itt mindenki veled van és megérti.
- Nyerni akarok, - mondta Norbi, miközben nekitámaszkodott a korlátnak és soha nem örültem jobban az eltökéltségnek, mint ekkor, - tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de dobogóra akarok állni.
- Ezt a nyomást, ami ilyenkor, itt, rajtad van. Az elvárások, a több ezer ember, a figyelem, amit most pluszban kapsz, ez még hátráltat vagy már a javadra tudod fordítani?
- Egyáltalán nem hátráltat. És ezt most nem azért mondom, mert jól néz ki leírva, de tavaly volt egy fura élményem, azóta más. Akkor volt egy elég rossz hétvégénk és arra döbbentem rá, hogy ha mindez nem lenne, akkor a hangulatból, az érzésekből meg nem mondtam volna, hogy nem nyertem futamot, vagy nem a dobogón végeztem. Egyszerűen annyira más és annyira többről szól ez a futam, mint az eredmény – persze nyilván dobogón szeretnék végezni mindig -, de annyira több és annyit kapok az emberektől, ami segít túltenni magam ezen és segít feldolgozni ezt a nyomást. Mert nem érzem azt, hogy mindenképpen adnom kell valamit és ha tudom, hogy megtettem mindent, akkor érzem, hogy nem maradtam adósa a közönségnek és másoknak.
- Magyarán ez téged felemel, nem eltipor?
- Így van, pontosan. Ráadásul már ötödik éve versenyzem itt, így – úgy gondolom – már megvan a rutinom, hogy kezeljem ezt.
- Javadra tudod ezt fordítani a többiekkel szemben?
- Úgy gondolom, hogy igen és ezt azért mondom, mert a Hungaroring minden évben az egyik legsikeresebb, leglátogatottabb versenyhétvége. Kivéve tavaly, de annak is mi volt az oka? Az időmérőn a technikai malőr az elgörbült lengőkarral, az azt megelőző évben mindig összejött a dobogó, 2012-ben a futamgyőzelem. Ez jó volt.
- Nyilván mindenki nagyon jól ismeri a pályát, hiszen egy több sorozatban használt, sokat pörgő versenyhelyszín. De valószínűleg te még egy picit jobban, mint a többiek. A pályának melyik az a része, ahol szerinted te mégis tudsz valamit, amit a többiek nem? Hol van benne szerinted az a tizedecske, ami a javadra billentheti a mérleget?
- Jó kérdés, de ezen a szinten már nem hiszem, hogy akár egy szabadedzés után is sok kérdőjel maradna bárkiben. Az elmúlt évek telemetriája azt mutatja, hogy talán a sikán és az utána lévő kanyarkombináció az, ami – ha nem is mindig – de túlnyomórészt jobban ment. Ez a 6-7-es és a 8-9-es, bal-jobb kombináció, amit egyrészt szeretek is és úgy tűnik, hogy ott jobban megy egy kicsit talán.
- Ha megpróbálunk objektívek lenni, akkor azt kell mondanunk – sajnos -, hogy a Citroën erőfölénye itt is ki tud jönni, na meg gondolom a Nürburgringen (a következő futam) is...
- A Citroën erőfölénye mindenütt ki tud jönni, azt hiszem. És itt nem csak arról van szó, hogy a motorjuk erősebb, hanem az egész csomag jó, Úgy tűnik, hogy egy hatékonyabb sporteszköz úgy egészében. Jobb a légellenállásuk is és a Nürburgring után úgy látom, hogy talán egy picit kifinomultabb a futómű is, plusz ugye az erőfölény.
- Most olyan 370-380 lóerőnél járhatnak?
- Szerintem inkább olyan 380-400 lehet a valós, de ezt senki nem tudja pontosan.
- Pontosan nyilván a saját adataitokat sem tudjátok.
- Nem, nem, soha nem láttam pontos diagramot, a sajtóanyag 380 körülit ír, de fékpad-diagramot nem láttam. Valahol ott lehetünk...
- Hmm...akkor Lopez, Müller, Michelisz?
