Nem szerepelt az eredeti tajvani gyárlátogató-maraton programjában, de mivel külön kértem a szervezőket, hadd menjek el egy helyi tuningműhelybe, kedvesen találtak nekem egyet.
A GMS Motorsport Tajpej központjában van, már amennyiben egy effajta, túl gyorsan túl nagyra nőtt városnak van egyáltalán központja. Közel a Csang Kaj-Sek emlékcsarnok, egyébként is pár perc sétára vagyunk a zöld metró megállójától, pedig valamire való tuningműhelyben épp az a lényeg, hogy ha kivisszük az autót, vakarhatjuk a fejünk, hogyan jutunk a városba. Viszont itt a központban is rengeteg a bent rekedt iparterület, hatalmas, koszlott csarnokok között szállok ki a buszból, a környezet alapján nagyjából egy illegális alsógatya-varrodára tippelnék.
Ha valaki gyakran nézeget autóépítős oldalakat, futhatott már beléjük a Rauh-Welt, a láncdohányzás és az extrém Porsche-szélesítés japán prófétája, Nakai Akira munkássága révén. Nakai ugyanis szívesen köt viszonteladói szerződést minden műhellyel, amely megfelel a műszaki sztenderdeknek, és persze nem tilos a dohányzás. Nakai Akira először szétfűrészeli az alap, lehetőleg léghűtéses 911-est, aztán olyan body kitet csavaroz rá, ami alatt még épp elférnek a szélesített kerekek. Meg persze ott az ordas nagy hátsó szárny, amiről kis rutinnal megismerni a Rauh-Welt-Porschékat. Minden autót maga épít, sőt, ha valamelyiket összetörik, szakít rá időt, hogy a helyszínre utazzon, és megreparálja. A tulajdonosokat sem nagyon terhelheti meg Nakai-szan utaztatása, hiszen minden évben amúgy is elszállítják a Rauh-Welt Porschéjukat Japánba, hogy a Motegi versenypályán végignyomjanak egy RWB-márkaversenyt.
A japán guru, aki mellesleg azt is feltalálta (tudom, a magyar rali harmadosztály évekkel megelőzte), hogy gyorskötözővel rögzíti a szélesítéseket, három autót is épített tajvani megrendelőnek, ezekből kettő látható látogatásomkor épp a műhelyben. Albert Lee, a főnök az irodájában fogad, és valószínűleg ugyanazzal a trutymós, de igen finom tápiókaturmix-szal kínál, amit Nakai fogyaszt a videóban a cigaretta mellé. Albert természetesen tajvani, tehát rendes kínai neve van kínai krikszkrakszokkal, de mint nyugatiakkal gyakran kapcsolatba kerülő vállalkozó, az ő névjegye hátlapján is van angol név.
A Lee egyébként kínaiul ugyanúgy hangzik, és ugyanaz a kínai karakter, mint Bruce Lee kínai nevében a Li: a szilva jele. Albert Lee angolját ugyanakkor nem azért értem nehezen, mint a tajvaniakét, hanem mert ő tökéletes amerikaisággal, és elég gyorsan beszéli az angolt; nyolc évig élt Los Angelesben. Gimibe is oda járt, máig sok élő motorsport-kapcsolata van, többek között a Ken Blockot szponzoráló felnicég tulajdonosa is az osztálytársa volt. Itt a GMS-ben csinálnak motorgenerált, tuningot, chiptuningot, optikai tuningot, és mint Albert mondja, bárcsak tegnap jöttem volna, akkor fejeztek be egy fekete Ferrari 458-ast, átadták a boldog tulajdonosnak, olyan volt, mint a tévében. Az első Ferrarijuk - kicsi ez a piac, hogy legyen külön Ferrari-műhely.
- Egyébként legális a tuning Tajvanon?
- Hát ez egy érdekes kérdés, mert persze nem. Illetve félig-meddig, mert nincs rá konkrét törvényi szabályozás. Pofára megy: ha egy európai autóval mész, hangos a kipufogó, porig van ültetve, meg ami kell, nem szed ki rendőr. A rizsrakétákra bezzeg utaznak: ha japán autót tuningolsz, lépten-nyomon megállítanak.
- Csak Porschéval foglalkoztok, és a többi autó itt a megtűrt kategória?
- Nem: német autókra specializálódtunk. Szeretjük a német autókat.
-De csak Porschét, meg BMW-t látok.
- Nem, itt van az emelőn az S osztály, és nekem is van egy veterán Mercim, egy turbódízel 1986-ból, kombi W123-as.
Ketten vezetik a szervizt a bátyjával, aki szintén itt mászkál a műhelyben. 1989 óta létezik a műhely, eredetileg egy ideházasodott német, Jürgen Zenner alapította. Mérnök volt, és a turbókra szakosodott. A céget is ő nevezte el, akkor még GMS Turbo volt a neve, ma már csak GMS. Ő volt a force induction tajvani úttörője, a saját E30 M3-asát is beleértve. Aztán nyugdíjba ment, és 2009-ben a Lee testvérek megvették a céget. Hogy miből, nem merem csak úgy direktben megkérdezni, még akkor sem, ha a kínai kultúrkörben egy ilyen kérdés sokkal kevésbé számít udvariatlanságnak, mint mifelénk. De aztán rákérdezek egy képre a falon, ki az idős pár egy angol-kínai jehovista felirat alatt. Természetesen a Lee-szülők; az acélgyáros família harmadik generációja, Albert és Alvin a negyedik. Ez az épület, az egész komplexum egykor az ő raktáruk volt.