- Hááát...én nem akarnám egyből odaadni nekik a szabadedzést és a rajtpozíciót sem, úgyhogy most hadd mondjam azt, hogy Michelisz-Michelisz. - mondja nevetve.
- Ennek én csak örülök, persze, hogy mondd...
- Na jó, ha teljesen realista akarok lenni, akkor lehet, hogy holnap már mást mondok neked, de ugye tavaly is látszott, hogy van fél másodpercük ezen a pályán – pedig akkor is hatvan kilóval könnyebbek voltunk -, na meg ők is fejlődtek, úgyhogy nem várom, hogy erőből le tudnám őket nyomni...
- Na de egy jól sikerült rajttal azért ott tudsz maradni...
- Nyilván, mivel nagyon nehéz előzni a pályán, ezért egy jól sikerült időmérővel és rajttal lehet harcolni a dobogóért.
- Coronellel megittátok már a pertut? (Marokkóban Norbi volt az, aki a rajtot követő darálóban hátulról nekilökte a holland autóját a gumifalnak.)
- Coronellel megittuk, persze, ember vagyok, hibázom én is...
- De ő nem egy haragtartó, konfliktusos figura, ha jól tudom. Hirtelen ember ugyan, de megértő és ti jóban is vagytok...
- Persze, persze, de nézd, 2011-ben, Oscherslebenben ő nyomott bele a gumifalba, de ez előfordul, van ilyen. Nyilván beláttam és vállaltam, hogy ez az én hibám volt, de ilyen stílussal sikerült Argentínában előrejönnöm pár hellyel és sajnos itt az a plusz kockázat ezt eredményezte.
- Kockáztatni fogsz, vagy biztosra mész?
- Kockáztatni fogok, hiszen anélkül nincs értelme... illetve nem, hogy nincs értelme, de úgy gondolom, hogy megtanultam már, mikor érdemes és kell. Itthon nem vagyok elégedett egy negyedik-ötödik-hatodik hellyel és ha megvan rá az esélyem, hogy némi kockázattal a dobogón legyek, akkor bele fogok menni.
- A gumikopással hogy álltok? Mennyire lesz kritikus most, ezen a hideg – holnap talán nedves – aszfalton?
- Ez jó, ezzel jók vagyunk, a Honda versenytávon sem koptatja túl a gumijait.
- És akkor most villámválasz: para van vagy nincs para?
- Nincs, nincs, én nyugodt vagyok. Annak ellenére, hogy még nem mentünk egy kört sem, de az autó jó és a tavalyi eredményekből és időkből kiindulva az első ötben ott kell lennem.
- Rá tudsz játszani a tizedik helyre a kvalifikáción? (A fordított rajtsorrend miatt sokan a tizedik helyre játszanak rá eleve a kvalifikáció második felében.)
- Nem, nem akarok. Az már túl nagy rizikó és nem tudnék szombaton nyugodtan lefeküdni úgy, hogy véletlenül valahol rontottam és lecsúsztam a tizenegyedik helyre.
- Van valami erőssége a Hondának a Citroënnel szemben?
- Szerintem a rajt. Nem tudom biztosan, de szerintem jobb a rajtprogramunk, de ez olyan szoftveres kérdés, amire nehogy rákérdezzél!
- Mit veszel észre, amióta amolyan félgyári státuszban vagy, azóta változott a JAS Motorsport hozzáállása a csapathoz?
- Igen, határozottan, de ezt – gondolom – hozta a tavalyi eredmény és biztosan benne van az, hogy a Honda most már szívesen látna és nagyon jóban vagyok a hondásokkal. Most úgy látom, hogy mindent megtesznek azért, hogy jobban menjen nekem. Nem mindig volt ez így, de most egy rossz szavam nem lehet, tényleg odateszik magukat.
- És akkor a végére a bónusz: lehet hallani valamit abból, odabent, hogy üvölt a tömeg?
- Sajnos nem, nem.
Ez esetben jegyezzék meg: még hangosabban kell drukkolnunk vasárnap.