- Hány alkalmazottatok van?
- Meg kell kérdeznem a bátyámat. Te, mennyi alkalmazottunk van?… Százegynéhány.
- ??? És hol vannak?
- Nem itt, az acélgyárban.
- Jó, de itt, a műhelyben?
- Hat. Két szerelő, négy kisegítő.
Tajvanban nincs komoly versenysport, a helyi Ma Qing Hua talán még meg sem született. Az Option Magazine tart minden évben összesen hat versenyt, van egy nyílt osztály, Radicalokkal, SLS-ekkel, GT 3-mal és McLarennel; GT3 fölött minden a nyílt osztályba kerül. A 911-esek és 907-esek külön márkakupában versenyeznek. Rendes verseny, test test ellen, nem time attack; tíz kör a gyakorlatilag egyetlen rendes, 3,5 kilométeres tajvani versenypályán, ami nem Taipei közelében van, autózni kell hozzá jó 400 kilométert.
- Jó nagy pálya, nagyobb, mint a Hungaroring.
- A terület maga nem nagy, de sok a kanyar, tizenhat.
- Te is versenyzel?
- Igen, enyém a becsövezett 996-os, a 997-es Alvin bátyámé.
- Ki vezet jobban kettőtök közül?
- Őt kéne megkérdezni, de azt hiszem, ő. Alapstratégiánk, hogy egymás ellen nem versenyzünk, mert eléggé el tud borulni az agyunk.
- Drift is van, vagy csak pályaverseny?
- Az Egyesült Államokban éltem, és a Formula D-ben versenyeztem, nem mondom, elkaristolok egy Porschéval, de azért nem vagyok nagy szám. Meg itt csak kisebb driftrendezvények vannak, a szervezőiről nem vagyok igazán jó véleménnyel, és amennyire látom, itt Tajvanon elég kicsi a driftmezőny. Nem véletlen, hogy nem Taipeiben játszódik a Tokyo drift. Kevés hátsókerekes autó fut Tajvanon eleve, az is főleg Nissan Silvia. Szóval kevesen csinálják a driftelést, és kevesen is nézik. Gokartpályákon néha, de ugye a gokartpálya kicsi.
- A Nürburgringet próbáltad már?
- Igen, persze nem mértük az időt. E gy BMW X1-essel voltam, azzal meg azért nem árt észnél lenni. Nagyon izgalmas pálya, pont a veszélyei miatt. Olyanokról nem is beszélve, hogy milyen a forgalom, mindenféle elmebeteg, meg motorosok, még buszokat is kellett előznöm. Borzalmasan élveztem, és nyilván valami megalázó 9-10 perc körül voltam.
- Gyorsulási verseny van?
- Nem tudok róla. Pálya sincs rá, úgyhogy ilyen kis illegális gyorsulgatások vannak valahol délen, talán Tainanban. Meg péntek esténként a kis huligánkodás, de tudod, Taipei azért távolról sem Tokio.
- Mennyi Porsche van Tajvanon?
- Nem tudom a pontos számot, de nem sok. Néha látok azért olyan léghűtésest, amelyiknek nem ismerem a tulajdonosát. Régen az egy elérhető autó volt, most már őrület, mennyire elszabadultak az árak. Még Japánba is elmennek értük, hogy elvigyék Amerikába.
- Fényezést is csináltok?
- Volt egy fényezőnk a szomszédban, de már kiadtuk a helyet raktárnak egy ruhagyárnak. A fényező jó arc volt, csak alapban airbrush-ra, meg pinstripe-ra járt az agya, és a sima fényezések is nagyon elhúzódtak. Fél év, ilyesmi. Nekünk meg ugye pénzt kéne keresnünk, úgyhogy elengedtük a kezét.
- Ha Tajvan legerősebb Porschéját keresem, lehet, hogy épp itt áll a műhelyben?
- Azt hiszem a 997 GT2 az, 650 lóerős. Nem mi csináltuk a tuningot, megvettük a kész kitet Amerikából. Építünk mi is motort, de csak az eredeti specifikáció szerint.
- Úgy éldegéltek itt, mint az Orange County Choppers-család, és jókat veszekedtek egymással?
- Igen, csak mi nem kamuból.
- Valami Radical-féle pályaautót nem építenél?
- Nem vagyok egy nagy mérnök. Na jó, egyáltalán nem vagyok mérnök, a konstrukció nem az én asztalom. Marketinges vagyok. Tudom, hogy kell vezetni, és azt is, hogyan kell beállítani az autót, de ennyi.
- A Jehova tanúi, mint egyház létezik Tajvanon is?
- Igen, mi egyébként keresztények vagyunk. Ezért van a lökhárítókra felírva kínai karakterekkel, hogy Jézus szeret téged. A szüleink ragaszkodtak hozzá: nem érdekel, miféle szponzormatricákkal ragasztgatjátok teli, de a Jézus szeret legyen rajta. Az elején „Isten áldjon”, a hátulján „Jézus szeret”. Ja nem, bocs, most látom, az elején is „Jézus szeret” van.
